Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor Pityu, a diétázó pingvin különös históriája A déli sarkon, ahol a hó unalmában már képes lenne nyugdíjba menni, élt egy Pityu nevű pingvin. Ő volt a kolónia örök álmodozója. Míg a többiek tisztességesen halásztak, totyogtak és időnként egymásra estek, Pityu az eget bámulta. – Nézzétek csak! – rikácsolta. – Fecskék! Repülnek! És majdnem úgy néznek ki, mint én! – Csak vékonyabbak – tette hozzá egy gyanúsan kövér fóka, aki szemmel láthatóan túl sok lazacot evett, és ezért gúnyolódni próbált, hátha nem tűnik fel, hogy ő maga úgy néz ki, mint egy hordó gumicsónakban. Pityu elhatározta: ő fecske lesz. Ha addig él is, vagy lefogy. (A sorrend nem volt világos.) Az első diétás kísérlete abból állt, hogy csak jégkockát evett. Ez remek ötletnek tűnt, csakhogy a jégkocka nem kifejezetten tápláló. Rövid úton olyan éhes lett, hogy szívesen megette volna még a jegesmedvék fogmosópoharát is, ha lett volna nekik. Másnap Pityu edzésre fogta magát. Futott a hóban, de mivel a pingvin annyira ...

Erdős Sándor A világlátott szög Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska szög. Nem nagyobb egy gyufaszálnál, ott pihent egy öreg műhely polcán, egy rozsdás dobozban a többi szög között. A többiek meg voltak elégedve: jó lesz majd valami deszkába, székbe, kerítésbe. Csakhogy ez a szög más volt. Ő mindig arról álmodott, hogy lássa a világot: erdőket, folyókat, hegyeket, és talán még a tengert is. – Bolondos vagy – csörögtek rá a társai. – Egy szögnek az a dolga, hogy tartson valamit. De a szög nem tágított az álmától. Egyik reggel, amikor a műhely ablakán besütött a nap, arra repült egy cinege. Rászállt a párkányra, és csodálkozva nézett be. A szög bátorságot gyűjtött, és megszólította: – Cinege, kedves madár! Elvinnél engem a világba? Szeretném látni, mi van a műhelyen túl. A madár csodálkozott, de megérezte a szög szívében a vágyat. – Nehéz vagy, de apró. Megpróbálhatom! – csiripelte. A cinege csőrébe fogta a szöget, és kiemelte a dobozból. A szög repült, repült, ahogy még soh...

Erdős Sándor Tóbiás, a meztelen csiga és a lakásbiznisz Az erdő közepén egy napon Tóbiás, a meztelen csiga nagy sóhajjal közölte: – Uraim, elegem van abból, hogy mindenki lakástulajdonos, csak én csúszkálok fedél nélkül. A harkály kopogtatott a fáján, majd odaszólt: – A te fejedbe bármikor beköltöznék, olyan üres, mint egy kifosztott dió. – Köszönöm a bókot – morogta Tóbiás. – De ha nem tudsz házat építeni, legalább ne zajongj. A mókus, aki éppen tobozt forgatott a kezében, fennhangon röhögött: – Figyelj, csigám! Neked nem is ház kell, hanem lakótelep. Hozzád képest a csiga testvéreid bérpalotában élnek. Tessék, itt egy toboz, csinálj belőle garzont! Tóbiás gyanakodva nézte a tobozt. – Ez legfeljebb fogvájógyár. Ekkor a béka ugrott elő a bokorból, csurom vizesen, harsány hangon brekegte: – Én adok neked egy levelet a tóból. Úszóház, modern, panorámás! Igaz, minden viharban elsüllyed, de legalább divatos. Tóbiás a szemét forgatta: – Nagyszerű. Én csiga vagyok, nem tengeralattjáró. A sün...

ARANY  JÁNOS  - CSALÁDI  KÖR  . Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. . Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is - bogarászni restel - Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem. . Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. . Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak: Ő...

Erdős Sándor A tudós hangya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy faluvégi kislány, akit mindenki csak Butuskának hívott. Nem azért, mert rossz szíve lett volna, hanem mert bizony soha nem figyelt oda semmire. Ha az anyja azt mondta: „Menj ki a kútra vízért!”, ő üres vödörrel tért vissza, mert elfelejtette megtölteni. Ha az apja küldte a piacra tojással, hát a tyúkoknak mesélte el útközben, milyen szép a napfény – a tojások meg eltörtek a kosárban. Egy nyári délután Butuska leheveredett a falu határában, egy dombtetőn. A fű közé egy apró, szorgalmas hangya kapaszkodott föl, aki éppen egy morzsát cipelt, amely akkora volt hozzá képest, mint a kislányhoz egy zsák liszt. – Hé, te apróság! – kiáltott rá Butuska. – Minek cipeled azt a nagy darabot? Inkább pihennél! A hangya megtorpant, és csápjaival körbetapogatta a levegőt. Majd megszólalt: – Én vagyok a Hangya, a mi fajtánk így él. Ha ma szorgoskodunk, holnap is lesz ennivalónk. És te mit csinálsz egész nap? Butuska megvonta a váll...

Erdős Sándor Az agresszív veréb Erdő szélén sétálgatva rám támadt egy kis veréb, Tátott csőrrel kiabálta: – Lesz itten most lincselés. – Megharapom a kezedet, megrágom az ujjadat. –Nézegetheted karodat, nő majd rajta duzzanat.   Ránéztem és felkacagtam, olyannyira vicces volt. Rezgett tolla egész testén, amit bőszen felborzolt. Láttam rajta most azt hiszi, ő az erdő őrzője. Rá is szóltam, mert úgy láttam agya megvan fertőzve: – Te kis balga. Nincs is fogad, csupasz csőrrel tátogatsz. – A fogatlan mosolyoddal, gilisztákat csalogatsz. – Egyébként is jobb lesz hogyha nevetsz saját vicceden, és elrepülsz messze innen, mert ütök, de hirtelen. Úgy tűnik a kis verébnek, az öt fillér leesett. Rájött, hogy erősebb vagyok, tovább nem is csevegett.

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...