Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor A láma Leköpött a jó barátom, a púptalan teveféle. Utólag én nagyon bánom, hogy nem mentem fedezékbe. Pedig nyugodtan kérődzött, mikor hátát felmálháztam. Úgy látszik, hogy megsértődött, pedig mindent megpróbáltam. Láma komát hazavittem, de ő köp, rúg nyakkal bírkóz. Először még kinevettem, de nem tetszik nekem e póz. Nem kap semmit ma ebédre, hát ne szórakozzon itt nekem. Így az lesz ennek a vége, máskor csúzlival etetem.

Erdős Sándor Űrlények és rokonok Űrhajó landolt a réten megjelent pár idegen, érdekes fizimiskájuk nagyon furcsa énnekem. Csápon ülő, nagy szemeik zöld testükből pislog rám, furi brekegő hangjukat nem játssza le zongorám. Meg is rettentem én tőlük olyan furcsa társaság, pedig barátságos népség mind kedvesen pislog rám. Ám a réten közeledik béka koma és csiga, az ő színük és a szemük pont passzol is oda. Már nem tűnik oly furcsának ez a díszes társaság, ha az idegenek testét nem borítanák ruhák.

Erdős Sándor A szúnyog Belezümmög a fülembe. Szemtelen nagyon őkelme. Ez a szúnyog engem fáraszt. Nyomjon le pár fekvőtámaszt. Most elég nyüzüge fajta. Be van esve a hóna alja. Hogyha izmosodna kicsit. Talán kibírná a pacsit. Ha most adok neki egyet, akkor többet már nem repked. Hát inkább elhessegetem. Hogy ne zümmögjön itt nekem.

Erdős Sándor Rezső a madarász Lassan kúszik lent a fűben Rezső a házi macska, most somfordál, nem ugrál, nem éppen egy lovacska. Eltöprengve, nem oly messze szürke galamb nézeget, elkapom és jól megrázom, az lesz majd az élvezet. Nem tudva ezt a kis galmb csak nyugodtan toporog, tyúkesze van őkelmének, ez egy jól tudott dolog. Nem néz körbe, más érdekli a bokor alatt marad, fontosabb most szépítkezni, így lesz jó a tollazat. Hát még akkor milyen szép lesz, hogyha Rezső elkapja, megfésüli a tollait bizony nem lesz szép napja. Hidd el nekem kis galambom, nem minden a szépséged. Rezső cica, mint rossz fodrász átalakít majd téged. Viszont ez a kis történet szerencsésen végződött, mert Bodri kutyus morogva kutyaólból előjött. Hallotta a kutyamorgást, Rezsőt kilelte a frász. Inkább úgy döntött, hogy sportol nem lesz ma már madarász. Most látta meg a kis galamb veszélyben volt élete, fontosabb a szépségénél, azt megette a fene. Így hát gyorsan szárnyra kapott tolla felét otthagyva, inkább leg...

Erdős Sándor Kisállatok Istene Csendes erdő sötét mélyén kis házikó bújik meg. Hajnaltájban idős asszony a ház előtt eltipeg. Karjában egy vászonkosár benne dió, mogyoró. Lépte fájdalmasan lassú, de az arca mosolygó. Erdő szélen kis állatok gyülekeznek nesztelen, egerek is családostól vannak is, vagy negyvenen. Jóllakik az összes állat a kosár tartalmából, egyikük sem álmodhatott ekkora gazdagságról. Hideg télben falatokért hálás a kis cinege, kis állatnak senki más, csak az ember az istene.

Erdős Sándor   Egérke új háza Élt egyszer egy apró egér, otthona pár nyárfalevél. Házat épített belőle nem sikerült túl erősre. Baj történt hát, oly rettentő, elfújta az őszi szellő. Szél vitte el messze házát, ágyat, széket,asztalt,párnát. Nemsokára eljön a tél, hol fog lakni a kisegér? Nincs otthona, milyen szégyen, nem találja földön, s égen. Nos, ha nincsen, majd keresek, nem töltöm én künn a telet. Gyorsan szedte hát a lábát, keresgélte az új házát. Az erdő szélén sétálva, egy doboz hevert, meglátta. Csúnya, szemetelő ember, kidobta oda ma reggel. Nem szép dolog szemetelni, Ilyet nem szabad ám tenni, de most jól jött az egérnek, itt még húszan is elférnek. Kibélelte füvel, fával, elégedett volt lakával. Ha ilyet látsz kukkancs bele, hátha kis állatnak helye. Hogyha nincsen benne semmi, táskába kell akkor tenni. Elviheted a kukába, tettél is jót akkor mára. Boldog volt a kicsi egér, ide sok kis egér befér. Nem érzik a hideg szelet, átvészelik majd a telet.

Erdős Sándor A vakond, mint zsűritag Dalversenyt szervezett a tehén. Hitte, hogy jó  a hangja szegény. Elénekelte a bús dalát, mit szerinte mindenki imád. Nem aratott osztatlan sikert, mert sok biztosítékot kivert. A vakond volt a zsűritársa. Vakként jobb volt a fülhallása. Rögtön meghallotta a nyulat, hogy az előadón mulat. Elég hangosan kiabálta, hogy tehetségtelen a társa. Nem hallgatom a buta nyulat. Inkább ások egy jó nagy lyukat. Alszom egyet ott, aztán jól van. A föld alatt legalább csend van.

Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró lába, számolatlanul maradt. Mi lehetett ez az állat? Mert én sajnos nem tudom. Az biztos, hogy nem lehetett macska, kutya, vagy majom. Aki tudja, mondja már meg, segítsetek gyerekek! Biztos nem egy púpúteve, szerintem pók lehetett.

Erdős Sándor Fülenincs Fekszem este az ágyamban nem vagyok most vagány, tettem ezt az iskolában , de most rámtört a magány. Sötét szobám falát nézem hiányzik a társaság, nem akarom ébreszteni szomszédban Apát s Anyát. Kinyitom hát ablakomat mindjárt meg is ijedek. Furcsa jószag mászkál ottan, megrettentem gyerekek. Nincsen lába, úgy poroszkál, csíkot húz  a párkányon, ez egy kedves apró jószág ő lett az új barátom. Nem vagyok én már egyedül, van barátom Fülenincs. Nem tudom, hogy mi lehet ez néha-néha rám kacsint. Innen tudom hogy van szeme nem is egy, hanem kettő, biztos vicces pillanatban rajzolta a Teremtő. Rákerestem a Facebookon, ez  egy apró kis hernyó, hogyha barátságunk marad lehet ő még pillangó.

Erdős Sándor   Eduárd a Vakond Föld alatti otthonában töprengett a kis vakond. Mi lenne, ha elköltöznék? Nem bámulnám a plafont. Odafent az eget látnám nem nyárfának gyökerét, többre hivatott vagyok én, hát nekem ez nem elég. Batyut kötött gyorsan össze Eduárd, mert így hívták, kimászott hát a felszínre várta őt a nagyvilág. Akkor éppen éjszaka volt, kiköszönt, hogy itt vagyok. Gyenge szemét vakították égen járó csillagok. Pislogott is kis Eduárd bántotta az éles fény. Úgy döntött inkább hazamegy, gyorsan visszabújt szegény. Látta ezt egy apró egér, hatalmasat kacagott. Mi lett volna Eduárddal, ha meglátja a napot?

Erdős Sándor Iskolába megy a lajhár Iskolába ment a lajhár. Érdekli az alvástantárgy. Azt hallotta az erdőben, van ilyen  hát ment is bőszen. Két perc múlva lajhár legényt, fáradság fogta el szegényt. Lecsüccsent hát egy fatörzsre. A hosszú út meggyötörte. Az iskolából dalolva, Hazafelé tartott róka. Meglátta, hogy a kis lajhár a fatörzsön ott szunyókál. Kelj már fel! Rázta a vállát. Vagy hozzak neked párnát? Miért itt alszol? Kérdezte meg. Nincsen neked hálóhelyed? Épp csak lehunytam a szemem. Iskolába kell már mennem. Érdekel az alvástantárgy, mondta neki a kis lajhár. Alvástantárgy? Még ilyent. A te agyad nagyon pihent. Ez az egyetlen tudomány, ami neked jól megy komám! https://youtu.be/uvrEBJ4J9eA

