Ugrás a fő tartalomra

Erdős Sándor- A kőleves ( Magyar népmese átirat )

Erdős Sándor : A kőleves

Magyar népmese átirat.


Háborúból hazafelé,éhezett a katona.

Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha.

Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.

De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.


El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.

Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet

Első falu első házán kopogott a katona.

Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.


Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.

Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.

Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám.

Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.


Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?

Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.

Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.

Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.


Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé.

Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.

Kevergette,kevergette. Az öregasszony meg csak leste.

Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.


Kóstolgatta,kóstolgatta. Csettintgetett nagyokat.

Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.

Hogyne lelkem akad az itt. Van kint a kis kamrában.

Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.


Csipet  só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.

Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.

Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.

A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.


Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.

Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.

Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.

Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.


Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.

Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.

Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!

Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.


Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.

Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.

Nohát legyen. Nohát legyen. Száz forint az ára.

Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.