Erdős Sándor:A vándorpatkány ( Vers )

Erdős Sándor

A vándorpatkány

 

Úgy döntött a vándorpatkány

véget ért a kóborlás.

Talán kint a város szélén

akad neki is lakás.

 

Nem jó ez a vándorélet

soha nincsen nyugalom.

A csatornák partja helyett

biztosabb lesz egy alom.

 

Elege lett a városból

nagyon nagy a forgalom,

még a végén elgázolják

nem kell neki izgalom.

 

Ki is ment a város szélre

keresett egy szép tanyát,

ahol nyugton aludhat és

megrakhatja a hasát.

 

Nem is messze a várostól

látott is egy kedvezőt,

puha ágy és tele kamra

várta ott az éhezőt.

 

Be is surrant azon nyomban

a kamra tárt ajtaján,

csodálkozott jó nagyokat

friss ételek zamatán.

 

Neki ilyen sosem jutott

eddig maradékon élt,

életében még ilyen nagy

szerencsét nem remélt.

 

Egyszer aztán morgást hallott

a nyitott ajtó felől,

nagy dühös kutya állt ott és

nem látott a méregtől.

 

Ő volt itt a birtok ura

a megbízott intéző.

Érezte a vándorpatkány

nem lesz vele elnéző.

 

Ezért aztán szedte lábát

visszament a városba,

nem kell neki puha paplan

inkább alszik árokba.

 

Mi is ebből a tanulság?

Legyen elég, amid van.

Ne vedd el azt, ami másé.

Inkább éljél nyugodtan.




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.
Read more »

Erdős Sándor:A zsiráf nyaka ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki? – Saját magát leégeti. – Csomót kötött a nyakára, biztos a nyár ment agyára. Az elefánt épp arra járt, mert ő is levelet kajált. Hallva gonosz róka hangját mély hang hagyta el a torkát: – Tűnj el innen csúnya róka! – Másnak baja az nem móka. – Nincsen benned semmi részvét? – Megtanulod most a leckét! A róka nem járt iskolába. Így a leckét meg sem várta. Elspurizott onnan gyorsan, talán akkor nem lesz gondban. Az elefánt nem kergette. A zsiráfot lefektette. – Fáj a görcs gondolom nagyon. – Gyere majd kimasszírozom. Dögönyözte ormányával, a zsiráf tűrte nagy hálával. Kiment a görcs a nyakából, jobban is lett úgy nagyjából. Azóta ...
Read more »

Erdős Sándor - A fázós kismadár

Kép
Erdős Sándor A fázós kismadár   Megjöttek a hideg szelek kopogtat a fagyos tél. Zúzmara pihen a fákon didereghet, mind ki él.   Apró madár ül egy ágon megremegve tátogat. Arra gondol nemsokára, jön a tél fázhat sokat.   Eltávozó őszi szellő suttog bele fülébe: – Ha megölelsz jó meleget hagyok neked cserébe.   Begyűjt sokat tolla alá melegíti levegő, mint hatalmas tollaslabda vidáman áttelel ő.
Read more »

Az izé ( Vers )

Kép
Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró lába, számolatlanul maradt. Mi lehetett ez az állat? Mert én sajnos nem tudom. Az biztos, hogy nem lehetett macska, kutya, vagy majom. Aki tudja, mondja már meg, segítsetek gyerekek! Biztos nem egy púpúteve, szerintem pók lehetett.
Read more »