Kacagóra. Minden, ami érdekes.

  Erdős Sándor Ebéd Elek a súlyemelő   Ebéd Elek a kis szúnyog nézegeti a bikát. Micsoda nagy erős állat, nem talál rajta hibát.   Csupa izom, csupa erő tekintélye sugárzik. Arra gondolt a kis szúnyog, neki épp ez hiányzik.   Mert a karja szinte fűszál, izomzata nincs neki. Hóna alja is beesett gyengeségét hirdeti.   Úgy döntött, hogy izmosodik nekilát az edzésnek. Két mákszemből súlyzót készít, éppen jó lesz kezdésnek.   Lelki szeme előtt lebeg már hatalmas bicepsze. Nem lesz a világon állat, aki őt majd kikezdje.   Ám, megremeg vézna teste a hatalmas súly alatt. Nehéz neki a két mákszem, jobb lesz, ha csak egy marad.   Eggyel sem bírt Ebéd Elek a nagyravágyó szúnyog. Izzadságtól habos háta, közben gyomra is korog.   Úgy is dönt, hogy nem szeretne nagyobb izmot magának. Inkább elmegy megcsapolni a vérét a bikának.

Gazdag Erzsi - Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt: fiókjában törpék ültek, vizilányok hegedűltek. Öreg anyók szőttek-fontak, apró manók táncot roptak. Lidérc ugrált az udvarban, kaszás pók varrt az ablakban. A lámpában ecet égett, az egylábú kettőt lépett, cégére egy tündér volt: ilyen volt a mesebolt.

Móricz Zsigmond:  Légy jó mindhalálig Ma még fiatal vagy s minden szépnek látszik. Hulló könnyed is szivárvánnyá válik. De ahogy az évek gyorsan tova szállnak, Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak. Rövid ez az élet, mégis sok a könnye, Mikor Te sírsz, mások könnyét törlöd le! Mert ahogy Te szeretsz, úgy szeretnek mások. Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod. És ha minden álmod valóssággá válik, Akkor se feledd : Légy jó mindhalálig!

Erdős Sándor A fülbemászó Él egy nagyon furcsa állat fenekén a fogója. Nem a fején díszeleg, mint a ráknak az ollója.   Egy szép dallam lehet ilyen, mit az állatka neve. Fülbemászónak hívják őt, nem túl jó a hírneve.   Rovart és gyümölcsöt eszik nem mászik a füledbe, Sokkal inkább minden ősszel elegy szőlőszüretre.   Sűrűn szokott vándorolni, röpképes de oly lusta, hogyha egyszer megtehetné inkább meg se mozdulna.

  Erdős Sándor A róka, mint polgármester   Nagy nyüzsgés van az erdőben óriási felhajtás. Ma lesz az épp esedékes polgármester választás.   Úgy tudta a ravasz róka ez egy jó zsíros állás. Nem kell más csak ígérgetni. Azt meg tud az nem vitás.   Fel is állt egy nagy farönkre előadást tartani. Ígérte nem hagy a télen nyári ludat bántani.   Legjobb polgármester ő lesz, majd ő jó példát mutat. Megépíti a csigának házához az új utat.   Hittek neki az állatok ő lett a polgármester. Úgy tűnt semmi sem változik, lesz vederből egy cseber.   Pár nap múlva szólt a medve: – Majd én rendet teszek itt! – Beváltott ígéret után találkozunk ugyanitt.   Megijedt a polgármester, erre ő nem számított. Számon kérik azok, kiket a szavával kábított.   Nem csinált ő más egyebet, csak tömte a nagy hasát. Minden nap letuszkolt torkán, néhány libát és kacsát.   Ígéretből semmi se...

  Erdős Sándor: Ezüsttoll Álma     Egy siroki indián főnöknek három fia volt: kettő közülük szorgalmas és tiszta, de a harmadik, a legkisebb név szerint Ezüsttoll, lusta és piszkos. Bátyjai minden munkában részt vettek; erősek voltak a birkózásban, és a vadászatban is jeleskedtek Mindig csúfolták piszkos öccsüket, aki lusta volt, és ott feküdt a hamuban a tűz mellett. Aki csak a sátorba belépett, gúnyolta és szidta lustaságáért. Ő azonban oda se hederített a szidalmakra.   Időnként, amikor az emberek felkerekedtek, hogy elinduljanak vadászni nagy volt a sürgés-forgás, a törzs legbátrabb, leggyorsabb férfiai készültek a vadászatra. A vadászat roppant veszélyes volt. A vadásznak ezért nemcsak erősnek kellett lennie, hanem gyorsnak és ügyesnek is. A két szorgalmas fivér egész évben a vadászatra készülődött. Jókor reggel lementek fürödni a folyóhoz. Azután hazatértek, és apjuk, a törzs főnöke, jó tanácsokkal látta el őket.     A két fivér így készült a ...

Aranyosi Ervin - A SÜNI PANASZA Tudod azt, hogy miért tüskés a kabátom? Azzal védem mástól féltett szabadságom! Az én lábam rövid, nem tudok elfutni, tüskék mögött tudok biztonságba jutni. A tüskék megvédnek, nem ehet meg senki, viszont, így szúrósan, nehezebb szeretni. Senki nem vállalja, hogy megsimogasson, nekem kedveskedve, szép szívemre hasson. . Pedig úgy szeretném, hogyha szeretnének, simogató kezek bőrömhöz érnének, Az én kicsi szívem olyan boldog lenne, onnantól a hála virágozna benne. Tüske nélkül én sem bántanék meg senkit, szereznék barátot, nem is hiszed mennyit! Bizony az ölelés lelkemnek jól esne, a simogatástól kis szívem repesne! . Sajnos a kabátom nem tudom levetni. Lennél a barátom és tudnál szeretni?