Ugrás a fő tartalomra

Erdős Sándor: A vízisikló cipője ( Vers )

Erdős Sándor

A vízisiksikló cipője


Apró sikló kis tó partján,

édesanyját kérdezi. 

A cinegének van cipője,

akkor hát miért nincs neki?


Anyukája kedvesen néz,

halk is az ő válasza.

– Kis cipő birtokosának

szükség lenne lábakra.


– Siklók vagyunk nincsen lábunk

így teremtett az Isten.

A sikláshoz nem kell a láb

sem a réten, sem vízben.


Édesanyja csendes szava

dacolt vált ki belőle.

Másnak lehet? Nem igazság!

Miért nincs neki cipője?


Könnycsepp csordul kis szeméből,

nagy lett az ő bánata.

Anyukája megsajnálta

nem késett a válasza:


– Gyere kincsem veszek neked

cipőt milyent szeretnél.

– Ám tanulj meg benne járni,

még mielőtt elesnél.


Meg is kapta új cipőjét

az apró sikló gyerek.

Dacosan állította is:

– Hasra én sosem esek!


Úgy is volt ám, nem történt baj

elkerülte baleset.

Kis sikló nem talált magán

se lábat, se kezeket.


Most jött csak rá, hogy buta volt

nem jó rá a kis cipő.

Tényleg nincsen neki lába

várhat rá, amíg kinő.


Édesanyja jót nevetett

az elképedt siklócskán.

Szeretettel néz fiára

csendesedő tó partján.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.