Erdős Sándor
Csillagszárnyú Lina
A falu szélén állt egy roskatag, hideg ház, amelyet mintha a szél tartott volna egyben a meszes falak között. Ebben a házban élt Lina, a nagy szemű, halk szavú kislány. Mindig úgy járt, mintha a hópihe-kergette levegő nehezebb lenne a vállán, mint más gyereknek.
Mostohaszülei ridegek voltak. Nem emelték rá a kezüket, de a szavaik… azok néha jobban fájtak, mint bármilyen ütés. Lina mégis szelíd maradt; a rossz szó után is lehajtotta a fejét, és halkan csak annyit mondott:
— Majd holnap jobb lesz.
De a holnapok ritkán lettek jobbak.
Mégis volt valami, ami mindig melegítette a szívét: a csillagok. Amikor esténként kilopózott a ház mögé, felnézett az égre, és suttogott nekik.
— Ti értitek, ugye? — kérdezte.
A csillagok pedig mintha aprót pislantottak volna válaszul.
Azon az évben különösen kegyetlen tél jött. A szél faggyal csípett, az udvart vastag hó borította, és a házban sem volt sok meleg. Szenteste napján a mostohaszülők zsörtölődve készülődtek, Lina pedig egy sarokban kuporgott, kabát nélkül, mert azt már kinőtte, újat pedig nem kapott.
Ahogy kinn leszállt az este, a kislány halkan odaszólt:
— Kimehetek megnézni a csillagokat? Csak egy percre…
— Menj — morrant rá a mostohaanyja. — De ne sokáig maradj!
Lina kilépett a hóba. A levegő csípett, de a csillagok világítottak, ragyogtak, mintha csak neki tették volna ünneplőbe az eget. Hosszasan nézte őket, míg a szíve lassan megtelt egy furcsa, boldog fájdalommal.
Ekkor történt.
A kislány szeme előtt az egyik csillag hirtelen megmozdult. Lebbbent, megnyúlt, és egy aranyló sugarat küldött felé. A fény a hópelyheket áttetsző ezüstszárnyakká varázsolta a levegőben, majd lassan, puhán Lina elé ereszkedett.
A kislány ijedten hátrált volna, de a fény halk, dallamos hangon szólt:
— Ne félj, Lina. Érted jöttem.
Lina szeme elkerekedett.
— Angyal vagy?
A fényben alak bontakozott ki: magas, ragyogó lény, akinek tekintete olyan meleg volt, mint a kandalló fénye — de annak, aki ismerte.
— Igen — mosolygott az angyal. — A te őrződ. És ma éjjel elvezetlek oda, ahol többé nem bánt senki, és ahol a szíved végre megpihenhet.
A kislány halkan kérdezte:
— Meghalok?
Az angyal lehajolt hozzá, és gyengéden megsimította.
— Nem. Átváltozol. Olyanná leszel, amilyen mindig is voltál belül: fénylélekké, szeretetté. És ha akarod… karácsonyi angyalkává.
Lina szeme megtelt könnyel.
De ezek már nem fájdalom-könnyek voltak.
— Szeretnék… segíteni másoknak — suttogta.
— Akkor gyere — felelte az angyal.
Az égi fény körülölelte őt, és Lina érezte, hogy minden hideg és minden szomorúság lecsúszik róla, mint a havat lerázza a madár a szárnyáról.
Amikor a fény eloszlott, a kislány már nem állt többé a hóban.
Lina fehér, csillogó ruhát viselt, és hátán apró szárnyak rebbentek. A felhők fölött lebegett, és távol, nagyon távol egy kisded bölcsőjének fénye csillogott.
— Ott lakik a Jézuska — súgta az angyal. — Ő hívott téged közénk.
A kis angyalka elindult a fény felé. A bölcső körül sok angyal állt, mind szelíd mosollyal fogadták.
— Üdvözlünk, Lina — mondták. — Minden embernek szüksége van egy apró csillagszárnyú őrangyalra karácsonykor. Te leszel az egyik.
Lina arcára lassan mosoly ült.
Talán először életében olyan igazi, akadálytalan mosoly.
A mostohaszülei eközben észrevették, hogy a kislány nem jött vissza. Kimentek az udvarra, de csak a hó hullott csendesen, és valami különös melegség járta át a levegőt. A rideg ház azon az estén valamiért békés lett. A mostohaanya halkan sóhajtott:
— Mintha valaki… megbocsátott volna nekünk.
Talán Lina volt az. Talán az angyalaik suttogták.
Minden évben, Szenteste éjjelén egy csillag különösen erősen ragyog. A faluban sokan azt mondják: „Olyan, mintha mosolyogna!”
És valóban.
Az a csillag Lina.
Ő az a kis angyal, aki a magányos szívekhez odasuttogja:
„Ne félj. Szeretnek.”
Ő gyújtja fel a családok otthonában a láthatatlan gyertyát.
Ő hajol a gyerekek álmai fölé.
És ő az, akinek a szárnycsapásában ott van minden karácsony tiszta fénye.
Lina végre boldog.
Hiszen megtalálta azt, amit mindig keresett: a szeretetet,
ami örök, és soha többé nem veszhet el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése