Ugrás a fő tartalomra

Erdős Sándor - Pityu, a diétázó pingvin különös históriája

Erdős Sándor

Pityu, a diétázó pingvin különös históriája

A déli sarkon, ahol a hó unalmában már képes lenne nyugdíjba menni, élt egy Pityu nevű pingvin. Ő volt a kolónia örök álmodozója. Míg a többiek tisztességesen halásztak, totyogtak és időnként egymásra estek, Pityu az eget bámulta.

– Nézzétek csak! – rikácsolta. – Fecskék! Repülnek! És majdnem úgy néznek ki, mint én!

– Csak vékonyabbak – tette hozzá egy gyanúsan kövér fóka, aki szemmel láthatóan túl sok lazacot evett, és ezért gúnyolódni próbált, hátha nem tűnik fel, hogy ő maga úgy néz ki, mint egy hordó gumicsónakban.

Pityu elhatározta: ő fecske lesz. Ha addig él is, vagy lefogy. (A sorrend nem volt világos.)

Az első diétás kísérlete abból állt, hogy csak jégkockát evett. Ez remek ötletnek tűnt, csakhogy a jégkocka nem kifejezetten tápláló. Rövid úton olyan éhes lett, hogy szívesen megette volna még a jegesmedvék fogmosópoharát is, ha lett volna nekik.

Másnap Pityu edzésre fogta magát. Futott a hóban, de mivel a pingvin annyira tud futni, mint egy lábas gőzmozdony, hamarosan a hó futott el előle.

A harmadik napon már komoly étrendet vezetett be: csak a hal fejét ette meg. Ez csodálatos fogyókúrás módszer, mert egy idő után az ember… vagyis a pingvin… inkább éhen hal.

Ekkor jött egy bölcs öreg albatrosz, aki már látta a fél világot, és ha akart volna, biztosan kocsmát is nyithatott volna egy jéghegyen.

– Te, Pityu – mondta, és közben olyan arcot vágott, mintha már túl sok mindent látott volna az életben –, nem kell neked fecskének lenned. Te pingvin vagy. Úszni tudsz, és abban verhetetlen vagy. Az ég a fecskéké, a tenger a tied. Ez így van elosztva, mint a kocsmában a tartozás: mindenki viszi a sajátját.

Pityu ekkor belátta, hogy repülni nem fog. De amikor lemerült a vízbe, és úgy suhant a halak között, mint egy szappanozott szappanbuborék, rájött: igazából ő a tenger fecskéje.

És ha már fogyókúrázott, hát jó étvággyal befejezte: lenyelt három tucat heringet, két makrélát, és egy kisebb kagylót – véletlenül.

Azóta boldog, és ha fecskét lát az égen, csak ennyit mond:

– Repülj, testvér! Én majd alulról integetek.

Így esett tehát, hogy Pityu, a pingvin, aki fecskének készült, végül rájött: nem mindenki születik légcsavarosnak. Van, aki úszni tud, van, aki repülni – és van, aki csak beszélni, de azt folyton és megállás nélkül.

Ha legközelebb látni fogják Pityut a tengerben cikázni, ne felejtsék el: ő nem kövér, hanem vízszintes fecske, csak kissé túlzott lelkesedéssel megpakolva.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.