Erdős Sándor
A bögöly pünkösdi királysága
Pünkösd napja ünnepére
összegyűlt állatok népe.
Búgó hangon galamb kiállt,
válaszunk pünkösdi királyt!
Vízben tátog a kecsege,
mondjad, az meg mi a fene?
Válaszol is búgó galamb,
ez egy óriási kaland!
Aki ma a lovat megüli
a király címet elnyeri.
Kecsege szerint ez nagy baj,
nincsen a tóban csikóhal.
Nagyot bődült az oroszlán.
Nincs más király a szavannán!
Na, innen én hát elmegyek,
mert király csak én lehetek.
Megpróbálkozom én ezzel,
szerintem segítség sem kell,
mondta a büszke egérke,
magasságot jól elmérve.
Sanyi a ló nyugodtan állt
a közelébe sem talált,
elrepült a hasa alatt,
így ő alattvaló maradt.
A következő próbálkozó.
Előle elszaladt a ló,
ím a medve, mint a fára
ugrott rá Sanyi hátára.
Mert a medve nehéz állat
jönne a mentő szolgálat,
Sanyinak nincs ehhez kedve
hasra is esett a medve.
Nincsen már több jelentkező,
csak egy, a rút Bögöly Benő.
Ő sokat nem tétovázott,
Sanyi hátára felmászott.
Immár ott volt, úgy gondolta
nem lehet neki más dolga.
Megülte a verseny lovát,
kész megharapni a farát.
Szegény Sanyi úgy érezte
hogy farát valaki ette,
rettentően megrémült ő
még jó, hogy előtte a mező.
Úgy rohant, mint csikókorban,
a pünkösdi király megvan.
A Bögöly Benő kobakjára
korona került fel mára.
Kihúzta magát a lovon
jött is a sok büszke rokon.
Szegény Sanyi hátát lepték,
örömükbe, majd megették.
Ült ott sok apró kis madár
mindegyik vacsorára vár,
hát madár nem vár csodára
most bögöly lesz vacsorára.
Szegény Benő és rokonság,
oda van már a királyság,
ki a versenyt megnyerte
lett kismadár eledele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése