Varga Katalin: A kesztyű

Varga Katalin: A kesztyű

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:

a pocok a nagyujjába,

a cinke a mutatóujjába,

a béka a középső ujjába,

a szarvasbogár a gyűrűsujjába

s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

Ha beköltöztek, be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:

a pocok cipőt talpalt,

a cinke ruhát varrt,

a béka órát javított,

a szarvasbogár bútort gyalult,

s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.

De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:

a nagyujjban bableves,

a mutatóujjban mákos csík,

a középső ujjban töltött káposzta,

a gyűrűsujjában sonkacsülök

s a kisujjában tejbegríz.

Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!

a pocok hegedült,

a cinke zongorázott,

a béka szájharmonikázott,

a szarvasbogár trombitált

s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.

Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:

a pocok és a béka sakkozott,

a cinke televíziót nézett,

a szarvasbogár újságot olvasott

s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.

Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:

a pocok a nagyujjába,

a cinke a mutatóujjába,

a béka a középső ujjába,

a szarvasbogár a gyűrűsujjába

s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.