Erdős Sándor- A kőleves ( Magyar népmese átirat )

Erdős Sándor : A kőleves

Magyar népmese átirat.


Háborúból hazafelé,éhezett a katona.

Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha.

Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.

De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.


El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.

Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet

Első falu első házán kopogott a katona.

Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.


Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.

Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.

Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám.

Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.


Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?

Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.

Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.

Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.


Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé.

Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.

Kevergette,kevergette. Az öregasszony meg csak leste.

Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.


Kóstolgatta,kóstolgatta. Csettintgetett nagyokat.

Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.

Hogyne lelkem akad az itt. Van kint a kis kamrában.

Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.


Csipet  só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.

Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.

Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.

A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.


Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.

Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.

Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.

Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.


Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.

Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.

Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!

Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.


Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.

Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.

Nohát legyen. Nohát legyen. Száz forint az ára.

Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.
Read more »

Erdős Sándor:A zsiráf nyaka ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki? – Saját magát leégeti. – Csomót kötött a nyakára, biztos a nyár ment agyára. Az elefánt épp arra járt, mert ő is levelet kajált. Hallva gonosz róka hangját mély hang hagyta el a torkát: – Tűnj el innen csúnya róka! – Másnak baja az nem móka. – Nincsen benned semmi részvét? – Megtanulod most a leckét! A róka nem járt iskolába. Így a leckét meg sem várta. Elspurizott onnan gyorsan, talán akkor nem lesz gondban. Az elefánt nem kergette. A zsiráfot lefektette. – Fáj a görcs gondolom nagyon. – Gyere majd kimasszírozom. Dögönyözte ormányával, a zsiráf tűrte nagy hálával. Kiment a görcs a nyakából, jobban is lett úgy nagyjából. Azóta ...
Read more »

Erdős Sándor - A fázós kismadár

Kép
Erdős Sándor A fázós kismadár   Megjöttek a hideg szelek kopogtat a fagyos tél. Zúzmara pihen a fákon didereghet, mind ki él.   Apró madár ül egy ágon megremegve tátogat. Arra gondol nemsokára, jön a tél fázhat sokat.   Eltávozó őszi szellő suttog bele fülébe: – Ha megölelsz jó meleget hagyok neked cserébe.   Begyűjt sokat tolla alá melegíti levegő, mint hatalmas tollaslabda vidáman áttelel ő.
Read more »

Az izé ( Vers )

Kép
Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró lába, számolatlanul maradt. Mi lehetett ez az állat? Mert én sajnos nem tudom. Az biztos, hogy nem lehetett macska, kutya, vagy majom. Aki tudja, mondja már meg, segítsetek gyerekek! Biztos nem egy púpúteve, szerintem pók lehetett.
Read more »