Ugrás a fő tartalomra

Radnóti Miklós: Októbervégi hexameterek

Radnóti Miklós: Októbervégi hexameterek


Táncosmedrű, fehérnevetésű patak fut a hegyről,

táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik.

Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron

Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassú okosság

s villog a fényben a kis füvek éle öreg remegéssel,

tartja az égen, hogy le ne hulljon: félti arannyát.

Lassu, okos vagyok én is e lassu, okos ragyogásban,

féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja,

téli ruhák vak gondja növekszik, apad szemeidben

s mint a lehellet futja be tükreit, árad az álmos

bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik

s ébred a csók. Feketén jön a hó, jön a tél, feketélnek

sarkai máris az őszi nagy égnek, a hajnali órák

léptei már sikosak. Gyere hát elaludni az esték

hosszú szakálla alá; nézd; gyermeked is vagyok én, de

felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett,

nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji

füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben.

Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka

ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen,

forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal.

Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk. –

ketten az egy gonddal. S míg elkap az álom, az éjben

hallani, csapdos az ősz nedves lobogója sötéten.


1942. szept. 28. - nov. 14.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.