Ugrás a fő tartalomra

Erdős Sándor - A világlátott szög

Erdős Sándor

A világlátott szög

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska szög. Nem nagyobb egy gyufaszálnál, ott pihent egy öreg műhely polcán, egy rozsdás dobozban a többi szög között.

A többiek meg voltak elégedve: jó lesz majd valami deszkába, székbe, kerítésbe. Csakhogy ez a szög más volt. Ő mindig arról álmodott, hogy lássa a világot: erdőket, folyókat, hegyeket, és talán még a tengert is.

– Bolondos vagy – csörögtek rá a társai. – Egy szögnek az a dolga, hogy tartson valamit.

De a szög nem tágított az álmától. Egyik reggel, amikor a műhely ablakán besütött a nap, arra repült egy cinege. Rászállt a párkányra, és csodálkozva nézett be.

A szög bátorságot gyűjtött, és megszólította:

– Cinege, kedves madár! Elvinnél engem a világba? Szeretném látni, mi van a műhelyen túl.

A madár csodálkozott, de megérezte a szög szívében a vágyat.

– Nehéz vagy, de apró. Megpróbálhatom! – csiripelte.

A cinege csőrébe fogta a szöget, és kiemelte a dobozból. A szög repült, repült, ahogy még sohasem. Alattuk zöldellő rétek, kanyargó patak, messze kéklő hegyek suhantak el. A szög boldogan csillogott a napfényben.

Látták a falut, ahol a gyerekek játszottak, a búzatáblát, ahol hullámzott a szél, sőt még a folyót is, amelyben a nap aranyhidat festett.

– Ó, milyen csodálatos a világ! – sóhajtott a szög. – Köszönöm neked, cinege!

Amikor estére a madár visszahozta a műhelyhez, a szög már nem volt szomorú. Tudta, hogy látta a világ szépségét, és hogy az álma beteljesült.

Attól a naptól kezdve nem bosszankodott azon, ha kalapács ütötte a helyére. Mosolygott magában: „Én már jártam az égen, láttam a világot, és ezt senki sem veheti el tőlem.”

És így a szög boldogan teljesítette feladatát, de titokban mindig fényesebben csillogott, mert a napfény és a szabadság emléke benne maradt örökre.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.