Ugrás a fő tartalomra

Bogár a tengerész ( Vers )

Erdős Sándor


Bogár a tengerész


Szedi lábát a kis bogár

hazaérni jó volna már,

de útjában áll egy folyó

azon átjutni volna jó.


Gondolt hát egy jó nagyot,

építhetne csónakot.

Azon szépen átevezne

nem lenne vizes a teste.


Bejárta a folyópartot

miből építhet csónakot.

Látott pár száraz fűszálat,

abból gyűjtött is, vagy hármat.


Ám a fűszál nehéz neki

a kis veréb segít neki-

Le is vitte a vízpartra,

mert a veréb szárnya bírta.


Csónak teste meg is volt hát

segítettek a poloskák,

öszefűzték mind a hármat

kis bogárka vízre szállhat.


Ám a folyó elapadt

a csónak szárazon maradt,

mert egy arra járó gyermek

vízfolyásba belelépett.


El is indult hát a bogár,

most átmenni könnyű így már-

ím nem kell hát a csónakom

folyótlan parton itt hagyom.


A kisgyermek továbbsétált,

száraz meder folyóvá vált.

Ki bogár nagy szerencséje,

hogy csónakját még elérte.


Gyorsan belekapaszkodott,

hatalmasat sóhajtozott.

Kellett nekem elcsászkálnom,

folyón tengerésszé válnom?


Óriási szerencsére

kis csónakja partra vitte.

Meg is fogadta a bogár

ezentúl otthon marad már.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.