Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor A csótány álma Csótány Béla álmodozik, vágya, hogy őt szeressék. Otthonokba befogadva kis kedvencként etessék. Próbálkozott nagyon sokszor kedveskedni másoknak. Ám ezek a csúf emberek nem hívják, csak átoknak. Béla el volt keseredve. Mit tehetne most szegény? Mivel jobb nála a tücsök, mennyivel különb legény? Bezzeg őt ám elviselik, épp elég nagy híresség. Lám, hogy milyen sokat jelent, kis zenei műveltség. Úgy gondolta Béla csótány zeneiskolába megy. Nagyobb sztár lesz, mint a tücsök, amire a nap lemegy. Mikor aztán ajtót nyitott ki is penderítették. Bizony tőle undorodott a sok zenenövendék. Pedig van haszna is, igaz a kosz rátapad. Lebontja a hulladékot szemét akkor nem marad. Így hát Béla haza is ment a fal repedésébe. Úgy döntött, hogy jobb lesz hogyha meccset néz a tévébe.

Erdős Sándor A hiú kakas Hiú kakas víztükörben nézegeti önmagát. Közben dörmögi magában: – Jól jönne egy kiskabát. – Igaz van már új nadrágom, ám mellem tolla barna. – Kabátból jó lenne hogyha meggypiros lenne varrva. – Megfésülöm a tarajom, szép leszek, mint a páva. – Gazdámnak majd az örömtől a szája marad tátva. – Menjél inkább kapirgálni – kérlelte a gazdája. Néz a kakas: Hogy képzeli? Hát új még a nadrágja.  Nem fogja ő szemétdombon bepiszkolni önmagát. A gazdája úgyis ad majd reggelit és vacsorát. Megelégelte a gazda haszontalan kakasát. Kiabálta: –Enni az kap, akinek látom tollát. Tyúkok, ludak mind jól laktak kakas semmit sem kapott. Úgy gondolta mindenki, hogy a nadrággal jóllakott. Mondta is neki gazdája: – A szép nadrág nem étel. – Van-e tollad nadrág alatt? – Jobb, ha inkább ránézel. Akkor aztán hiú kakas levetette a nadrágját. Megnyugodva látta neki toll borítja farhátát. Így hát aztán megváltozott neki is a jelleme. Nem érdekelte már többé kabátban, hogy festene.

Erdős Sándor Lázas lett a nap Úgy tűnik, hogy ma a napnak felszökött a láza. Jobb lenne, ha beülne egy hidegvizes kádba. Lehelt megint oly meleget, nem lehet kibírni. Emberfia hordó vizet kénytelen meginni. Vörös arca még este is vakít fenn az égen. Emlékszem nem volt ily meleg egész álló télen. Amikor éjjel lenyugszik hold veszi át helyét. A napocska kispárnáján nyugtatja a fejét. Mire felkel holnap reggel remélem meggyógyul. Láztól forróvá vált arca végre haloványul.

Erdős Sándor A rinocérosz szemüvege Rinocérosz furcsa állat orrán hordja a szarvát, egyébként ez nem érdekli belakja a szavannát. Ahol sétál vastagbőrű oda ne menjen senki. Megtámad ő mindenfélét, mert rossz a szeme neki. Azt hiszi, hogy rút ellenség lefejeli a fákat. Csodálkozik fáj a feje, ha mindenre rátámad. Meg is unta a bölcs bagoly hogy mindennek nekimegy. Nagyon sokszor mondta neki vegyen már szemüveget. Az orrszarvú csak dörmögi, szemüveg nem kell neki. – Hogy fogok én úgy kinézni? – Fel nem veszem–bömböli. Vastag a bőr hősünk képén lepereg róla a szó. Mindenkiről azt hiszi ő, hogy csak egy rosszakaró. Hogyha az orrszarvún múlik sosem lesz szemüvege. Nem kell neki segédezköz ott eszi meg a fene. Ha használna okulárét tisztább lenne látása, és azonnal elhiheted elmúlna fejfájása.

Erdős Sándor A macskák horgászni mennek Hullámzik a kis tó vize kacsa ver fel hullámot, fűzfa nézi arcát benne fecskék járnak körtáncot. Három macska ül a parton lábaikat lógatják. Úgy döntöttek horgászattal teremtenek vacsorát. Nincsen nekik túl sok eszük horgászbotot nem hoztak. Felszerelés nélkül eddig még csak szúnyogot fogtak. Felnyávog az egyik macska: – Éhes vagyok mi lesz már? – Mire mi itt halat fogunk, feljön már a holdsugár. Mondja másik: – Igazad van. Végül is mit tehetnénk? – Nincsenek a tóban halak, talán haza mehetnénk. – Otthon biztos kapnánk enni – mondta harmadik macska – bár talán, ha lenne botunk, valami tán rákapna. – De okos vagy, – mondja első – erre nem is gondoltam. – Pedig jövet jó néhányba még bele is botlottam. Megszólalt a második is: – Buták vagytok pajtikák. – Hálóval kell halat fogni erről nem nyitok vitát. – Hol a háló? Hoztunk olyat? Néz rá másik két macska. Abban bizony megegyeztek, nem is gondoltak arra. Bent a vízben ponty mosolyog, nézi a horgászok...

Erdős Sándor A szemtelen kisegér Száraz tarlón apró egér kutakodik mag után, Hozott is egy nagy kosarat teliszedi délután. Legalább is így tervezte elég nagyravágyó volt. Csurig gyűjti a kosarat, kevéssel ő nem számolt.  Fárasztó volt ez a munka fújtatott is nagyokat. Akárhogy is keresgélte, éppen nem lelt magokat. Jó hangosan panaszkodik: – Elhagyott a szerencse, az a dagadt szájú pocok az összeset megette. Meghallotta a sirámát pocok úr ki itt lakott. Rászólt a kis szemtelenre: – Menjél innen te vásott! – Jól van megyek, ne kiabálj nem vagy te a jó anyám! – Mégis biztos vagyok benne, megetted a vacsorám. Na, de aztán iszkolt gyorsan, mert a pocok erősebb. Igaz lassabban tud futni, az egérnél kövérebb.  Nézte pocok az egeret, ahogy eliramodott. Meg is bocsájtott már neki, hisz csak magának ártott. Adott volna gyűjtött magból az egérnek szívesen. Ha kéri a kis szemtelen, hiszen nem volt szívtelen. Nem sikerült az egérnek ez a mai délután, hogyha benő feje lágya megváltozik maj...

Erdős Sándor Dezső a denevér udvarol Döntött Dezső a denevér, kell neki egy menyecske. Felveszi a legszebb frakkját kiöltözik ma este. Elmegy az erdei bálba, kicsapong ma egy kicsit. Párostáncok során talán a szerelem rákacsint. Odaért a bálterembe tartott már a mulattság. Minden denevérlány ott volt vihogtak a kis fruskák. Dezső komolyabbra vágyott nem kell neki egy kis flört. Pár kell neki, ha már ennyi energiát beleölt. Tekintetét körbe hordja, hátha talál valakit. Valakit ki rámosolyog, aki issza szavait. Egérlányt lát a sarokba igaz az nem bőregér, de egy komoly kapcsolatba ennyi talán belefér.  Szép az egér, tetszik neki bájos kedves az arca. Igaz nem túl nőies, de jól áll neki a bajsza.  Ki is húzta Dezső magát virág nyílt a szívében. Odalibben egér elé, szerelmes törpe Batman. – Csókolom a mancsocskáját, ifjú bájos hölgyemény. – Ha az arcát nézem kendnek, oly szép, mint egy költemény. Belepirult a bókokba az ifjú egér leány. Tetszett neki a dalia, bár egy kicsikét sová...

Erdős Sándor Dezső a minisárkány Tegnap kérem korán reggel erdő szélén sétáltam, tegnap esti olvasmányon eltűnődve méláztam. Sárkányokról szólt a mese néha tüzet okádtak, ám amikor hős herceg jött rendszerint ők ráfáztak. A hős vitéz gonosz sárkányt gyilkolászta halomra, kapott is ezért jutalmat jobbra fordult a sorsa. Eddig jutottam én reggel az álmodozás során. Ránézek egy dús bokorra. Mit látok reggel korán? Hihetetlen! Apró sárkány mászott ott egy levélen Farka hossza volt két centi tudom, mert ezt lemértem. Villás nyelve tekergődzik belenéz a szemembe. Hogyha kissé nagyobb volna félelmetes lehetne. Meglepődtem, mert megszólalt leesett a kalapom.  –Jó reggelt! Nem vagyok sárkány, ilyen az én alkatom.  – Tudom, mindenki azt hiszi néha tüzet okádok.  – Bár csak külcsínemben vannak kis sárkányos vonások.  – Ha már egyszer találkoztunk megmondom a nevemet:  – Dezsőnek hívnak mióta tudom én az eszemet. Ez most sok volt. Mi van velem? Vakarom a fejemet. Valószínű,...

