Erdős Sándor - Pityu, a diétázó pingvin különös históriája

Erdős Sándor

Pityu, a diétázó pingvin különös históriája

A déli sarkon, ahol a hó unalmában már képes lenne nyugdíjba menni, élt egy Pityu nevű pingvin. Ő volt a kolónia örök álmodozója. Míg a többiek tisztességesen halásztak, totyogtak és időnként egymásra estek, Pityu az eget bámulta.

– Nézzétek csak! – rikácsolta. – Fecskék! Repülnek! És majdnem úgy néznek ki, mint én!

– Csak vékonyabbak – tette hozzá egy gyanúsan kövér fóka, aki szemmel láthatóan túl sok lazacot evett, és ezért gúnyolódni próbált, hátha nem tűnik fel, hogy ő maga úgy néz ki, mint egy hordó gumicsónakban.

Pityu elhatározta: ő fecske lesz. Ha addig él is, vagy lefogy. (A sorrend nem volt világos.)

Az első diétás kísérlete abból állt, hogy csak jégkockát evett. Ez remek ötletnek tűnt, csakhogy a jégkocka nem kifejezetten tápláló. Rövid úton olyan éhes lett, hogy szívesen megette volna még a jegesmedvék fogmosópoharát is, ha lett volna nekik.

Másnap Pityu edzésre fogta magát. Futott a hóban, de mivel a pingvin annyira tud futni, mint egy lábas gőzmozdony, hamarosan a hó futott el előle.

A harmadik napon már komoly étrendet vezetett be: csak a hal fejét ette meg. Ez csodálatos fogyókúrás módszer, mert egy idő után az ember… vagyis a pingvin… inkább éhen hal.

Ekkor jött egy bölcs öreg albatrosz, aki már látta a fél világot, és ha akart volna, biztosan kocsmát is nyithatott volna egy jéghegyen.

– Te, Pityu – mondta, és közben olyan arcot vágott, mintha már túl sok mindent látott volna az életben –, nem kell neked fecskének lenned. Te pingvin vagy. Úszni tudsz, és abban verhetetlen vagy. Az ég a fecskéké, a tenger a tied. Ez így van elosztva, mint a kocsmában a tartozás: mindenki viszi a sajátját.

Pityu ekkor belátta, hogy repülni nem fog. De amikor lemerült a vízbe, és úgy suhant a halak között, mint egy szappanozott szappanbuborék, rájött: igazából ő a tenger fecskéje.

És ha már fogyókúrázott, hát jó étvággyal befejezte: lenyelt három tucat heringet, két makrélát, és egy kisebb kagylót – véletlenül.

Azóta boldog, és ha fecskét lát az égen, csak ennyit mond:

– Repülj, testvér! Én majd alulról integetek.

Így esett tehát, hogy Pityu, a pingvin, aki fecskének készült, végül rájött: nem mindenki születik légcsavarosnak. Van, aki úszni tud, van, aki repülni – és van, aki csak beszélni, de azt folyton és megállás nélkül.

Ha legközelebb látni fogják Pityut a tengerben cikázni, ne felejtsék el: ő nem kövér, hanem vízszintes fecske, csak kissé túlzott lelkesedéssel megpakolva.