Ugrás a fő tartalomra

A krampuszlegenda vérfagyasztó részletei: minden gyerek rettegett tőle

A krampuszlegenda vérfagyasztó részletei: minden gyerek rettegett t

A krampuszlegenda

Horrorfilmbe illenek a ma cuki segédként 



Szent Miklós a 3-4. században élt keresztény pap volt, aki a gyermekekkel szemben olyan kivételesen jóindulatú volt, hogy alakja és a hozzá fűződő hagyomány napjainkban, évszázadokkal később is kedves a kisebbek számára.


Patás, szarvas segítői, a krampuszok azonban jelentősen megváltoztak az évek során: a 17. században brutális gyermekgyilkosként vagy az alvilág szolgáiként tartották számon őket.

Az osztrák rém

A német nyelvterületeken elterjedt legenda szerint a krampusz a Mikulással együtt járta a házakat, ajándék helyett ő azonban a rossz gyerekeket vette elő, és addig ütötte őket virgácsával, ami nem egy jópofa aranypálca, hanem tövises és szúrós ágakból álló vesszőköteg volt az ábrázolások szerint, amíg jók nem lettek. 

Egyes helyeken, miután jól elnáspángolta a nem szófogadó lurkókat, magával vitte őket a sötét alvilágba. A vérfagyasztó külsejű patástól így nem csoda, hogy minden gyerek félt. Neve egyébként a német Krampen, azaz karom szóból ered, ami szintén nem túl bizalomgerjesztő elnevezés. Az északibb országokban, Belgiumban és Hollandiában a Télapó zsákjánál híresebb a krampuszé: ebbe teszi ugyanis a rossz gyerekeket, akiket elrabol magának. 

A francia gyilkos

Egy másik legenda azt tartja, hogy a krampusz alakjának nem mitológiai eredete van. A 17. században elterjedt francia történet egy könyörtelen hentesről szól, aki három gyermeket gyilkolt meg, darabolt fel, és rejtette sókádba maradványaikat. A jóságos Szent Miklós azonban megjelent, feltámasztotta a gyerekeket, visszaadta őket szüleiknek, a kíméletlen gyilkost pedig arra kárhoztatta, hogy az örökkévalóságban kísérje őt útján, a gyermekek jutalmazásában. 

A keresztény ördög

Szintén távol áll a ma ismert, kedves, szarvas segítők képétől a keresztény illusztráció: a krampusz nem más, mint maga az ördög, a megtestesült sátán.

Erre elsősorban a jó és a rossz egyensúlyának fenntartása érdekében volt szükség: a jólelkű Szent Miklós alakja még inkább kegyesnek hatott egy velejéig romlott ördögfajzat mellett.

Krampuszok napjainkban

Mára az irgalmatlan és szőrös szívű szörnyek alakja sokat finomodott, nem kap a szívéhez egyik gyerek sem, ha virgácsot is talál a cipőjében Mikuláskor. Stájerországban azonban a mai napig szokás december elején, Miklós napját megelőzően a krampuszjárás, amikor a fiatalok jelmezekbe, maszkokba öltözve rémisztgetik a kisebb gyerekeket. 

Itt lakik a Mikulás

Ha a krampusz valóban az alvilágba hurcolja a rossz gyerekeket, akkor már csak ezért is megéri jónak lenni: a Mikulás otthona lélegzetelállítóan csodás.

Forrás: Femina.hu






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.