Erdős Sándor
A tudós hangya
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy faluvégi kislány, akit mindenki csak Butuskának hívott. Nem azért, mert rossz szíve lett volna, hanem mert bizony soha nem figyelt oda semmire. Ha az anyja azt mondta: „Menj ki a kútra vízért!”, ő üres vödörrel tért vissza, mert elfelejtette megtölteni. Ha az apja küldte a piacra tojással, hát a tyúkoknak mesélte el útközben, milyen szép a napfény – a tojások meg eltörtek a kosárban.
Egy nyári délután Butuska leheveredett a falu határában, egy dombtetőn. A fű közé egy apró, szorgalmas hangya kapaszkodott föl, aki éppen egy morzsát cipelt, amely akkora volt hozzá képest, mint a kislányhoz egy zsák liszt.
– Hé, te apróság! – kiáltott rá Butuska. – Minek cipeled azt a nagy darabot? Inkább pihennél!
A hangya megtorpant, és csápjaival körbetapogatta a levegőt. Majd megszólalt:
– Én vagyok a Hangya, a mi fajtánk így él. Ha ma szorgoskodunk, holnap is lesz ennivalónk. És te mit csinálsz egész nap?
Butuska megvonta a vállát.
– Hát… nézek, álmodozom, elfelejtem, mit kérnek tőlem. Az könnyebb.
A hangya letette a morzsát, és okosan így felelt:
– Könnyű út mindig van, de az ritkán vezet messzire. Ha most kicsit figyelnél, ha most kicsit ügyesebb lennél, később nagy bajban sem maradnál éhen vagy szomjan.
Butuska elgondolkodott. Soha senki nem mondta ezt neki ilyen egyszerűen.
– De hát én mindig elfelejtem, mit kell tennem – vallotta be. – Hogyan lehetnék olyan okos, mint te?
A hangya felkapta a morzsát, és így szólt:
– Nem kell okosnak születni. Elég, ha megpróbálod minden nap egy kicsit jobban csinálni. Például, ha vizet kérnek, mondd el magadban háromszor: „Vízért megyek!” Így nem felejted el.
Butuska kipróbálta. Másnap tényleg vizet vitt haza, nem üres vödröt. Harmadnap a tojásokat is épségben eljuttatta a piacra. A falubeliek pedig csodálkoztak, hogy a „Buta lány” egyre ügyesebb és figyelmesebb lett.
És amikor a dombtetőn újra találkozott a hangyával, boldogan mondta neki:
– Igazad volt! Nem lettem bölcs egy nap alatt, de apránként tanulok.
A hangya biccentett, és elmosolyodott – már amennyire egy hangya tud.
Így lett a buta lányból lassacskán okos, és a hangyából pedig jó barát.
Itt a vége, fuss el véle!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése