Erdős Sándor - A magányos hópihe

Erdős Sándor

A magányos hópihe

 

Sötét hófelhőnek szélén

ült egy apró hópihe,

kíváncsién nézelődött

ellátott jó messzire.

 

Ó, de szép ott lent a vidék,

szépek hegyek és folyók.

Lombja vesztett erdők fáin

gubbasztanak a rigók.

 

De jó lenne ott lent lenni

bámulni a kék eget,

Felnézni a hegytetőre

látni büszke bérceket.

 

Gondolatot tett követte,

nem tűnődik hát sokat.

Csiklandozza felhő hasát,

így a felhő jót mulat.

 

Kacagástól megrázkódik,

a hópihe leesik.

Lassan-lassan hullik alá,

le is ér tán reggelig.

 

Új nap virrad, kacag az ősz,

meglátva a hópihét,

Ahogy falevél öleli,

mint egyetlen ékszerét.

 

–  Korán jöttél – mondja az ősz.

–  Nem jött még el az időd.

–  Télig akár elolvadhatsz,

kétséges így a jövőd!

 

Szomorú lett a hópihe,

hogyha tudna sírna tán.

A felhőbe vissza nem jut,

nem segíthet önmagán.

 

Vigasztalja a falevél:

–  Ne félj, segítek neked!

–  Eltakarlak napfény elől,

nem fog folyni a leved.

 

Betakarta, meg is óvta

együtt várták a telet,

míg el nem hagyták a társai

a hízott hófelleget.

 



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.
Read more »

Erdős Sándor:A zsiráf nyaka ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki? – Saját magát leégeti. – Csomót kötött a nyakára, biztos a nyár ment agyára. Az elefánt épp arra járt, mert ő is levelet kajált. Hallva gonosz róka hangját mély hang hagyta el a torkát: – Tűnj el innen csúnya róka! – Másnak baja az nem móka. – Nincsen benned semmi részvét? – Megtanulod most a leckét! A róka nem járt iskolába. Így a leckét meg sem várta. Elspurizott onnan gyorsan, talán akkor nem lesz gondban. Az elefánt nem kergette. A zsiráfot lefektette. – Fáj a görcs gondolom nagyon. – Gyere majd kimasszírozom. Dögönyözte ormányával, a zsiráf tűrte nagy hálával. Kiment a görcs a nyakából, jobban is lett úgy nagyjából. Azóta ...
Read more »

Erdős Sándor - A fázós kismadár

Kép
Erdős Sándor A fázós kismadár   Megjöttek a hideg szelek kopogtat a fagyos tél. Zúzmara pihen a fákon didereghet, mind ki él.   Apró madár ül egy ágon megremegve tátogat. Arra gondol nemsokára, jön a tél fázhat sokat.   Eltávozó őszi szellő suttog bele fülébe: – Ha megölelsz jó meleget hagyok neked cserébe.   Begyűjt sokat tolla alá melegíti levegő, mint hatalmas tollaslabda vidáman áttelel ő.
Read more »

Az izé ( Vers )

Kép
Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró lába, számolatlanul maradt. Mi lehetett ez az állat? Mert én sajnos nem tudom. Az biztos, hogy nem lehetett macska, kutya, vagy majom. Aki tudja, mondja már meg, segítsetek gyerekek! Biztos nem egy púpúteve, szerintem pók lehetett.
Read more »