Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor   Pocok bajok   Odakint a tágas pusztán apró pocok bolyongott. Nem találja lakát az-ám! Ki látott ily bolondot?   Arra ő még emlékezik, hogy volt itt egy jó nagy lyuk. Eltűnt innen? Nem létezik! Az volt az ő otthonuk.   Sürög-forog keresgeti, körbe-körbe szaladgál. Nincs most idő töprengeni, megáll minden odúnál.   Talált ő már vagy száz lyukat, egyik sem haza vezet. Üregi nyúl rajta mulat, nem éppen nagy élvezet.   – Mi van komám eltévedtél, nem találod helyedet? – Vagy valamit elvesztettél, búzát vagy a fejedet?   – Dehogy – felel – minden megvan kivéve az otthonom, ezért vagyok én most gondban gyöngyözik a homlokom.   Nevet a nyúl jó nagyokat. Jó, hogy nem a rokonom! – Orvosolom a bajodat, menj vissza a nyomodon.   Úgy is tett a   kicsi pocok, meg is lett az otthona. Azóta vidáman kocog, nem téved már el soha.       ...

Erdős Sándor A kicsi pók Kis pókunk már hálót szőne, bár csak gyorsan nagyra nőne. Hamar eszik egy keveset. Nem sokat, csak egy legyet. Hú, már biztos nagyobb lettem, hiszen már eleget ettem. Nyújtózkodik is nagyokat, most beszővöm a falakat. Meg is indult nagy sietve, muslicákat ijesztgetve. De a fal még oly távoli. Inkább maradok én kicsi.

Erdős Sándor A bugyuta gazda Van egy gazda kinek agya kisebb, mint egy újburgonya, azt hiszi hogy mindent tud már, pedig esze csak poroszkál. Gazdagabb lenne tanyája, ha elmenne iskolába. Nem a legélesebb kés ő, tanulni sohasem késő. Úgy gondolta, minek az már, lám a szamár is poroszkál. Nem járt soha iskolába mégis tele van a háta. Persze zabbal, úgy kell neki, senki sem oktatta őt ki. Amit végez nehéz munka, csak fáradság a jutalma. Hát a gazda gondolt nagyot szekér után lovat fogott, de ötlete semmit sem ér nem gurul a fránya szekér. Kacagott is paripája, mire gondol a gazdája? Tolni olyan alávaló, szekér elé való a ló. A faluban nagy a derű mit is csinál a féleszű. Lovat köt a szekér után, utána meg néz bugyután.  Elég is volt ez hát mára elmegyek én iskolába, gondolta a buta gazda okosság lett a jutalma.

Erdős Sándor A láma Leköpött a jó barátom, a púptalan teveféle. Utólag én nagyon bánom, hogy nem mentem fedezékbe. Pedig nyugodtan kérődzött, mikor hátát felmálháztam. Úgy látszik, hogy megsértődött, pedig mindent megpróbáltam. Láma komát hazavittem, de ő köp, rúg nyakkal bírkóz. Először még kinevettem, de nem tetszik nekem e póz. Nem kap semmit ma ebédre, hát ne szórakozzon itt nekem. Így az lesz ennek a vége, máskor csúzlival etetem.

Erdős Sándor Űrlények és rokonok Űrhajó landolt a réten megjelent pár idegen, érdekes fizimiskájuk nagyon furcsa énnekem. Csápon ülő, nagy szemeik zöld testükből pislog rám, furi brekegő hangjukat nem játssza le zongorám. Meg is rettentem én tőlük olyan furcsa társaság, pedig barátságos népség mind kedvesen pislog rám. Ám a réten közeledik béka koma és csiga, az ő színük és a szemük pont passzol is oda. Már nem tűnik oly furcsának ez a díszes társaság, ha az idegenek testét nem borítanák ruhák.

Erdős Sándor A szúnyog Belezümmög a fülembe. Szemtelen nagyon őkelme. Ez a szúnyog engem fáraszt. Nyomjon le pár fekvőtámaszt. Most elég nyüzüge fajta. Be van esve a hóna alja. Hogyha izmosodna kicsit. Talán kibírná a pacsit. Ha most adok neki egyet, akkor többet már nem repked. Hát inkább elhessegetem. Hogy ne zümmögjön itt nekem.

