Ugrás a fő tartalomra

Erdős Sándor: Ezüsttoll Álma ( Mese )

 

Erdős Sándor: Ezüsttoll Álma

 

 Egy siroki indián főnöknek három fia volt: kettő közülük szorgalmas és tiszta, de a harmadik, a legkisebb név szerint Ezüsttoll, lusta és piszkos. Bátyjai minden munkában részt vettek; erősek voltak a birkózásban, és a vadászatban is jeleskedtek Mindig csúfolták piszkos öccsüket, aki lusta volt, és ott feküdt a hamuban a tűz mellett. Aki csak a sátorba belépett, gúnyolta és szidta lustaságáért. Ő azonban oda se hederített a szidalmakra.

 Időnként, amikor az emberek felkerekedtek, hogy elinduljanak vadászni nagy volt a sürgés-forgás, a törzs legbátrabb, leggyorsabb férfiai készültek a vadászatra. A vadászat roppant veszélyes volt. A vadásznak ezért nemcsak erősnek kellett lennie, hanem gyorsnak és ügyesnek is. A két szorgalmas fivér egész évben a vadászatra készülődött. Jókor reggel lementek fürödni a folyóhoz. Azután hazatértek, és apjuk, a törzs főnöke, jó tanácsokkal látta el őket.

  A két fivér így készült a vadászatra, csak a legkisebb nem, megelégedett azzal, hogy piszokban, hamu közt feküdjön a tűznél. A főnök háza népe naponta feddte a lusta fiút:

  – Miért nem fürdesz meg néha, hogy tiszta legyél?

 Ezekre a szavakra a lusta fiú oda se figyelt. Nem törődött mások véleményével és esze ágában sem volt változtatni a szokásain. Talán éhen is halt volna nagy lustaságában, ha édesanyja szerető gondoskodása nem vette volna körül. Egy viharos éjszakán, mikor a folyó felől érkező szél tépte-szaggatta a szavannán magányosan nővő fákat, egy álmot látott Ezüsttoll. Álmában egy viharmadár szólította meg:

 –Te vagy a kiválasztott – mondta a fiúnak – rajtad múlik a törzsed jövője. Egy szörnyű nagy veszedelem fenyeget benneteket. Neked kell segítened a népeteken.

 – Hogy is tehetném? – kérdezte Ezüsttoll – Hiszen fontos dolgom van. Őriznem kell a tüzet itt a hamuban fekve.

 –Akkor népetek elveszett. Egy óriási kígyó várja a napot a folyó mélyén, hogy felfalja a falutokat. Én tudok neked adni olyan képességeket, amikkel le tudod győzni a szörnyeteget. Ám csak neked, senki másnak. A nagy Tollaskígyó kiválasztottja vagy te.

 – Hát legyen. Mit kell tennem? – kérdezte Ezüsttoll.

 – Gyere és érintsd meg a szárnyamat, s akkor a víz alatt is tudsz lélegezni. A kígyó fészke a folyó legmélyén van. Oda eljutni csak igy tudsz.

 – Rendben van, de a kígyót, hogy győzöm le? – kérdezte Ezüsttoll, miközben megérintette a madár szárnyát.

 – Fogd meg a lábam és olyan erős leszel, mint egyetlen siroki indián sem.

 A fiú a madár lábát is megérintette majd az álom szertefoszlott, mint füstpamacs az égen. Mikor felébredt emlékezett az álmára ezért a folyó felé indult, hogy legyőzze a kígyót. A folyóba gázolt, majd a víz alá bukott. Sajnos álma hamisnak bizonyult, ugyanis mégsem kapott a víz alatt levegőt. Mérgesen rázta le magáról a vizet szidva az álombéli viharmadarat, hogy így megtréfálta őt.

 Mikor megszáradt õ is és a ruhája is, furcsán frissnek és erősnek érezte magát. Ez annak a következménye volt, hogy a víz tisztára mosta piszkos testét, valamit fel is frissítette lelkét. Az álma végül is csak félig volt hamis. Igaz, hogy a víz alatt nem kapott levegőt, de ezentúl naponta mosakodott, nem feküdt a porban és erősnek érezte magát. A vadászösztön is felébredt vérében és bátyjaival együtt edzette testét. Mindenki elégedett volt a faluban, hogy Ezüsttollat az álma a helyes irányba vezette.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.