Erdős Sándor Oszkár a ló Van egy lovam, neve Oszkár most is mellettem poroszkál, szegény állat félkegyelmű farka úgy áll  mint egy seprű. Felmálházom nehéz neki, inkább csak a szénát eszi. Bár csak tudnám mit szeretne, szerintem ő mindig enne. Már nincs is neki horpasza, olyan mint egy török basa. Máson nem is jár az esze, csak mikor lesz eledele. Ha újra belegondolok nem is olyan buta dolog, amit ez az állat művel minden nap jóllakik fűvel. Nem kell neki dolgoznia, megmarad szerencse fia. Most adtam neki abrakot fekszik, mert már jóllakott.

Erdős Sándor A bögöly pünkösdi királysága Pünkösd napja ünnepére összegyűlt állatok népe. Búgó hangon galamb kiállt, válaszunk pünkösdi királyt! Vízben tátog a kecsege, mondjad, az meg mi a fene? Válaszol is búgó galamb, ez egy óriási kaland! Aki ma a lovat megüli a király címet elnyeri. Kecsege szerint ez nagy baj, nincsen a tóban csikóhal. Nagyot bődült az oroszlán. Nincs más király a szavannán! Na, innen én hát elmegyek, mert király csak én lehetek. Megpróbálkozom én ezzel, szerintem segítség sem kell, mondta a büszke egérke, magasságot jól elmérve. Sanyi a ló nyugodtan állt a közelébe sem talált, elrepült a hasa alatt, így ő alattvaló maradt. A következő próbálkozó. Előle elszaladt a ló, ím a medve, mint a fára ugrott rá Sanyi hátára. Mert a medve nehéz állat jönne a mentő szolgálat, Sanyinak nincs ehhez kedve hasra is esett a medve. Nincsen már több jelentkező, csak egy, a rút Bögöly Benő. Ő sokat nem tétovázott, Sanyi hátára felmászott. Immár ott volt, úgy gondolta nem lehet neki...

Erdős Sándor  ABC Sorakoznak a betűk, nem tudják hol a helyük. Elöl áll a B betű szegény kicsit féleszű. Kiabál vele az Á -Menjél, már valahová! Átugrott a B az Á-n, ott jó helye lesz talán. Vajon merre jár az A? Remélem nem ment haza. Keresi C barátja a sor végén megtalálja. Gyere, mert sorakozunk mi mind ott elöl vagyunk. A Á B C, így a jó, sorban állni így való.

Erdős Sándor A süni apukája Apa? Kérdezte a kis sün ránézve a kefére, dehogy drágám mondta anyja elmész te a fenébe. Hogy lehetne a te apád ez a piszkos kis jószág? Ilyen fajtát nem illeti semmiféle barátság. Pedig kedves nekem ő is, hisz olyan mint én vagyok, hátán meredező tüskék éppen olyan szép nagyok. Nem törődve anyukája rosszalló nézésével, Toncsi a sün nagy hirtelen a kefe elé térdel. Mond, hogy te vagy az apukám én nagyon szépen kérem, mert nincs hozzád hasonló sem itt, ezen a vidéken. Meghatódott sünimama azon, amit most látott, megteremti ő az idillt, ezért hangsúlyt váltott. Igen, fiam kis Toncsika dörmögte orra alatt, én vagyok a te apukád hát itt kétség sem marad. Könnyes szemmel, nagy örömmel néz kefére Toncsika, így lett magányos kefének ő egyetlen kisfia.

