Utazó meseműhely - Szundi Bundi és a Nagy Városi Szunyálás

Utazó meseműhely

Szundi Bundi és a Nagy Városi Szunyálás

Aznap reggel a nap különösen lassan kelt fel. 

Úgy nyújtózkodott az égen, mintha neki sem lenne kedve sietni. 

A fény lustán csorgott le a háztetőkről, és még az árnyékok is ásítottak egyet.

A Szundamezőn lakó Szundi Bundi már félig aludt, félig ébren volt. 

Egyik szeme nyitva, a másik már egy álmot nézett. 

Halkan motyogott:

- Ma minden olyan… álmos.

Egy apró billenéssel legurult a felhőszélről, és mire egy nagyot ásított, már a város közepén landolt.

A főtéren a rendőr szorgalmasan irányította a forgalmat.

 Karja fel-le mozgott, sípja vidáman csipogott.

Szundi Bundi megállt mellette.

- Micsoda ritmus! – suttogta. – Mint egy altatódal…

És már aludt is.

A rendőr feje lassan előrebukott. 

Az autók tanácstalanul toporogtak, egy busz félig elindult, egy biciklis megállt középen, és senki sem tudta, most ki jön és ki megy.

Szundi Bundi tovább gurult a pékséghez. 

Bent meleg volt, friss kelttészta illat úszott a levegőben.

- Ez az illat olyan, mint egy puha párna – mondta, és elaludt a pult mellett.

A pék keze megállt a dagasztásban.

- Csak egy pillanatra lehunyom a szemem… – és már hortyogott is.

A kenyerek túl nőttek, a kiflik összebújtak, mintha ők is szundikálnának.

A hentesboltban csendesen zümmögött a hűtő.

 Szundi Bundi meghallotta, és már feküdt is a földön.

A  húsboltban ekkor a hentes elaludt a pult mögött.

Percek alatt lopakodott be egy kóbor macska. 

Szeme felcsillant a hurkák és kolbászok láttán.

- Miau… ilyen még nem volt – suttogta, és egy mozdulattal elvitte az összeset.

Az utcán végig szaladt, a járókelők kiabáltak, mutogattak, futottak utána.

Alvó rendőr. Alvó pék. Alvó hentes.

Összekeveredett forgalom, guruló kenyerek, kolbászos macska.

- Ilyen rendetlenséget még nem láttam! – mondták az emberek.

Szundi Bundi ekkor felébredt, körbenézett, és elszomorodott.

- Jaj… megint mindenkit elaltattam – sóhajtotta.

De ahogy minden elcsendesedett, a város is megnyugodott.

 Az emberek leültek, a zaj megszűnt, a macska elfáradva elaludt a zsákmányon.

A rendőr elsőként ébredt fel.

- Talán… ez a kis pihenő kellett – mondta.

Mire mindenki felébredt, a káosz eltűnt, a rend visszatért.

Szundi Bundi mosolygott, és halkan odasúgta:

- Ha mindenki aludna egy picit, talán a baj is kipihenné magát.

Aztán visszabóbiskolt a felhők közé és a város azóta is emlékszik arra a napra, amikor egy kis szunyálás nagy rendet hozott.