Erdős Sándor Marci vadászik  Marci a verébfióka lepottyant a faágról. Nehogy kiderüljön otthon, kap akkor majd anyjától. Csábította a nagy világ annak a sok csodája. Gondolta, ha visz élelmet anyja majd megbocsátja.  Ugrott párat, lépett egyet máris látott egy csodát. Szunyókálva bokor alatt óriási gilisztát. Jó hangosan felkiáltott: – Ébredjél már fel komám! – Ne aludjál most itt nekem, te leszel a vacsorám. Akkora volt a kukac, mint gólya nyaka nagyjából. Három hétig ebédelnek ekkora nagy jószágból. Fel is ébredt a nagy kukac, persze, mert őt zaklatták. Ásított is olyan nagyot a vakok is láthatták. Csodálkozott nagyon Marci látva ásító komát. – Foga nőtt a gilisztának? – Hát még ekkora csodát! Ám a fáról anyja kiált hívja vissza fészkébe: – Gyere onnan pelyhes tollú, nem lesz ennek jó vége. – Fogtam én egy nagy kukacot! Kiabált Marci vissza. – Sokkal hosszabb hidd el nekem, mint szőlőfán az inda. – Hosszabb bizony és harap is nem giliszta az kígyó. – Hagyd ott Marci veszélye...

Erdős Sándor Béka a kalóz Egy nagyon távoli rokon járt tegnap a békánál, kalózokról mesélt neki a csendes tó partjánál. Maláj béka jött el hozzá hullámzó tenger mellől, ott lakik egy őserdőben, onnan jött egy kis völgyből. Kalózmesék érdekesek tetszettek a békának. Úgy döntött, hogy ő is felcsap egy hasonló fajtának. Fabrikált egy apró hajót, kalózzászlót is rajzolt. Megterhelő munka alatt matróznótákat dalolt. Mikor kész lett a hajója nem volt túl elégedett, kard helyett, mert nem volt épp más egy nádat megélezett. – Most már jó lesz, csak kalap kell, akkor lesz tökéletes. Mondta béka, s kihajózott, azt hitte félelmetes. Fején levél kalap gyanánt, roppant mókásan néz ki. Ő azonban úgy érezte kinézete vitézi. Préda után nézett gyorsan meglátott egy kis siklót. Ügy döntött a békakalóz kirabolja a fickót.  Sikló fején szitakötő billegette szárnyait, kincsnek látta a kis béka elkapta a lábait. –Hőstett volt ez – kiáltozott remek az én stílusom! – Bármi az, mit megkívánok én azonnal me...

Erdős Sándor Cirmi cica és Cincin Cirmi cicám nagyon boldog kapott ma egy játékot, fonalakkal összekötött rongyból készült gombócot. Pofozgatja, gurítgatja lohol, hogyha elgurul. Ráugrik és átöleli, attól aztán felvidul. Ám nem tartott vidámsága túl sokáig, baj történt. A gombóc egy lyukba esett ott áll mellette őrként. Nem tudja onnan kivenni, akárhogy is próbálja. Bolyhos, zászlós tarka farkát idegesen lóbálja. Szomorú lett szegény Cirmi. Mi lesz a játékával? Bármivel is próbálkozik, nem bír a problémával. Ekkor aztán nagy hirtelen történt egy kisebb csoda. Játékát egy ismeretlen a mély lyukból kinyomta. Boldog volt a kicsi cica visszakapta játékát. Ám kíváncsian várta, hogy mi okozta a csodát. Nem kellett sokáig várni lyukban megjelent egy fej. A lyuk nem volt más egyéb, mint egérkének rejtekhely. Kíváncsian nézte Cirmi a kis bajszos jövevényt. Azon nyomban megkedvelte az érdekes teremtményt. Azóta a jó barátja Cincin a mókás egér. Együtt töltött napjaikba közös játék belefér.

Erdős Sándor A hangya terhe   Bogár állt az út közepén vidám dalt énekelt. Arra ment egy apró hangya vadgyümölcsöt cipelt.   Nevetett a hangyán bogár:  – Minek cipekedsz te? Ő inkább csak lustálkodott, amikor tehette.   Ahányszor látta hangyát, gúnyolódott rajta. A hangyát nem érdekelte kikerülte balra.   Néhány nappal később bogár felmászott egy fára.  Szerencsétlen foglyul esett ragadós gyantába.   Kiáltozott segítségért, rimánkodott eleget. Senkit sem érdekelt baja sem rókát, sem egeret.   A csúf bogár rossz modora miatt jutott idáig. Mindenkit csak csúfolt, szidott pfujolt kifulladásig.   Ezért aztán nincsen olyan, ki segítene neki. Ki fogja a kis bogarat a gyantából kiszedni?   Éppen arra járt a hangya, a fán gyorsan felmászott. Szerencsétlenül jártnak egy hosszú fűszálat nyújtott.   Így a bogár kiszabadult a ragadós gyantából. Megkérdezte miért segített és mit adjon hálából?    – Jó szándékból, szeretettel segítettem...

Erdős Sándor A bizonytalan harkály   Fák doktora a kis harkály nem végzett egyetemen, ma egy fa gyógyításának nekilát idegesen.    –  Nem fog ez most neki fájni,  ha munkámat elvégzem?  – Reggel én a kedves beteg állapotát felmértem.    – Kórokozók laknak benne rengeteg a faféreg. Tudta azt a kicsi harkály itt mindegyik felesleg.   El kell hát távolítani, nem tesz jót a betegnek. Műtét után jól eltűnnek, semmi mást nem tehetnek.   Öreg harkály látta rajta, hogy nagyon bizonytalan. Ezért rögtön rákiabál:  – Ne legyél bátortalan!    – Hajrá! Tessék gyógyítani, nem csak csőret tátani.  - Csak segíteni tudsz rajta, nem fogsz neki ártani.   Szót fogadott a kis harkály megjött az önbizalma. Öreg harkály ott is hagyta, nem kell már, hogy bíztassa.   Azóta is praktizál ő van épp elég alanya. Hozzá fordul minden beteg, ha van neki panasza.

Erdős Sándor Elefánt az egérlyukban   Barátjával tölti egér ma az egész délutánt. Az egyetlen jó barátja nem más, mint az elefánt.   Külalakjuk nem egy forma, elefánt füle lapát. Az egéré apró, pici jobban bírja a strapát.   Hisz az egér fürge állat szélsebesen jár lába, lefutott vagy ötven métert elég is volt az mára.   Hogy szavamat ne feledjem nézzük a barátokat. Együtt fognak uzsonnázni megtöltik a hasukat.   Felkészült a kis egérke voltak finom falatok. Könnyű étel lesz délután, levelek, növénymagok.   Megterített egérlyukban, hívta a jó barátját. Elefánt is várta nagyon a baráti találkát.   Ám volt itt egy nagy probléma az nem jutott eszükbe, hogy nem túl nagy az egérlyuk nem vették jól szemügyre.   Nem fér oda testes állat nem engedi formája. Megoldotta az elefánt befért oda ormánya.   Hogyha bent volt kihasználta ezt a remek alkalmat. A magokat összeszedte nem használva kanalat.   Örvendeztek a sikernek. Jaj, de remek praktika! A...

Erdős Sándor Vízisikló az olimpián   Furcsa lény a hűs folyóban szaggatja a habokat.  – Mai nap is hason úszom, elhagytam a karomat.    – Lábam sincsen, nem is értem, minek az a csökevény.  – Szerintem a rusnya végtag bolondos agyszülemény.   Csuda állat, csak farka van fejétől a végéig, Láb nélkül a rövidgatya nem ér le a térdéig.   Most végre már elárulom mi is ez a furcsa lény. Hát a büszke vízisikló, ő sohasem volt szerény.   Érezte a vízisikló, most van remek formában. Elindul az olimpián. Csakhogy milyen sportágban?   Lövészetről lövése sincs, láb nélkül nem tud futni. Hiába gyors nem tud hason az úton felgyorsulni.   Szóba jöhet a hátúszás az még menne is neki. Pillangó kar nélkül nem megy, hiába úszó zseni.   Látta sikló a számára nem jó az olimpia. Amit ő a vízben művel, csak úszóparódia.

Erdős Sándor A szerelmes hernyó Szerelmes lett a kis hernyó tetszik neki egy bogár. Rózsabogár az ő neve, szép is mint egy rózsaszál.   El is ment hát udvarolni, vitt magával virágot. Szerelmének eligérte az egész nagy világot.    – Nem vagy szép, hát nem érdekelsz – nevet a rózsabogár.  – Megváltozok – szólt a hernyó  – akkor lesz reménysugár.    – Megváltozhatsz, csúnya maradsz ilyen a te külcsíned.  – Gusztustalan hernyó vagy te hiába is szépíted.   Ott is hagyta nagy kevélyen a bánatos kis hernyót, mert szép bogarak báljába kapott ő ma meghívót.   Szomorú lett a kis hernyó bánatos lett a szíve. Elbujdosott világ elől bábozódott izibe.   Nemsokára feltört a báb előbújt egy pillangó. Szivárványként csillog szárnya, egy igazi szívrabló.   Felrepült a levegőbe megbillenti szárnyait. Elrepül a bogárbálba, megnézi ő a bulit.   Szépek bálja csodálatos, a csúcs a rózsabogár. Mindenki csak őt fotózza, ő itt a médiasztár.  ...

Erdős Sándor A mérges kígyó  Dzsungel mélyén hűs fák alatt puffogott a vipera: – Megint zajong a sok állat. Unja ezt állatira.  Ő mindig éjjel vadászik, nappal pihenni szeret. Mikor szemeit lehunyja nem bírja a neszeket. – Itt is hagyom én a dzsungelt, elmegyek én messzire. Sokat nem is tétovázott el is indult izibe. Nemsokára meglátta a nagy sivatag peremét, hogyha neki olyan volna itt rakná le fenekét. Itt nem cserreg a sok madár, nem bőgnek a majmok sem. Bekúszik a homok alá a csendben majd megpihen.  Úgy is tett a mérges kígyó, be is vágta a szunyát. Sivatag homokja lepi, a fene a gusztusát. Hamarosan szeme nyílik, nem is aludt ő sokat. Borzasztóan hiányolja a megszokott hangokat. Forgolódott, tekergődzött, ám az álom elmaradt. Újra méreg lepte el őt a kis kígyó kifakadt: – Inkább visszakúszok oda, ahol hallok hangokat. Mindörökre megtanulta jobb hogyha otthon marad.

Erdős Sandor Az irigy falevél   Nyírfalevél fent egy ágon hallgatja a varjakat, hogy dicsérik lent a mélyben az elszáradt gallyakat:     – Jaj, de jó lesz majd tavasszal ez a sok lehullott ág.  – Így lesz majd a varjúfészek a legszebb látványosság.   Irigykedik a falevél:  – De jó lent a gallyaknak. Ő itt fent a fa tetején nem is kell a varjaknak.    – Nem lehetek lenn a földön.  – Hát ez most milyen dolog?  – Velük mért kivételeznek?  – Az irigységtől sárgulok.   Meg is sárgult a falevél itt volt már az ideje. A mélységbe teremtette az ősznek az ereje.   Ám a levél nem húzza ki fészekrakás idejét. Nem éli túl ő tavaszig a télnek a hidegét.

Erdős Sándor Szöcske a strandon Strandolni ment Pál a szöcske, megunta a színét. Az, hogy csak a tóra mehet nem veszi el kedvét.   Pedig abban halak élnek néha szöcskét esznek, ezért keltik a rovarok rossz hírét a helynek.   Nem törődve intelemmel strandra vágyott Pálunk. –Az a lényeg – dünnyögte Pál – barna lesz a vállunk.   A tó partján egyedül volt üres volt a strand ma, furcsállotta ezt a dolgot felnézett a napra.   Felhők jártak fenn az égen nem sütött a nap sem. – Nem számít – dörmögte Pál úr – A partra kifekszem. Arra járó tücsök nevet: – Bolond ez a szöcske. Hallotta Pál, napozástól el is ment a kedve.   Ott is hagyott csapot – papot, rajta nem kacagnak. Napfény nélkül ez a strand, csak maradjon  halaknak.

Erdős Sándor Elemér a botsáska Bot Elemér a botsáska csámcsogott egy levélen, egész nap csak táplálkozik más sem jár a fejében. Az alakja mégis slankos nem nő meg a potroha, sohasem evett süteményt nem volt olyan ostoba. Mert ha sokat evett volna megnőne a sonkája. Úgy nézne ki, mint egy fatörzs nem lenne bot formája. Hogy rejtőzne el egy lombon? Nem tartaná meg az ág. Dagadt fatörzs ül egy bokron? Az lenne ám furcsaság. Úgyhogy eszik csak levelet attól hasa meg nem nő. Nem is nő neki tokája, az már bizony sejthető.

Erdős Sándor Janó a homár Tengermélyi kis barlangban élt egy furcsa kis lakó. Nincsen neki pedigréje, neve annyi csak, Janó. Janó nem más csak egy homár, egy pár lábán ollóval. Nem kell neki kés és villa, elbánik a gombóccal. Egyszer aztán nagyot gondolt itt hagyja a tengermélyt. Tenger ura nem gazdája, nem is kér rá engedélyt. A nagy kaland előtt hamar megtöltötte a hasát. Ám a rengeteg ételtől nem érezte jól magát.  Leintett egy csikóhalat, aki épp arra úszott. Rápattant a lovacskára hála égnek nem rúgott. Azt tervezte majd a csikó felviszi a felszínre. Közben bevett egy gyógyszert, hogy hasfájását enyhítse. Nehéz volt a csikóhalnak a jól meghízott Janó. Ledobta, mert ilyen teher a hátára nem való.  Leesett a barlang elé Janó a duci homár. Hanyatt feküdt nagy pocakkal, mint parton büdös bogár. Nehéz is volt megfordulni húzta vissza nagy hasa. Nem is megy ő már világgá. Egye meg a nyavalya. Otthon feküdt, csak szuszogott. ma már nem megy sehová. Legközelebb majd nem zabál, ha...

Erdős Sándor A vízisiksikló cipője Apró sikló kis tó partján, édesanyját kérdezi.  A cinegének van cipője, akkor hát miért nincs neki? Anyukája kedvesen néz, halk is az ő válasza. – Kis cipő birtokosának szükség lenne lábakra. – Siklók vagyunk nincsen lábunk így teremtett az Isten. A sikláshoz nem kell a láb sem a réten, sem vízben. Édesanyja csendes szava dacolt vált ki belőle. Másnak lehet? Nem igazság! Miért nincs neki cipője? Könnycsepp csordul kis szeméből, nagy lett az ő bánata. Anyukája megsajnálta nem késett a válasza: – Gyere kincsem veszek neked cipőt milyent szeretnél. – Ám tanulj meg benne járni, még mielőtt elesnél. Meg is kapta új cipőjét az apró sikló gyerek. Dacosan állította is: – Hasra én sosem esek! Úgy is volt ám, nem történt baj elkerülte baleset. Kis sikló nem talált magán se lábat, se kezeket. Most jött csak rá, hogy buta volt nem jó rá a kis cipő. Tényleg nincsen neki lába várhat rá, amíg kinő. Édesanyja jót nevetett az elképedt siklócskán. Szeretettel néz f...

Erdős Sándor A vándorpatkány   Úgy döntött a vándorpatkány véget ért a kóborlás. Talán kint a város szélén akad neki is lakás.   Nem jó ez a vándorélet soha nincsen nyugalom. A csatornák partja helyett biztosabb lesz egy alom.   Elege lett a városból nagyon nagy a forgalom, még a végén elgázolják nem kell neki izgalom.   Ki is ment a város szélre keresett egy szép tanyát, ahol nyugton aludhat és megrakhatja a hasát.   Nem is messze a várostól látott is egy kedvezőt, puha ágy és tele kamra várta ott az éhezőt.   Be is surrant azon nyomban a kamra tárt ajtaján, csodálkozott jó nagyokat friss ételek zamatán.   Neki ilyen sosem jutott eddig maradékon élt, életében még ilyen nagy szerencsét nem remélt.   Egyszer aztán morgást hallott a nyitott ajtó felől, nagy dühös kutya állt ott és nem látott a méregtől.   Ő volt itt a birtok ura a megbízott intéző. Érezte a vándorpatkány nem lesz vele elnéző.   Ezért aztán szedte lábát visszament a városba...

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.

Erdős Sándor Csótány mese Konyhaszekrény aljában nézelődik a csótány,  ha itt most észrevennék, hát abból lenne botrány.  Nem sok ember szereti őt hiába szép a csápja. Szekrény alján felfedeznék nagy is lenne a lárma. Körbeveszi közutálat, nem szereti senki sem. Még a pici felesége sem mondja, hogy édesem. Úgy döntött, hogy elköltözik, mert itt csak egy bűzbogár. Visszatér Németországba, hiszen ő egy svábbogár.

