Ugrás a fő tartalomra

Rezső a madarász ( Vers )

Erdős Sándor


Rezső a madarász


Lassan kúszik lent a fűben

Rezső a házi macska,

most somfordál, nem ugrál,

nem éppen egy lovacska.


Eltöprengve, nem oly messze

szürke galamb nézeget,

elkapom és jól megrázom,

az lesz majd az élvezet.


Nem tudva ezt a kis galmb

csak nyugodtan toporog,

tyúkesze van őkelmének,

ez egy jól tudott dolog.


Nem néz körbe, más érdekli

a bokor alatt marad,

fontosabb most szépítkezni,

így lesz jó a tollazat.


Hát még akkor milyen szép lesz,

hogyha Rezső elkapja,

megfésüli a tollait

bizony nem lesz szép napja.


Hidd el nekem kis galambom,

nem minden a szépséged.

Rezső cica, mint rossz fodrász

átalakít majd téged.


Viszont ez a kis történet

szerencsésen végződött,

mert Bodri kutyus morogva

kutyaólból előjött.


Hallotta a kutyamorgást,

Rezsőt kilelte a frász.

Inkább úgy döntött, hogy sportol

nem lesz ma már madarász.


Most látta meg a kis galamb

veszélyben volt élete,

fontosabb a szépségénél,

azt megette a fene.


Így hát gyorsan szárnyra kapott

tolla felét otthagyva,

inkább legyen kopasz galamb,

mint hogy fésülje macska.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.