Erdős Sándor - A tudós hangya
Erdős Sándor A tudós hangya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy faluvégi kislány, akit mindenki csak Butuskának hívott. Nem azért, mert rossz szíve lett volna, hanem mert bizony soha nem figyelt oda semmire. Ha az anyja azt mondta: „Menj ki a kútra vízért!”, ő üres vödörrel tért vissza, mert elfelejtette megtölteni. Ha az apja küldte a piacra tojással, hát a tyúkoknak mesélte el útközben, milyen szép a napfény – a tojások meg eltörtek a kosárban. Egy nyári délután Butuska leheveredett a falu határában, egy dombtetőn. A fű közé egy apró, szorgalmas hangya kapaszkodott föl, aki éppen egy morzsát cipelt, amely akkora volt hozzá képest, mint a kislányhoz egy zsák liszt. – Hé, te apróság! – kiáltott rá Butuska. – Minek cipeled azt a nagy darabot? Inkább pihennél! A hangya megtorpant, és csápjaival körbetapogatta a levegőt. Majd megszólalt: – Én vagyok a Hangya, a mi fajtánk így él. Ha ma szorgoskodunk, holnap is lesz ennivalónk. És te mit csinálsz egész nap? Butuska megvonta a váll...