Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor Szúnyog Samu és a szuri Szúnyog Samu, apró állat, zimmeg, zümmög néha párat. Ám ha tűt lát, jaj, megáll, szárnya remeg, messze száll! „Injekció? Ne már, kérem! Én csak csípek kérem szépen! Nem bánt senkit, csak egy kicsit, éppen csak egy csepp vért iszik!” Katica áll egy levélen, kicsi tűcske a kezében. „Ne félj, Samu kérlek, nem fáj, csak egy szuri, s kész is vagy már!” Samu reszket, mint a nyárfa, bújna inkább egy virágba. „Ne gyere a közelembe, nem szoktam tűt fenekembe!” Nevet rajta méh és darázs, mind az egész réti bagázs- csiga mondja: „Bátor legyél, egy szúrás, hát el ne tűnjél!” Samu végül rábólintott, szárnyat, lábat összehúzott. Szuri után rikkant egyet: „Ez nem is fájt!” Kacag s nevet. Most már bátran zümmög újra, nem fél tűtől többé soha. S ha valaki fél netalán, Samu mesél: „Ez nem fáj ám!”

Erdős Sándor Krumliáda Ágyás végén kiskert szélén van egy kicsi királyság. Krumliáda annak neve, odajutni kiváltság. Krumplikirály uralkodik ezen a szép vidéken, népének ősei csendben pihennek hűs pincékben. Vidám lenne az életük, ám támad rút ellenség. Krumplibogaraknak hada leveleik ellepték. Szétrágják a királyságot, hogyha nem jön segítség. Ki elűzi bogarakat, azé lesz a dicsőség. Jelentkezett feladatra kis Körömvirág herceg. Nem lesz könnyű feladata, mindenütt bogár hemzseg. Ám a herceg nem retten meg meg is nyeri a csatát, mert a csúf krumplibogarak nem bírják az illatát. Újra vidám Krumpliáda, kacagnak az újkrumplik. Örömében minden gumó a földből majd kiugrik.

Erdős Sándor Húsvéti csoda Szép tavaszi nap virrad ránk, eljött húsvét reggele. Kéklőn integet mezőkről nyíló virág jelmeze. Szinek szaladnak az égen feltámad alvó tavasz. Apró madarak éneke sérült szívemre tapasz. Sonka illatot hoz a szél tojást fest az aprónép. Hátuk mögött síró anya. Bús, szomorú háttérkép. Fájdalom látszik az arcán nagy lehet a veszteség. Felé küldött kis mosolyom vígasznak már nem elég. Lehajolok egy virágért, leszakajtom, s viszem. Átadom a bús anyának megkönnyebbült azt hiszem. Hálával telik meg szíve, s nekem is könnyebb kicsit. Megemeltem, szerte zúztam sziklává vált terheit. Két bús lélek találkozott, közössé lett a teher. Sok mosolygós vidám ember körülöttünk ünnepel. Apró csoda, ám kettőnknek hatalmas nagy varázslat. Húsvét napján mielőlünk elbújt talán a bánat.

Móra Ferenc: A húsvéti tojások Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük. Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától: – No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre? Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta: – Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz belőle a gyerekeknek. A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, és örömükben mindjárt ugrálni kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig a cseléddel elment a piacra. Hanem jó félóra múlva már vissza is jött megint, átfázva a nagy hidegtől, tüsszentve, és üres kosárral. – Hol van a répa? – kérdezte az öreg nyúl. – Hát a káposztatorzsa? – kérdezték a kicsinyek. – A káposztatorzsának már elmúlt az ideje, a répáé még meg sem jött...

Erdős Sándor Margit a büdösbogár Margit a kis büdösbogár mérges volt a sáskára, mert szerinte azt hitte, hogy ő a mező császára. Pedig aztán a kis sáska születetten szerény volt. Az egyetlen bűne csak az, hogy a réten bóbiskol. Margit szerint az egész rét csakis az ő otthona. Ezért hát a rusnya sáska nem aludhat ott soha. Törte fejét Margit bogár. Mit tegyen a sáskával? Biztos, hogy el nem bűvöli a sosem volt bájával. –Nem fog engem bosszantani, én most kitolok vele! Gondolta, hogy ás egy gödröt a sáska essen bele. Neki is állt nagy erővel ásott sokat őkelme. Izzadt is ám, el is fáradt. Elhagyta a türelme. Gondolta most szusszan egyet le is ült fenekére, ám azonnal belepottyant mély gödör közepébe. Nagy bajban lett Margit bogár, pislogott a gödörben. Gödör szélén ásítozott a kis sáska eközben. –Segíts kérlek, hadd másszak ki, itt lent nincsen élelem – könyörgött a büdös bogár – halálomat itt lelem. –Gyere pajti – mondta sáska –nyújtsad csak a kis kezed. –Kihúzlak a mély gödörből, irhád...

Erdős Sándor Vakond Péter   Erdő szélén vakondtúrás áll a fűben magában. Fent az égen esőfelhő gyülekezik javában.   Vajon ki a vakondtúrás erdőszéli lakója? Vakond Péter a kis vakond nézeget ott aggódva.   Nemsokára megnyílt az ég vizet zúdít a földre. Péter szerint csakis azért, hogy otthonát elöntse.   Nemsokára igaza lett beázott az otthona. Péterünknek az arcára ráfagyott a mosolya.   Szegénykének a kis laka olyan, mint egy akvárium. Vízzel teli otthonában úszni tudna maximum.   Vakond Péter kemény legény nem is esett kétségbe. Minden körülmények között nyitott az új élményre.   Hogyha így hozta a sorsa, nem fog ő sopánkodni. Ezzel az új sorscsapással, nem fog senkit vádolni.   Egyszer eláll az eső is újra süt a napsugár Kis házát elöntő víz is elpárolog. Nemdebár?   Csinál majd új vakondtúrást, ácsol rá majd tetőt is. Akkor is föld alá bújik. Vakond, vagy mi amúgy is.