Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor A veréb és a róka Apró veréb ül egy ágon élvezi a langy tavaszt, nézegeti lentről róka izgatja ő a ravaszt. Felkiált a magas fára: – Gyere veréb megeszlek! Lecsiripelt a kis madár: – Másszál fel és keress meg. Az már biztos, a ravaszdi ritkán mászik a fára. Nincsen szárnya, s  ha leesik el is törhet a lába. Mondhatjátok, hogy a veréb  el is szállhatott volna. Nem lett volna nyugodalma utána megy a róka. Így bebújt egy levél alá nem látszott ki mögüle, hoppon maradt a ravaszdi kereshet mást ebédre. A verébke jó hangosan ráköszönt a tavaszra, ám befogná a kis csőrét, ha itt járna a macska.

Erdős Sándor Tavasz a tóban Meleg szellő simogatja a kis tónak partjait. Felébredt téli álomból, mindenki ki itt lakik. – Itt a tavasz – szólt a sügér – újra lesz majd élelem. – Ébredjetek halak, békák, kinyitott az étterem! Meghallva ezt a zöld béka kinyújtotta lábait, kinézett az iszap alól egy kis keszeg rákacsint. Úszva egyet a kis tóban túl hidegnek találta, csupasz teste beleremeg nincsen neki kabátja. Ám éhes volt, körülnézett. Lám csak ott repül egy légy. – Te leszel az én reggelim, most elkaplak. Üdvözlégy! Ugrott egyet nyelvét nyújtja, de a kis légy fürge volt. Elrepült és csúfolódott: – Egyél inkább karfiolt! – Most már mindegy, – szólt a béka –  keresek egy másikat. –Lesz itt elég szárnyas szendvics, nem kell várni már sokat.

Erdős Sándor A mérges gomba Gombát szedtem az erdőben, találtam is egy nagyot. Rám is szólt, hogy belőle én nem növesztek pocakot. - Hagyjál már! - kiállt a gomba - Nehogy letépd a fejem! Spórát szórva pufog nekem: - Ne szórakozzál velem! A nagy gomba csak kiabált, bármennyire meglepő. Ott is hagytam, nem kell nekem! Mivel mérges, mérgező. Meg is nyugodott a gomba, motyogott is magában: - Nem vagyok én mérges gomba. Mosolygott ő vidáman.

Weöres Sándor: A medve töprengése Jön a tavasz, megy a tél, Barna medve üldögél: - Kibújás vagy bebújás? Ez a gondom óriás! Ha kibújok, vacogok, Ha bebújok, hortyogok: Ha kibújok, jó eszem, Ha bebújok, éhezem. Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málnak, odu-méz? Ez a kérdés de nehéz!

Utazó meseműhely Szundi Bundi és a Nagy Városi Szunyálás Aznap reggel a nap különösen lassan kelt fel.  Úgy nyújtózkodott az égen, mintha neki sem lenne kedve sietni.  A fény lustán csorgott le a háztetőkről, és még az árnyékok is ásítottak egyet. A Szundamezőn lakó Szundi Bundi már félig aludt, félig ébren volt.  Egyik szeme nyitva, a másik már egy álmot nézett.  Halkan motyogott: - Ma minden olyan… álmos. Egy apró billenéssel legurult a felhőszélről, és mire egy nagyot ásított, már a város közepén landolt. A főtéren a rendőr szorgalmasan irányította a forgalmat.  Karja fel-le mozgott, sípja vidáman csipogott. Szundi Bundi megállt mellette. - Micsoda ritmus! – suttogta. – Mint egy altatódal… És már aludt is. A rendőr feje lassan előrebukott.  Az autók tanácstalanul toporogtak, egy busz félig elindult, egy biciklis megállt középen, és senki sem tudta, most ki jön és ki megy. Szundi Bundi tovább gurult a pékséghez.  Bent meleg volt, friss kelttészta ill...

Erdős Sándor Éhes madarak Dér borítja ma a fákat hideg szelek fújnak. Hó festette oszlopokon, bús galambok búgnak. Megfagyott a madár dala, csend ural ma mindent. Beköszön a cudar hideg, Tél apóka biccent. A didergő kis madarak, már a tavaszt várják, akkor hó alól kibújnak magok és a lárvák. Télen a hólepel alatt nem találnak étket, segíts nekik hogy kibírják, etessed meg őket.

Erdős Sándor Kis molyom Zúzmara borít most mindent megfagyott a víz is. Nem is megyek a hidegre bekuckózok én is. Meleg van a kis kunyhómban jól érzem most magam, mindenem kis lakótárssal megosztom, hogyha van. Kérdezed, hogy kivel élek? Válaszolok nyomban. Egy kis apró molylepkével, találtam  a gyomban. Hazahoztam, mert beteg volt szegény csak tüsszögött. Deres volt az egész mező, fázott a fű között. Adtam neki meleg teát nem ivott cseppet sem, de legalább a melegben egy picit megpihen. El is múlt a tüsszögése megjött az ő kedve, elrepült az ablak felé a pici molylepke. Kirepült a langymelegből, megdermedt a szárnya. Botorságot tett, ő tudja, most már nagyon bánja. Vissza is tért a szobába boldog vagyok nagyon. Most már újra ketten vagyunk, úrrá lettünk fagyon.