Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Csukás István: A nagy papucstolvaj A nagy papucstolvaj éjjel nagy ravaszul mélyen alszik, így álcázza magát, ezért őrá senki nem gyanakszik. Mint csecsemő a bölcsőben, horkolászik kosarában, hogy is lehetne ő tolvaj, ily képpel, s az ő korában? Hisz a foga is még tejfog, a lába is rövid, gyenge, összevissza lóg a feje, a mozgása ügyetlenke. Ilyen ő, az én kiskutyám, ártatlanság élő szobra! Papucstolvaj? Ugyan kérem! Rá se néz a papucsokra. Akkor ki járt bent a házban, akkor ki járt kint a kertben? Töprengtem, míg csupasz talppal papucsomat keresgettem. Az ágy alatt kotorászok, de hiába, nincs ott semmi, pedig este oda tettem, tehát mindnek ott kell lenni. S ha tüdőgyulladást kapok, vagy isiászt vagy reumát?! Az ajtóból vigyorogva hallgatja e morgós dumát. Gyanakodva nézem, gyanúm lassan-lassan az égig ér, ő kirohan, én utána: és a kert, mint egy csatatér! Telistele papucsokkal, itt egy fél pár, ott a párja, téli, nyári keveredve, mintha szellem-táncot járna. Rámnéz: Gyere, játsszunk, m...

Erdős Sándor A kísértet, aki félt a sötéttől Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kísértet, akit Fátyolkának hívtak. Fátyolka egy réges-régi kastélyban lakott a domb tetején, ahol a padló nyikorogott, a szél süvített, és a pókok olyan vastag hálókat fontak, mint a kötél. Minden éjjel, mikor a nap lebukott a hegyek mögé, a többi kísértet vígan huhogott, csörgette láncait és ijesztgette a látogatókat. De Fátyolka… ő bizony a takarója alá bújt. Mert Fátyolka félt. A sötéttől! – Kísértet létére! – nevetett rajta mindig Szellem Samu, a torony szelleme. – Hiszen a sötét a te barátod! – Az lehet, de én jobban szeretem a gyertyafényt! – hebegte Fátyolka, és reszketve gyújtott egy pislákoló mécsest. Amikor eljött az éjfél, a többiek kimentek huhogni, de Fátyolka inkább bebújt a könyvtár poros függönye mögé. Ott érezte magát biztonságban. Csakhogy egy este a gyertyája hirtelen kialudt. Puff! Sötét lett. Fátyolka majdnem felsikoltott. De ekkor valami különös történt: a sötétből valami hal...

Szójátékos anyanyelvünk - Hagyományos nyelvtörő mondókák. Az ibafai papnak papi fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa. Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot. Egy kupac kopasz kukac meg egy kupac kopasz kukac az összesen két kupac kopasz kukac. Gyere, Gyuri, Győrbe, győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni! Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál. Kelemen kerekes kerekét kerek kerekén kerekíti kerekre. Meguntam gyönyörű Győrnek gyöngyvárában laktomat, mert a Duna, Rába, Rábca rákja rágja lábomat. Mit sütsz, kis szűcs? Sós húst sütsz, kis szűcs? Nem minden fajta tarka szarka farka tarkabarka, csak a tarkabarka fajta tarka szarka farka tarkabarka. Nincsen olyan szépen szóló, szép sípszó, mint a szászsebesi szépen szóló szép sípszó. Öt görög öt törököt dögönyöz örökös örömök között. Öt ördög görget görgőn görbe úton görgő gömbbé gömbölyödött öt görögdinny...

Erdős Sándor Pityu, a diétázó pingvin különös históriája A déli sarkon, ahol a hó unalmában már képes lenne nyugdíjba menni, élt egy Pityu nevű pingvin. Ő volt a kolónia örök álmodozója. Míg a többiek tisztességesen halásztak, totyogtak és időnként egymásra estek, Pityu az eget bámulta. – Nézzétek csak! – rikácsolta. – Fecskék! Repülnek! És majdnem úgy néznek ki, mint én! – Csak vékonyabbak – tette hozzá egy gyanúsan kövér fóka, aki szemmel láthatóan túl sok lazacot evett, és ezért gúnyolódni próbált, hátha nem tűnik fel, hogy ő maga úgy néz ki, mint egy hordó gumicsónakban. Pityu elhatározta: ő fecske lesz. Ha addig él is, vagy lefogy. (A sorrend nem volt világos.) Az első diétás kísérlete abból állt, hogy csak jégkockát evett. Ez remek ötletnek tűnt, csakhogy a jégkocka nem kifejezetten tápláló. Rövid úton olyan éhes lett, hogy szívesen megette volna még a jegesmedvék fogmosópoharát is, ha lett volna nekik. Másnap Pityu edzésre fogta magát. Futott a hóban, de mivel a pingvin annyira ...

Erdős Sándor A világlátott szög Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska szög. Nem nagyobb egy gyufaszálnál, ott pihent egy öreg műhely polcán, egy rozsdás dobozban a többi szög között. A többiek meg voltak elégedve: jó lesz majd valami deszkába, székbe, kerítésbe. Csakhogy ez a szög más volt. Ő mindig arról álmodott, hogy lássa a világot: erdőket, folyókat, hegyeket, és talán még a tengert is. – Bolondos vagy – csörögtek rá a társai. – Egy szögnek az a dolga, hogy tartson valamit. De a szög nem tágított az álmától. Egyik reggel, amikor a műhely ablakán besütött a nap, arra repült egy cinege. Rászállt a párkányra, és csodálkozva nézett be. A szög bátorságot gyűjtött, és megszólította: – Cinege, kedves madár! Elvinnél engem a világba? Szeretném látni, mi van a műhelyen túl. A madár csodálkozott, de megérezte a szög szívében a vágyat. – Nehéz vagy, de apró. Megpróbálhatom! – csiripelte. A cinege csőrébe fogta a szöget, és kiemelte a dobozból. A szög repült, repült, ahogy még soh...

Erdős Sándor Tóbiás, a meztelen csiga és a lakásbiznisz Az erdő közepén egy napon Tóbiás, a meztelen csiga nagy sóhajjal közölte: – Uraim, elegem van abból, hogy mindenki lakástulajdonos, csak én csúszkálok fedél nélkül. A harkály kopogtatott a fáján, majd odaszólt: – A te fejedbe bármikor beköltöznék, olyan üres, mint egy kifosztott dió. – Köszönöm a bókot – morogta Tóbiás. – De ha nem tudsz házat építeni, legalább ne zajongj. A mókus, aki éppen tobozt forgatott a kezében, fennhangon röhögött: – Figyelj, csigám! Neked nem is ház kell, hanem lakótelep. Hozzád képest a csiga testvéreid bérpalotában élnek. Tessék, itt egy toboz, csinálj belőle garzont! Tóbiás gyanakodva nézte a tobozt. – Ez legfeljebb fogvájógyár. Ekkor a béka ugrott elő a bokorból, csurom vizesen, harsány hangon brekegte: – Én adok neked egy levelet a tóból. Úszóház, modern, panorámás! Igaz, minden viharban elsüllyed, de legalább divatos. Tóbiás a szemét forgatta: – Nagyszerű. Én csiga vagyok, nem tengeralattjáró. A sün...

ARANY  JÁNOS  - CSALÁDI  KÖR  . Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. . Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is - bogarászni restel - Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem. . Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. . Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak: Ő...