Erdős Sándor Szépia a szépfiú   – Tiszteletem kedves hölgyem! udvarolt a szépia. Tudja anyám csak azt hajtja: – Nincs másnak ily szép fia.   – Van is ebben sok igazság, nyolc karomban van erő.  – Remélem én kedves hölgyem, magának ez megnyerő.   – Hogyha így van, kérem szépen legyen az én kedvesem. Tudtam mindíg, hogy ily csábos szép tintahal kell nekem.   A kis hölgy bele is pirult a csodaszép bókokba, kezet adni gavallérnak jaj, de csuda jó volna.   Ám, van itt egy kis bökkenő, ránézett nyolc karjára. Hetet már másnak elígért, mindegy, maradt egy mára.   – Már csak egy van, mit nyújthatok, hetet már lefoglaltak. Amíg tudom, mindíg adom szívesen az uraknak.   Meghökkent a gavallérunk szépia a szépfiú, otthagyta gyorsan a leányt okos volt, nem csak hiú.

Erdős Sándor A fecske szerencséje Hernyót lelt a füstifecske, jó lesz ez majd ebédre, nem is kerget már szúnyogot, hernyót ehet cserébe. Fel is kapta hernyókomát örült is zsákmányának. Átrepülve mező felett mutatta fűnek-fának. Ám nagy lett az ízes falat csőrén nem fér be egybe. Így az a nagy szőrös hernyó nem megy be fecske begybe. Elejtette, megsiratta elváltak az útjaik. Nem eszik a fecske hernyót, majd szúnyoggal jóllakik.

Erdős Sándor Hegymászó hangyák Egy hatalmas jéghegy előtt tanakodnak a hangyák. Megjött most a kalandvágyuk, ezt a hegyet megmásszák. Nem is könnyű a feladat hatalmas a magasság. Óriási ez a jéghegy, nagyon kicsik a hangyák. Nem baj, hogyha eltervezték nem adják fel tervüket. Megteszi a lehetetlent a hegymászó ki sereg. Véget ért a hegymászásuk megvan már a neheze, kis hangyákkal volt tele a  kockacukor teteje.

Erdős Sándor A hős szúnyog  Kertmoziban járt a szúnyog, kalandfilmet játszottak. Volt benne egy kardozó hős, megtetszett a szúnyognak.   Ő is úgy szúrt, mint a szúnyog, csillogott a fegyvere. Ám zümmögő kis barátunk szúrásnak a mestere.   Rögtön tudta nagyobb hős ő, mint a kardozó színész. Fénylő karddal hadakozik, nem kell ahhoz túl nagy ész.   Erdei vadat legyőzni, az ám a nagy kihívás! Ebben biztos ő a legjobb, érezte ez nem vitás.   Ő lesz ma az erdő hőse, érezte megteheti. Van ám ő olyan hatalmas a medvét kifekteti.   El is repült az erdőbe, apró kis tó partjához. Bizonyítja, hogy mindenkit, ő majd megrendszabályoz.   Kihúzta a melle kasát, nézegette izmait. Úgy döntött, hogy a medvével játszadozik egy kicsit.   Málnát szedett épp a mackó, lefoglalta az evés. Nem törődött a szúnyoggal, volt más gondja nem kevés.   Például, hogy mit egyen ma, nem lesz elég a málna. Hiszen ez a testes jószág egész nap csak zabálna.   Kihúzta magát a s...

Erdős Sándor Tündéri strand Fent az égen futkároznak mezítlábas angyalok. Bodorszélű felhő mögé elbújtak a záporok. Ma csak a nap uralkodik elzavar hát másokat. Perzselő sugara nyomán száraz fűszál bólogat. Mezítlábas kis angyalok nem bírják a meleget. Inkább úsznak lenn a tóban futkároztak eleget. Ott a tónál nagy az élet tele van a víz partja. Kuka manó zsákba pakol a melegből holnapra. Kinevetik kis tündérek az együgyű kis manót. Ajánlják, hogy a zsákjával várja meg a Télapót.  Kuka manó megsértődik, haza is megy azonnal. De a strandon tovább mulat néhány béka és angyal.