Erdős Sándor
A hős szúnyog
Kertmoziban járt a szúnyog,
kalandfilmet játszottak.
Volt benne egy kardozó hős,
megtetszett a szúnyognak.
Ő is úgy szúrt, mint a szúnyog,
csillogott a fegyvere.
Ám zümmögő kis barátunk
szúrásnak a mestere.
Rögtön tudta nagyobb hős ő,
mint a kardozó színész.
Fénylő karddal hadakozik,
nem kell ahhoz túl nagy ész.
Erdei vadat legyőzni,
az ám a nagy kihívás!
Ebben biztos ő a legjobb,
érezte ez nem vitás.
Ő lesz ma az erdő hőse,
érezte megteheti.
Van ám ő olyan hatalmas
a medvét kifekteti.
El is repült az erdőbe,
apró kis tó partjához.
Bizonyítja, hogy mindenkit,
ő majd megrendszabályoz.
Kihúzta a melle kasát,
nézegette izmait.
Úgy döntött, hogy a medvével
játszadozik egy kicsit.
Málnát szedett épp a mackó,
lefoglalta az evés.
Nem törődött a szúnyoggal,
volt más gondja nem kevés.
Például, hogy mit egyen ma,
nem lesz elég a málna.
Hiszen ez a testes jószág
egész nap csak zabálna.
Kihúzta magát a szúnyog,
rá is szállt a medvére.
Szúrószervét megélezte,
nem cserélné pengére.
Megszúrta a medve fülét,
a mackó odacsapott.
Hős szúnyogunk a pofonból,
majdhogynem kapott nagyot.
Ám sikerült elszelelni,
hős szúnyogunk nevetett.
A félrement nagy pofontól
szegény medve elesett.
Ma a maci volt az első,
győzelmei sorában.
Úgy döntött szerencsét próbál,
tó melletti mocsárban.
Ült a parton egy nagy béka,
csendben nézte az eget.
El szerette volna kapni,
légben repkedő legyet.
Jó lett volna vacsorára,
ám a légy sem volt bolond.
Úgy döntött, hogy nem kockáztat
földre szállásról lemond.
Mást gondolt a hős szúnyogunk,
nincsen benne félelem.
Megtámadja ő a békát,
várja újabb győzelem.
Rá is rontott azon nyomban,
szúrószerve csillogott.
Baj lett ebből, nem is kicsi,
a szerencse távozott.
Béka nyelve előbukkant,
bekapta a szúnyogot.
Meglett hát a vacsorája,
szépen, csendben nyammogott.
Mi is ebből a tanulság?
Vonjuk le a lényeget.
Ne a szúnyogot utánozd.
Vedd példának a legyet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése