Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Csukás István: A nagy papucstolvaj A nagy papucstolvaj éjjel nagy ravaszul mélyen alszik, így álcázza magát, ezért őrá senki nem gyanakszik. Mint csecsemő a bölcsőben, horkolászik kosarában, hogy is lehetne ő tolvaj, ily képpel, s az ő korában? Hisz a foga is még tejfog, a lába is rövid, gyenge, összevissza lóg a feje, a mozgása ügyetlenke. Ilyen ő, az én kiskutyám, ártatlanság élő szobra! Papucstolvaj? Ugyan kérem! Rá se néz a papucsokra. Akkor ki járt bent a házban, akkor ki járt kint a kertben? Töprengtem, míg csupasz talppal papucsomat keresgettem. Az ágy alatt kotorászok, de hiába, nincs ott semmi, pedig este oda tettem, tehát mindnek ott kell lenni. S ha tüdőgyulladást kapok, vagy isiászt vagy reumát?! Az ajtóból vigyorogva hallgatja e morgós dumát. Gyanakodva nézem, gyanúm lassan-lassan az égig ér, ő kirohan, én utána: és a kert, mint egy csatatér! Telistele papucsokkal, itt egy fél pár, ott a párja, téli, nyári keveredve, mintha szellem-táncot járna. Rámnéz: Gyere, játsszunk, m...

Erdős Sándor A kísértet, aki félt a sötéttől Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kísértet, akit Fátyolkának hívtak. Fátyolka egy réges-régi kastélyban lakott a domb tetején, ahol a padló nyikorogott, a szél süvített, és a pókok olyan vastag hálókat fontak, mint a kötél. Minden éjjel, mikor a nap lebukott a hegyek mögé, a többi kísértet vígan huhogott, csörgette láncait és ijesztgette a látogatókat. De Fátyolka… ő bizony a takarója alá bújt. Mert Fátyolka félt. A sötéttől! – Kísértet létére! – nevetett rajta mindig Szellem Samu, a torony szelleme. – Hiszen a sötét a te barátod! – Az lehet, de én jobban szeretem a gyertyafényt! – hebegte Fátyolka, és reszketve gyújtott egy pislákoló mécsest. Amikor eljött az éjfél, a többiek kimentek huhogni, de Fátyolka inkább bebújt a könyvtár poros függönye mögé. Ott érezte magát biztonságban. Csakhogy egy este a gyertyája hirtelen kialudt. Puff! Sötét lett. Fátyolka majdnem felsikoltott. De ekkor valami különös történt: a sötétből valami hal...

Szójátékos anyanyelvünk - Hagyományos nyelvtörő mondókák. Az ibafai papnak papi fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa. Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot. Egy kupac kopasz kukac meg egy kupac kopasz kukac az összesen két kupac kopasz kukac. Gyere, Gyuri, Győrbe, győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni! Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál. Kelemen kerekes kerekét kerek kerekén kerekíti kerekre. Meguntam gyönyörű Győrnek gyöngyvárában laktomat, mert a Duna, Rába, Rábca rákja rágja lábomat. Mit sütsz, kis szűcs? Sós húst sütsz, kis szűcs? Nem minden fajta tarka szarka farka tarkabarka, csak a tarkabarka fajta tarka szarka farka tarkabarka. Nincsen olyan szépen szóló, szép sípszó, mint a szászsebesi szépen szóló szép sípszó. Öt görög öt törököt dögönyöz örökös örömök között. Öt ördög görget görgőn görbe úton görgő gömbbé gömbölyödött öt görögdinny...