Erdős Sándor Rezső a madarász Lassan kúszik lent a fűben Rezső a házi macska, most somfordál, nem ugrál, nem éppen egy lovacska. Eltöprengve, nem oly messze szürke galamb nézeget, elkapom és jól megrázom, az lesz majd az élvezet. Nem tudva ezt a kis galmb csak nyugodtan toporog, tyúkesze van őkelmének, ez egy jól tudott dolog. Nem néz körbe, más érdekli a bokor alatt marad, fontosabb most szépítkezni, így lesz jó a tollazat. Hát még akkor milyen szép lesz, hogyha Rezső elkapja, megfésüli a tollait bizony nem lesz szép napja. Hidd el nekem kis galambom, nem minden a szépséged. Rezső cica, mint rossz fodrász átalakít majd téged. Viszont ez a kis történet szerencsésen végződött, mert Bodri kutyus morogva kutyaólból előjött. Hallotta a kutyamorgást, Rezsőt kilelte a frász. Inkább úgy döntött, hogy sportol nem lesz ma már madarász. Most látta meg a kis galamb veszélyben volt élete, fontosabb a szépségénél, azt megette a fene. Így hát gyorsan szárnyra kapott tolla felét otthagyva, inkább leg...

Erdős Sándor Kisállatok Istene Csendes erdő sötét mélyén kis házikó bújik meg. Hajnaltájban idős asszony a ház előtt eltipeg. Karjában egy vászonkosár benne dió, mogyoró. Lépte fájdalmasan lassú, de az arca mosolygó. Erdő szélen kis állatok gyülekeznek nesztelen, egerek is családostól vannak is, vagy negyvenen. Jóllakik az összes állat a kosár tartalmából, egyikük sem álmodhatott ekkora gazdagságról. Hideg télben falatokért hálás a kis cinege, kis állatnak senki más, csak az ember az istene.

Erdős Sándor Rumli és a többiek Találtam három kis macskát, három apró kicsi csacskát. Nyakukban lógott biléta az ő nevük rá volt írva. Kupi, Rumli és a Hepaj, szerintem nem lesz itt baj. Bár nagyon furcsa a nevük. Ilyen talán a jellemük? Hát, ezt meg is tudtam gyorsan. Három csibész mindig ott van, ahol rendezkedhet egy kicsit rendből csinál gyorsan kupit. Nyugalom csak akkor lehet,  ha kiscica végre ehet. Abbahagyják a rendrakást, hallani a dorombolást.

Erdős Sándor   Egérke új háza Élt egyszer egy apró egér, otthona pár nyárfalevél. Házat épített belőle nem sikerült túl erősre. Baj történt hát, oly rettentő, elfújta az őszi szellő. Szél vitte el messze házát, ágyat, széket,asztalt,párnát. Nemsokára eljön a tél, hol fog lakni a kisegér? Nincs otthona, milyen szégyen, nem találja földön, s égen. Nos, ha nincsen, majd keresek, nem töltöm én künn a telet. Gyorsan szedte hát a lábát, keresgélte az új házát. Az erdő szélén sétálva, egy doboz hevert, meglátta. Csúnya, szemetelő ember, kidobta oda ma reggel. Nem szép dolog szemetelni, Ilyet nem szabad ám tenni, de most jól jött az egérnek, itt még húszan is elférnek. Kibélelte füvel, fával, elégedett volt lakával. Ha ilyet látsz kukkancs bele, hátha kis állatnak helye. Hogyha nincsen benne semmi, táskába kell akkor tenni. Elviheted a kukába, tettél is jót akkor mára. Boldog volt a kicsi egér, ide sok kis egér befér. Nem érzik a hideg szelet, átvészelik majd a telet.

Erdős Sándor A vakond, mint zsűritag Dalversenyt szervezett a tehén. Hitte, hogy jó  a hangja szegény. Elénekelte a bús dalát, mit szerinte mindenki imád. Nem aratott osztatlan sikert, mert sok biztosítékot kivert. A vakond volt a zsűritársa. Vakként jobb volt a fülhallása. Rögtön meghallotta a nyulat, hogy az előadón mulat. Elég hangosan kiabálta, hogy tehetségtelen a társa. Nem hallgatom a buta nyulat. Inkább ások egy jó nagy lyukat. Alszom egyet ott, aztán jól van. A föld alatt legalább csend van.

Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró lába, számolatlanul maradt. Mi lehetett ez az állat? Mert én sajnos nem tudom. Az biztos, hogy nem lehetett macska, kutya, vagy majom. Aki tudja, mondja már meg, segítsetek gyerekek! Biztos nem egy púpúteve, szerintem pók lehetett.

Erdős Sándor Fülenincs Fekszem este az ágyamban nem vagyok most vagány, tettem ezt az iskolában , de most rámtört a magány. Sötét szobám falát nézem hiányzik a társaság, nem akarom ébreszteni szomszédban Apát s Anyát. Kinyitom hát ablakomat mindjárt meg is ijedek. Furcsa jószag mászkál ottan, megrettentem gyerekek. Nincsen lába, úgy poroszkál, csíkot húz  a párkányon, ez egy kedves apró jószág ő lett az új barátom. Nem vagyok én már egyedül, van barátom Fülenincs. Nem tudom, hogy mi lehet ez néha-néha rám kacsint. Innen tudom hogy van szeme nem is egy, hanem kettő, biztos vicces pillanatban rajzolta a Teremtő. Rákerestem a Facebookon, ez  egy apró kis hernyó, hogyha barátságunk marad lehet ő még pillangó.

Erdős Sándor   Eduárd a Vakond Föld alatti otthonában töprengett a kis vakond. Mi lenne, ha elköltöznék? Nem bámulnám a plafont. Odafent az eget látnám nem nyárfának gyökerét, többre hivatott vagyok én, hát nekem ez nem elég. Batyut kötött gyorsan össze Eduárd, mert így hívták, kimászott hát a felszínre várta őt a nagyvilág. Akkor éppen éjszaka volt, kiköszönt, hogy itt vagyok. Gyenge szemét vakították égen járó csillagok. Pislogott is kis Eduárd bántotta az éles fény. Úgy döntött inkább hazamegy, gyorsan visszabújt szegény. Látta ezt egy apró egér, hatalmasat kacagott. Mi lett volna Eduárddal, ha meglátja a napot?

Erdős Sándor Iskolába megy a lajhár Iskolába ment a lajhár. Érdekli az alvástantárgy. Azt hallotta az erdőben, van ilyen  hát ment is bőszen. Két perc múlva lajhár legényt, fáradság fogta el szegényt. Lecsüccsent hát egy fatörzsre. A hosszú út meggyötörte. Az iskolából dalolva, Hazafelé tartott róka. Meglátta, hogy a kis lajhár a fatörzsön ott szunyókál. Kelj már fel! Rázta a vállát. Vagy hozzak neked párnát? Miért itt alszol? Kérdezte meg. Nincsen neked hálóhelyed? Épp csak lehunytam a szemem. Iskolába kell már mennem. Érdekel az alvástantárgy, mondta neki a kis lajhár. Alvástantárgy? Még ilyent. A te agyad nagyon pihent. Ez az egyetlen tudomány, ami neked jól megy komám! https://youtu.be/uvrEBJ4J9eA

Erdős Sándor Oszkár a ló Van egy lovam, neve Oszkár most is mellettem poroszkál, szegény állat félkegyelmű farka úgy áll  mint egy seprű. Felmálházom nehéz neki, inkább csak a szénát eszi. Bár csak tudnám mit szeretne, szerintem ő mindig enne. Már nincs is neki horpasza, olyan mint egy török basa. Máson nem is jár az esze, csak mikor lesz eledele. Ha újra belegondolok nem is olyan buta dolog, amit ez az állat művel minden nap jóllakik fűvel. Nem kell neki dolgoznia, megmarad szerencse fia. Most adtam neki abrakot fekszik, mert már jóllakott.

Erdős Sándor A bögöly pünkösdi királysága Pünkösd napja ünnepére összegyűlt állatok népe. Búgó hangon galamb kiállt, válaszunk pünkösdi királyt! Vízben tátog a kecsege, mondjad, az meg mi a fene? Válaszol is búgó galamb, ez egy óriási kaland! Aki ma a lovat megüli a király címet elnyeri. Kecsege szerint ez nagy baj, nincsen a tóban csikóhal. Nagyot bődült az oroszlán. Nincs más király a szavannán! Na, innen én hát elmegyek, mert király csak én lehetek. Megpróbálkozom én ezzel, szerintem segítség sem kell, mondta a büszke egérke, magasságot jól elmérve. Sanyi a ló nyugodtan állt a közelébe sem talált, elrepült a hasa alatt, így ő alattvaló maradt. A következő próbálkozó. Előle elszaladt a ló, ím a medve, mint a fára ugrott rá Sanyi hátára. Mert a medve nehéz állat jönne a mentő szolgálat, Sanyinak nincs ehhez kedve hasra is esett a medve. Nincsen már több jelentkező, csak egy, a rút Bögöly Benő. Ő sokat nem tétovázott, Sanyi hátára felmászott. Immár ott volt, úgy gondolta nem lehet neki...

