Utazó meseműhely
Szundi Bundi és a Nagy Városi Szunyálás
Aznap reggel a nap különösen lassan kelt fel.
Úgy nyújtózkodott az égen, mintha neki sem lenne kedve sietni.
A fény lustán csorgott le a háztetőkről, és még az árnyékok is ásítottak egyet.
A Szundamezőn lakó Szundi Bundi már félig aludt, félig ébren volt.
Egyik szeme nyitva, a másik már egy álmot nézett.
Halkan motyogott:
- Ma minden olyan… álmos.
Egy apró billenéssel legurult a felhőszélről, és mire egy nagyot ásított, már a város közepén landolt.
A főtéren a rendőr szorgalmasan irányította a forgalmat.
Karja fel-le mozgott, sípja vidáman csipogott.
Szundi Bundi megállt mellette.
- Micsoda ritmus! – suttogta. – Mint egy altatódal…
És már aludt is.
A rendőr feje lassan előrebukott.
Az autók tanácstalanul toporogtak, egy busz félig elindult, egy biciklis megállt középen, és senki sem tudta, most ki jön és ki megy.
Szundi Bundi tovább gurult a pékséghez.
Bent meleg volt, friss kelttészta illat úszott a levegőben.
- Ez az illat olyan, mint egy puha párna – mondta, és elaludt a pult mellett.
A pék keze megállt a dagasztásban.
- Csak egy pillanatra lehunyom a szemem… – és már hortyogott is.
A kenyerek túl nőttek, a kiflik összebújtak, mintha ők is szundikálnának.
A hentesboltban csendesen zümmögött a hűtő.
Szundi Bundi meghallotta, és már feküdt is a földön.
A húsboltban ekkor a hentes elaludt a pult mögött.
Percek alatt lopakodott be egy kóbor macska.
Szeme felcsillant a hurkák és kolbászok láttán.
- Miau… ilyen még nem volt – suttogta, és egy mozdulattal elvitte az összeset.
Az utcán végig szaladt, a járókelők kiabáltak, mutogattak, futottak utána.
Alvó rendőr. Alvó pék. Alvó hentes.
Összekeveredett forgalom, guruló kenyerek, kolbászos macska.
- Ilyen rendetlenséget még nem láttam! – mondták az emberek.
Szundi Bundi ekkor felébredt, körbenézett, és elszomorodott.
- Jaj… megint mindenkit elaltattam – sóhajtotta.
De ahogy minden elcsendesedett, a város is megnyugodott.
Az emberek leültek, a zaj megszűnt, a macska elfáradva elaludt a zsákmányon.
A rendőr elsőként ébredt fel.
- Talán… ez a kis pihenő kellett – mondta.
Mire mindenki felébredt, a káosz eltűnt, a rend visszatért.
Szundi Bundi mosolygott, és halkan odasúgta:
- Ha mindenki aludna egy picit, talán a baj is kipihenné magát.
Aztán visszabóbiskolt a felhők közé és a város azóta is emlékszik arra a napra, amikor egy kis szunyálás nagy rendet hozott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése