Ugrás a fő tartalomra

Tandori Dezső: Ez a mackó valahova indul

VERS


Tandori Dezső


Ez a mackó valahova indul


Ez a mackó valahova indul,

De a céljához sosem ér el,

Mert folyton szembetalálkozik

Egy-egy szembejövő medvével.


A medvék mind megállnak

Egy kis beszélgetésre.

Eszükbe se jut, hogy a kis mackó

Valahova csakugyan elér-e.


Hűvösül az este, sötétül,

A kis mackó kezd félni.

Megfordul, s indul visszafelé,

Jó lesz legalább hazaérni.


A kis mackó már alszik;

Álmában ismét látja,

Hova indul holnap… Szép úticél:

A háza s benne az ágya.


*


Az asztal


Mackómnak volt egy asztala,

De eltűnt egyszer éjszaka.

És ami itt csakugyan nagy baj,

Reggelre se lett meg az asztal.

„Hova lett a jó kis asztalom!”

- És hasztalan vigasztalom.

Megyünk az asztalboltba,

Hol az asztalok állnak sorra,

Komoly asztalok, víg asztalok,

De mind másik – s mackóm konok.

Megkérdezem: Hát most mi legyen,

Ha ez se, meg ez se, meg ez se?

„Legyen újra tegnap este,

Akkor meglenne az asztalom,

S nem veszne el, állíthatom.”


*


A crikvenicai medve   


A játékmedve is álmodik.

És lát De láthatom én azt?

A mackók fáit, házait,

ABC-áruházait,

A játékpolcok árnyait?

Ember nem tud itt vigaszt.


Mert  mondja a crikvenicai maci,

Ha lecsitul a szíve verése 

Fákat látok és házakat,

ABC-áruházamat,

Játékpolcokat, árnyakat,

És ott vagyok  de mégse.


Hát ezért ül fel hajnaltájt

Nagy néha egy-egy medve.

Ki tudja, miféle álmot lát,

És nem bírja ki fekve. 


*


Általános mackók


A főszereplők nem mi vagyunk.

Őket csak kitaláljuk.


A tükör mögött lapulunk,


S biztatva nézünk rájuk.


*


Egy régi-régi medve


Egy régi-régi piacon

sétáltunk, tavaszi napon.

Örültünk, hogy elmúlt a tél,

és pulóvert lenget a szél.


Lengedeztek a szélben

tarka pulóverek.

Medvémnek észrevétlen

igen jó kedve lett.


Egy öreg karosszék tövén,

ahová épp elért a fény,

megpillantottunk valakit.

– Hiszitek-e? Mi is alig!


Ott ült egy kisebb székben,

ott ült és napozott

egy régi medve! Éppen…

éppen… ásítozott!


Aztán minket is észrevett.

Medvémmel elbeszélgetett.

Egy kicsit sem volt bánatos.

Jó az, ha az idő napos.


A régi-régi medve

nagyon örült nekünk.

Kérdeztük, nincs-e kedve

hazajönni velünk?


Azt mondta: „Mennék veletek,

de a piaci verebek

mit kezdenének nélkülem?

Nem csipkedhetnék a fülem!”


*


Megkönnyebbülés


Itt a nyomdába ballag a

Kis mackó, hóna alatt

Egy szomorú vers, egy ballada;

Nevetnie nem szabad.


De ha eléri a nyomdát,

Leteszi a ballada gondját.

Nem nyomja őt

Más gondja, sőt,

Külön is mulat:

Hogy most a balladát nyomják.


*


Forrás: Válogatott versek, Tandori Dezső medvés könyveiből


Illusztráció: 

Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben / Kötetborító (Pagony, 2010)


(Szerk.: Hajnal Éva)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.