Erdős Sándor  ABC Sorakoznak a betűk, nem tudják hol a helyük. Elöl áll a B betű szegény kicsit féleszű. Kiabál vele az Á -Menjél, már valahová! Átugrott a B az Á-n, ott jó helye lesz talán. Vajon merre jár az A? Remélem nem ment haza. Keresi C barátja a sor végén megtalálja. Gyere, mert sorakozunk mi mind ott elöl vagyunk. A Á B C, így a jó, sorban állni így való.

Erdős Sándor A süni apukája Apa? Kérdezte a kis sün ránézve a kefére, dehogy drágám mondta anyja elmész te a fenébe. Hogy lehetne a te apád ez a piszkos kis jószág? Ilyen fajtát nem illeti semmiféle barátság. Pedig kedves nekem ő is, hisz olyan mint én vagyok, hátán meredező tüskék éppen olyan szép nagyok. Nem törődve anyukája rosszalló nézésével, Toncsi a sün nagy hirtelen a kefe elé térdel. Mond, hogy te vagy az apukám én nagyon szépen kérem, mert nincs hozzád hasonló sem itt, ezen a vidéken. Meghatódott sünimama azon, amit most látott, megteremti ő az idillt, ezért hangsúlyt váltott. Igen, fiam kis Toncsika dörmögte orra alatt, én vagyok a te apukád hát itt kétség sem marad. Könnyes szemmel, nagy örömmel néz kefére Toncsika, így lett magányos kefének ő egyetlen kisfia.

Erdős Sándor Csigaszerelem Csigalány szerelmes lett egy hím csigába. Apja szerint a csigák legvacakabbikába. Hisz, még háza sincs, és pőre is szegény. Miféle rongyos egy, szegény legény. Hiszen így szép, így szeretem. Pőrén főképp tetszik nekem. Bár csigafiún nem volt ház. Megtörtént hát a csiganász. Hát ez meg mi a csoda? Minő férfidominancia. Az apóst kitörte a frász. Egy kiscsiga hátán sem volt ház. No, de megbékélt az öreg csiga. Hisz ott volt száz szép kis unoka. Való igaz, hogy nem volt házuk, de nem is dől majd soha rájuk.

Erdős Sándor A moly Kérlek kedves zakóm, ne bomolj. Mit tehetnék? Megrágott a moly. Mentem is rögtön a zakómmal, Állatbíróságra azonnal. Kérem a tisztelt bíróságot, a gazember moly legyen vádlott. Tönkretette az öltönyömet, ítéljék el, míg meg nem fizet. Nevetett a moly az egészen. Én ruhát eszek, kérem szépen. Nekem a spájz a ruhásszekrény, mi mást egyen a moly, ha szegény? Határozott is a bíróság. Elfogadták a molynak szavát. Azóta is ő nálam lakik, a ruháimból táplálkozik.

Erdős Sándor Kukac Matyi Kukac Matyi oly kíváncsi kikukkant a föld alól, csodálkozva néz most körbe hallja, hogy madár dalol. Ilyen lehet a menyország csodálatos-e világ, nem látott még kukac Matyi ilyen ragyogó csodát. Lent a földben, hol otthonát sosem éri nap fénye, sok mindenre nincs szüksége alacsony az igénye. Megtréfálta őt az élet nincsen neki füle sem, nem csillanhat a nap fénye nem létező szemében. Nincsen szeme Mátyásunknak föld alatt az nem divat, nincs ott semmi látnivaló nem is nézeget sokat. Eljött hát a mese vége Mátyásunk csak álmodott, lent a mélyben, hol otthona álmodta-e szép napot.

Erdős Sándor A tiszta giliszta Élt egy kukac Ödömérke, föld alatt lakott szegényke. Ödömérke eső után, kikúszott a földből sután. Lubickolt a pocsolyában, mint zokni a mosodában. Sosem volt még ilyen tiszta, Ödömér a kis giliszta. Arra futott a kis rigó, csőrében egy sáros dió. Anyja hangja most felharsant, hogy ne egyen ő mosatlant. Elejtette hát a diót, jól nevelték a kis rigót. Ott ácsorgott csőre nyitva, lám, ott egy tiszta giliszta. Ím, ez mosott ezt ehetem, felkapom, mert ez kell nekem. Sokat nem is tétovázott, kis gilisztánk most ráfázott. Csőrében kis Ödömérrel, nem bírt a nagy örömével. Olyan gyorsan szedte lábát, elejtette a prédáját. Nagyot sóhajt Ödömérke, hát ezt épp, hogy csak túlélte. Bebújt a föld alá gyorsan, inkább lakik lent a koszban.

Erdős Sándor Káposztás jó estét! Bál van ma az erdőben, répák sülnek a sütőben. Lesz itt sok finom falat, annyi van hogy meg is marad. Szegény egér lesántult a lába nagyon megfájdult, találjunk ki valamit hogy felejtse  bajait. Mit tehetnénk most akkor? Ő ráfázott már sokadszor. Nem mehet gyógytornára meghívták hát vacsorára. Mondja bagoly :  – Nem jó így, van itt egy doktor meggyógyít. Gyertek a rendelőmbe oda fel a dombtetőre. Gondolták az állatok, lábasok és szárnyasok, segítenek egérnek együtt könnyebben felérnek.   Cincér néni kérdezi, mert sok esze van őneki: –  Mi lesz a káposztával és a sok – sok uborkával? –  Valaki még elcseni, most kellene elrejteni. Apró mókus szólalt meg: –  Most nincs idő, itt a beteg. – Itt áll ez a kis kecske jó erőteljes a teste, bízzuk meg hát a komát hogy őrizze a lakomát. Úgy is tettek ott hagyták elindult hát a társaság, ám mire visszaértek már eltűnt az összes étek. A kis kecske volt csak ott és roppant módon jól lakot...

Erdős Sándor Pál a piaci légy Pál vagyok a piaci légy, szép jó napot kívánok! Úgy látom, hogy zaklatásom egészen jól bírjátok. Akárhányszor szürcsölgetek elől hagyott levesből, azon nyomban mindkét kézzel integettek ti egyből. Úgy érzem, hogy barátságunk  megszilárdult eléggé,  ezért az asztalon maradt egy pohárka ivólé. Pohár mellett, de nagy öröm találtam egy szál ropit, áthívom a haverokat iszogatunk egy kicsit.

Erdős Sándor Fifi Van egy kutyám  neve Fifi, alig látszik olyan kicsi. Elég Fifi a kalandból, nem látszol ki az avarból. Gyere haza a lakásba, kedvenced lesz vacsorára. Adok neked pár szem tápot, elég lesz az majd meglátod. Ha ezt mindet most befalod tele lesz kis pocakod, nem mész akkor az udvarra, nem kereslek az avarban. Nem sokára az ősz is itt hagy és jön a talajmenti fagy. Akkor aztán mi lesz vele? Lefagy majd a füle hegye.

Erdős Sándor Nyaral a  csiga Elment nyaralni a csiga, de hátán volt az otthona, csak nem viheti magával nem mehet nyaralni házzal. Megszabadult így hát tőle, így lett csiga bőre pőre. Csodás tengerpartra kerül háza nélkül meztelenül. Nem divat a meztelenség ő lett hát a közellenség, ha nem veszi vissza házát nem menti meg az irháját. Strandrendőrök kergetik őt úgy tudott ő nyerni időt, hogy berohant a tengerbe tengerlakó lett egyszerre. Már nem számít, ha meztelen ki ruhát visel esztelen, ott a hűvös hullámokban csupasz csigánk most már jól van.

Erdős Sándor Szilveszter, a hóember Élt egyszer egy kis hóember, neve annyi csak, Szilveszter. Hóemberünk sosem fázik, nyáron északon tanyázik. Tudja azt, hogy eljön a tél, ha a fákról lehull levél, költözik ő akkor gyorsan, az udvaron látod, ott van. Mikor eljön neve napja, jó csámpásan áll a kalapja. Nemcsak neki, mindenkinek, senki sem iszik most vizet. Ünnepelünk új esztendőt, jósolunk más, szebb jövendőt. Ha eltűnik a hótenger, északra megy a hóember.

Erdős Sándor Vidám tehenek Baktatnak a tehenek legeltek már eleget, jó volt ám kint a réten vidám volt kérem szépen. Ricsajoznak a csajok egyikük sem nyavajog, ma megfejik hát őket a dús tőgynek ím lőttek. Ez csak egy kis semmiség megmarad a nőiség, nem lesznek ebből viták hisz ők nem bőgő bikák.

Erdős Sándor Tas a pók Fa házunkba beköltözött egy nyolc lábú új lakó, megfogott egy apró legyet szörnyű, hát ez nem való. Elneveztem gyorsan Tasnak, hogy legyen neki neve, így már sokkal intimebben beszélgethetek vele. Fene Tas a gusztusodat ne egyél már te legyet, adok neked kenyérmorzsát azzal tömjed a fejed. Kivettem a hálójából a remegő zsákmányát, elengedtem, hadd repüljön keresse meg mamáját. Szerintem Tas nem szerette a pékáru  morzsáját, másnap reggel áthelyezte hálóból szőtt tanyáját. Újra tákolt lakhelyében dölyfösködött kevélyen, mutatta, hogy fogott legyet nem élhet ő kenyéren. Jól van, legyen, egye fene adok akkor kis husit, elengedem a kis legyet hozok inkább párizsit.

Erdős Sándor Pocok a tolvaj Bűntény történt, szörnyű dolog, búzát lopott a kis pocok. Látva, hogy az ajtó tárva belopódzott a magtárba. Hegyekben állt ott a búza, biztonsági őr a gólya. Segít neki hosszú lába magasból néz a magtárra. De a pocok fürge állat, nem látta az őrszolgálat. Gyorsan megtömte táskáját, el is vitte a prédáját. Ám másnap volt a számadás meg is számolták a búzát, jelentést is tett a gólya hiányzik,vagy tíz szem búza. Hívták,hát jött gyorsan rigó az illetékes nyomozó, azzal töltötte a napot, hogy keres ujjlenyomatot. Nem talált, hát tétovázott. Talán minden nyom elázott? Rá is szóltak gyorsan hárman, nem esik eső magtárban- Akkor, lehet nincs is ujja, a nyomozó csak ezt fújja. Lehet, hogy a hal a tolvaj ő is bűnözött már tavaly. A nyomozót kinevették. Pihent vagy te, énekelték. Lába nőtt vajon a halnak? nevettek rajta a varjak. Így,hát elsomfordált rigó neki nyomozás nem való, hagyja is a jó fenébe elköltözött inkább délre. Csinálta, mi neki akad, vasalja a hullámok...

Erdős Sándor Egér a vadnyugaton Unta magát egy kis egér hát úgy döntött a kicsi Hümér, elutazik nagyon messze a távoli végtelenbe. – Elmegyek a vadnyugatra vadászok majd vadnyulakra, betöröm a vadlovakat nem kell más csak cowboy kalap. Jön a cica is Töpörtyű ő lesz a csúnya részbőrű, majd hajtom őt a szavannán menekülhet úgy, bizám. Felkészültem, indulok is egérlyukból legalábbis, utána vonatra szállok vadnyugatig meg sem állok. Kilépett az egérlyukból, de Töpörtyű most ott posztol. Megrettent a nagy macskától, így hát nem ment el a háztól.

Erdős Sándor A fényevő rigó Nőtt a szárnya alá való, hát fogyózott a kis  rigó. Ma nem eszek én gabonát bámulhat hát a nagy világ. Vigyázok az alakomra, nem leszek én anakonda. Francot eszek búzaszemet, nekem ilyent nem is lehet. Úgy gondoltam hogy fényt eszek, akkor én már sikkes leszek. Kiülök a napsütésre, nem is megyek onnan félre. Megkapta a nap sugara sötét lett a tollazata, ám a fénnyel jól nem lakott látott nappal sok csillagot.

Erdős Sándor Bogár a tengerész Szedi lábát a kis bogár hazaérni jó volna már, de útjában áll egy folyó azon átjutni volna jó. Gondolt hát egy jó nagyot, építhetne csónakot. Azon szépen átevezne nem lenne vizes a teste. Bejárta a folyópartot miből építhet csónakot. Látott pár száraz fűszálat, abból gyűjtött is, vagy hármat. Ám a fűszál nehéz neki a kis veréb segít neki- Le is vitte a vízpartra, mert a veréb szárnya bírta. Csónak teste meg is volt hát segítettek a poloskák, öszefűzték mind a hármat kis bogárka vízre szállhat. Ám a folyó elapadt a csónak szárazon maradt, mert egy arra járó gyermek vízfolyásba belelépett. El is indult hát a bogár, most átmenni könnyű így már- ím nem kell hát a csónakom folyótlan parton itt hagyom. A kisgyermek továbbsétált, száraz meder folyóvá vált. Ki bogár nagy szerencséje, hogy csónakját még elérte. Gyorsan belekapaszkodott, hatalmasat sóhajtozott. Kellett nekem elcsászkálnom, folyón tengerésszé válnom? Óriási szerencsére kis csónakja partra vitte. Meg...

Erdős Sándor Az imádkozó sáska Még ilyent, világ csodája, templomba ment ma a sáska. Istent dicsőíti talán? Freskót néz a templom falán? Á, dehogy, csak megéhezett, a templomban talál legyet, mert ott hűsölnek őkelmék, megtűri őket a Szentszék. Legyek mellé ostyát eszik, abból is talált egy picit. Leesett a szószék mellé, hogyha bírná tovább enné. Nem ehet már ennél többet, fogyókúra immár sikk lett. Nem lesz keskeny a dereka, kövéren nem mehet haza. Ami maradt elvihetné, útközben, majd csak megenné. Karjába zárja az ostyát, azzal boldogítva útját. Jaj, az ajtót hogy nyitja ki? Senki sem segít most neki. Keze tele az ostyával, egyedül maradt bajával. Egye fene, mind megeszem, sikkes alak nem kell nekem. Hang szólalt. Ne egyél többet! Ne töltsd tovább a bendődet! Égre vetette a szemét, imára kulcsolva kezét. Óh, Uram, hát add meg nekem, ne legyen tele  a kezem. Ejtsd el hitvány a jussodat! Az majd az egérnek marad. Igen Uram szót fogadok, én inkább éhes maradok. El is futott gyorsan...

Erdős Sándor Egér a hős Játszott a macska az egérrel úgy vélte előtte majd letérdel. Hisz erősebb a kis jószágnál, ő előtte csak úgy nem császkál. Nem tudta hogy az egér erős, mert a cincérnél tanult nagy hős. Megerősödött a muszklija, úgy néz már ki mint Rambó fia. Rálépett macska a farkára. Nevet az egér – Te butácska. Az egérke ütötte, nyeste lesérült beste macska teste. El is hordta gyorsan írháját, örült hogy élve érte házát. Az egér meg lassan, peckesen továbbment útján csendesen.

Erdős Sándor Nagy Tivadar Tivadar a szkarabeusz úgy látta hogy megjött a busz. Éppen arra járt egy teve úgy, gondolta elmegy vele. Peckeskedik hosszú útján púpúteve poros púpján. Nem számít a homokvihar. Kacagott fel Nagy Tivadar. Látom innen fentről nézve menekül sivatag népe, úgy kell nekik menjenek viharban csak teve mehet. Én meg úgy-e tevén ülök még viharban sem szédülök, nem számít sem por, sem vihar én vagyok a Nagy Tivadar. Baj lett ebből kérem szépen túl sok por lett a tevénken, homokba vetette magát vakarta viszkető púpját. Le is esett hős Tivadar kit szintén teve vakar. Őt aztán hát nem vakarja mert ő nagyon nem akarja. Elege lett a tevéből lemarad a jó ebédről, így hát hagyta a fenébe mert nem ér haza ebédre. Búsan ballag Nagy Tivadar tevegelni már nem akar. Jobb lesz ha gyalog megyek, mint hogy csak homokot egyek.

Erdős Sándor Beivott a cincér Beivott az apró cincér, ki is dobta őt a pincér. Csuklott a drága nagyokat, énekelt víg népdalokat. Guten tag mondta svábbogár, kérem többet ne igyon már! Ugyan uram én nem iszom, megtámadott egy demizson. Én csak védem épségemet nem tűröm a sértéseket, nekem jött egy borostömlő, így lettem hát ódaköltő. Most győztesként megyek haza, szóljon a hősöknek dala! Hátra csapta hát a csápját, hazáig ropta a táncát.

