Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor

Tóbiás nyári kalandja


Tóbiás a szürke egér

elhagyta az otthonát.

Nem törődött a hőséggel,

csábította a világ.


Nyár derekán, korán reggel,

felpakolt a nagy útra.

Egérlyukban rég heverő

hátizsákját áttúrta.


Volt abban mindenféle lom,

nem is talált hasznosat.

Pakolt bele fontos holmit:

füstölt sajtból jó sokat.


Nagy meleg volt, sütött  a nap.

Szomjas is lett Tóbiás.

Zsákjában nem volt víz, csak sajt.

Stimmelt is a számadás.


Közel, s távol sehol sincs víz.

Nem volt, ami lehűtse.

Árnyék sehol. Vége az lesz:

pecsenye lesz belőle.


Elterült a tűző napon,

letaglózta a hőség.

Tűztek rá a napsugarak,

úgy érezte, hogy megég.


Ám valami eltakarta

előle a nap fényét.

Bagoly nézte a magasból,

a fene az ízlését.


Nagyon álmosan, fáradtan

repült erre távólról.

Késve tartott hazafelé

éjszakai műszakból.


Tóbiás nagyon megijedt.

Jó lenne most eltűnni.

Hiszen ez a rusnya bagoly

egeret szokott enni.


Meg is látta kis Tóbiást,

nagyon jó volt a szeme.

Kiszáradt jószág fekszik lent,

nem egérnek teteme.


Leszállt gyorsan. Megsajnálta.

Óvatosan felvette.

Apró tóhoz elrepülve

tó partjára letette.


Végre ivott Tóbiásunk.

Megmentette  a bagoly.

Hazament és napra nem megy,

csak a hűvösben dekkol.


A mesémből most kiderült,

van állatban emberség.

Azért, mert valaki erős,

nem biztos, hogy ellenség.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.
Read more »

Erdős Sándor:A zsiráf nyaka ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki? – Saját magát leégeti. – Csomót kötött a nyakára, biztos a nyár ment agyára. Az elefánt épp arra járt, mert ő is levelet kajált. Hallva gonosz róka hangját mély hang hagyta el a torkát: – Tűnj el innen csúnya róka! – Másnak baja az nem móka. – Nincsen benned semmi részvét? – Megtanulod most a leckét! A róka nem járt iskolába. Így a leckét meg sem várta. Elspurizott onnan gyorsan, talán akkor nem lesz gondban. Az elefánt nem kergette. A zsiráfot lefektette. – Fáj a görcs gondolom nagyon. – Gyere majd kimasszírozom. Dögönyözte ormányával, a zsiráf tűrte nagy hálával. Kiment a görcs a nyakából, jobban is lett úgy nagyjából. Azóta ...
Read more »

Erdős Sándor - A fázós kismadár

Kép
Erdős Sándor A fázós kismadár   Megjöttek a hideg szelek kopogtat a fagyos tél. Zúzmara pihen a fákon didereghet, mind ki él.   Apró madár ül egy ágon megremegve tátogat. Arra gondol nemsokára, jön a tél fázhat sokat.   Eltávozó őszi szellő suttog bele fülébe: – Ha megölelsz jó meleget hagyok neked cserébe.   Begyűjt sokat tolla alá melegíti levegő, mint hatalmas tollaslabda vidáman áttelel ő.
Read more »

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Kép
Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...
Read more »