Erdős Sándor Csigaszerelem Csigalány szerelmes lett egy hím csigába. Apja szerint a csigák legvacakabbikába. Hisz, még háza sincs, és pőre is szegény. Miféle rongyos egy, szegény legény. Hiszen így szép, így szeretem. Pőrén főképp tetszik nekem. Bár csigafiún nem volt ház. Megtörtént hát a csiganász. Hát ez meg mi a csoda? Minő férfidominancia. Az apóst kitörte a frász. Egy kiscsiga hátán sem volt ház. No, de megbékélt az öreg csiga. Hisz ott volt száz szép kis unoka. Való igaz, hogy nem volt házuk, de nem is dől majd soha rájuk.

Erdős Sándor A moly Kérlek kedves zakóm, ne bomolj. Mit tehetnék? Megrágott a moly. Mentem is rögtön a zakómmal, Állatbíróságra azonnal. Kérem a tisztelt bíróságot, a gazember moly legyen vádlott. Tönkretette az öltönyömet, ítéljék el, míg meg nem fizet. Nevetett a moly az egészen. Én ruhát eszek, kérem szépen. Nekem a spájz a ruhásszekrény, mi mást egyen a moly, ha szegény? Határozott is a bíróság. Elfogadták a molynak szavát. Azóta is ő nálam lakik, a ruháimból táplálkozik.

Erdős Sándor Kukac Matyi Kukac Matyi oly kíváncsi kikukkant a föld alól, csodálkozva néz most körbe hallja, hogy madár dalol. Ilyen lehet a menyország csodálatos-e világ, nem látott még kukac Matyi ilyen ragyogó csodát. Lent a földben, hol otthonát sosem éri nap fénye, sok mindenre nincs szüksége alacsony az igénye. Megtréfálta őt az élet nincsen neki füle sem, nem csillanhat a nap fénye nem létező szemében. Nincsen szeme Mátyásunknak föld alatt az nem divat, nincs ott semmi látnivaló nem is nézeget sokat. Eljött hát a mese vége Mátyásunk csak álmodott, lent a mélyben, hol otthona álmodta-e szép napot.

Erdős Sándor A tiszta giliszta Élt egy kukac Ödömérke, föld alatt lakott szegényke. Ödömérke eső után, kikúszott a földből sután. Lubickolt a pocsolyában, mint zokni a mosodában. Sosem volt még ilyen tiszta, Ödömér a kis giliszta. Arra futott a kis rigó, csőrében egy sáros dió. Anyja hangja most felharsant, hogy ne egyen ő mosatlant. Elejtette hát a diót, jól nevelték a kis rigót. Ott ácsorgott csőre nyitva, lám, ott egy tiszta giliszta. Ím, ez mosott ezt ehetem, felkapom, mert ez kell nekem. Sokat nem is tétovázott, kis gilisztánk most ráfázott. Csőrében kis Ödömérrel, nem bírt a nagy örömével. Olyan gyorsan szedte lábát, elejtette a prédáját. Nagyot sóhajt Ödömérke, hát ezt épp, hogy csak túlélte. Bebújt a föld alá gyorsan, inkább lakik lent a koszban.

Erdős Sándor Káposztás jó estét! Bál van ma az erdőben, répák sülnek a sütőben. Lesz itt sok finom falat, annyi van hogy meg is marad. Szegény egér lesántult a lába nagyon megfájdult, találjunk ki valamit hogy felejtse  bajait. Mit tehetnénk most akkor? Ő ráfázott már sokadszor. Nem mehet gyógytornára meghívták hát vacsorára. Mondja bagoly :  – Nem jó így, van itt egy doktor meggyógyít. Gyertek a rendelőmbe oda fel a dombtetőre. Gondolták az állatok, lábasok és szárnyasok, segítenek egérnek együtt könnyebben felérnek.   Cincér néni kérdezi, mert sok esze van őneki: –  Mi lesz a káposztával és a sok – sok uborkával? –  Valaki még elcseni, most kellene elrejteni. Apró mókus szólalt meg: –  Most nincs idő, itt a beteg. – Itt áll ez a kis kecske jó erőteljes a teste, bízzuk meg hát a komát hogy őrizze a lakomát. Úgy is tettek ott hagyták elindult hát a társaság, ám mire visszaértek már eltűnt az összes étek. A kis kecske volt csak ott és roppant módon jól lakot...