Erdős Sándor A repülő macska Élt egyszer egy tarka macska nagy álma volt a cicának, lehetne ő nagyobbacska, vagy nőnének rajta szárnyak. Megfoghatná azt a csúnya izgága kis bőregeret. Az ő szemét nagyon szúrta, hogy játssza a főszerepet. Illegeti mindig magát repked mindig őelőtte, átmulatja az éjszakát repülve nagy az előnye. Egyszer nagyot gondolt cica, bíz ő megtanul repülni, szerinte az ügy az sima őt nem lehet lebecsülni. Felmászott a háztetőre és egy nagyot ugrott onnan, egy hatalmasat vetődve rögtön a földre is pottyan. Bizsergett is mancsocskája, mert hát magasról esett le. Nincs hát ennek hasznossága, ennél fontosabb a teste. Hagyjuk is hát a repülést földön is vannak egerek, így is kapok megbecsülést mert szeretnek a gyerekek.

Erdős Sándor Békakaja Ugrabugrál a kis béka mára úgy sincs semmi dolga. Kergeti a legyeket sajnos nincs más, amit ehet. Nem azért mert nem lenne mit, neki a természet terít. Inkább szegénynek a baja a fránya ételallergia. Például nem ehet gólyát, tán csak gólya forma szóját. Bár még sohasem próbálta mert hosszú a gólya lába. Láb tetején van a gólya mászni kell hogy megkóstolja, jobb lesz ha azt nem próbálja, ő lenne ma vacsorára.

Erdős Sándor Furi boci Furcsa dolgot láttam ma én, kígyót evett meg a tehén. Két kis antenna a fején, hát hogy néz így ki már szegény? Apám ekkor rámkacsintott, gyorsan felhomályosított. Megsütött a napnak heve? Zsiráf az állatnak neve. A mindenit, furcsa jószág, felvitte Isten a dolgát! Eléri a fa tetejét, legelheti a levelét. De mi van ha fáj a torka? Szedhet gyógyszert sorba-sorba. És ha torkán szálka akad? Nyelhet akkor jó nagyokat. Nem hiszem hogy jó ez neki hogy mindíg a lombot eszi, ha legelné a friss füvet akkor csak terpeszben ehet.

Erdős Sándor Zümi és a sztárvilág Apró mesét mondok el nektek, szóljon most ez egy kis szúnyogról. Megúnva mocsári pórnépet álmodozott sokat nagy sztárokról. Úgy döntött hát hogy elköltözik otthonából a bús mocsárból elrepül most a nagyvárosba, kitörve végre a posványból, Ott minden csodás, szép és fényes mily jó lesz ott az ő élete, így hát elindult ki Zümike, még nem mondtam, de ez a neve. Sok veszélyt rejtett a hosszú út, mert Zümike apró védtelen, ám elkerülte őt minden baj és csak repült gyorsan, délcegen. Este lett már, mire elérte a ragyogóan fénylő várost, nagy öröm töltötte el szívét láthat ő sok színészt és táncost. Végre elérte azt a helyet, hová tartozik, így gondolta. Ez nem az a kis büdös mocsár, mennyivel jobb lesz itt a dolga. Házfalak között szállt el Zümi csábította a sok fénysugár, üdvözölték is: – Guten Abend! Köszöntötte néhány svábbogár. Fújj, bogarak, gondolta Zümi micsoda alantas társaság, engem csak sztárok érdekelnek és a fényességes sztárvilág. Ám nagy álma m...

Erdős Sándor Csupicsiga – Mi a fene mászik itten? Ilyen állat talán nincsen. Úgy néz ki, mint egy űrlakó, a kinézete rendhagyó! Jaj, de szemérmetlen jószág, ez ám az erkölcsi romlottság! Tejesen pőre a bőre, nincs bundája, nincsen szőre. Ez itten egy csupicsiga, háza nincs, ám van otthona. Szörnyű ez a paráznaság meztelen a csupicsigánk! Gyűjtést szervezek hát neki, adakozzon ki kedveli. Vegyünk neki egy bikinit, abban töltheti nyarait. Mert ott lent a tengerparton, főleg kint a szabadstrandon, bikiniben csupicsiga olyan mint egy balerina.