Erdős Sándor: Ezüsttoll Álma ( Mese )

 

Erdős Sándor: Ezüsttoll Álma

 

 Egy siroki indián főnöknek három fia volt: kettő közülük szorgalmas és tiszta, de a harmadik, a legkisebb név szerint Ezüsttoll, lusta és piszkos. Bátyjai minden munkában részt vettek; erősek voltak a birkózásban, és a vadászatban is jeleskedtek Mindig csúfolták piszkos öccsüket, aki lusta volt, és ott feküdt a hamuban a tűz mellett. Aki csak a sátorba belépett, gúnyolta és szidta lustaságáért. Ő azonban oda se hederített a szidalmakra.

 Időnként, amikor az emberek felkerekedtek, hogy elinduljanak vadászni nagy volt a sürgés-forgás, a törzs legbátrabb, leggyorsabb férfiai készültek a vadászatra. A vadászat roppant veszélyes volt. A vadásznak ezért nemcsak erősnek kellett lennie, hanem gyorsnak és ügyesnek is. A két szorgalmas fivér egész évben a vadászatra készülődött. Jókor reggel lementek fürödni a folyóhoz. Azután hazatértek, és apjuk, a törzs főnöke, jó tanácsokkal látta el őket.

  A két fivér így készült a vadászatra, csak a legkisebb nem, megelégedett azzal, hogy piszokban, hamu közt feküdjön a tűznél. A főnök háza népe naponta feddte a lusta fiút:

  – Miért nem fürdesz meg néha, hogy tiszta legyél?

 Ezekre a szavakra a lusta fiú oda se figyelt. Nem törődött mások véleményével és esze ágában sem volt változtatni a szokásain. Talán éhen is halt volna nagy lustaságában, ha édesanyja szerető gondoskodása nem vette volna körül. Egy viharos éjszakán, mikor a folyó felől érkező szél tépte-szaggatta a szavannán magányosan nővő fákat, egy álmot látott Ezüsttoll. Álmában egy viharmadár szólította meg:

 –Te vagy a kiválasztott – mondta a fiúnak – rajtad múlik a törzsed jövője. Egy szörnyű nagy veszedelem fenyeget benneteket. Neked kell segítened a népeteken.

 – Hogy is tehetném? – kérdezte Ezüsttoll – Hiszen fontos dolgom van. Őriznem kell a tüzet itt a hamuban fekve.

 –Akkor népetek elveszett. Egy óriási kígyó várja a napot a folyó mélyén, hogy felfalja a falutokat. Én tudok neked adni olyan képességeket, amikkel le tudod győzni a szörnyeteget. Ám csak neked, senki másnak. A nagy Tollaskígyó kiválasztottja vagy te.

 – Hát legyen. Mit kell tennem? – kérdezte Ezüsttoll.

 – Gyere és érintsd meg a szárnyamat, s akkor a víz alatt is tudsz lélegezni. A kígyó fészke a folyó legmélyén van. Oda eljutni csak igy tudsz.

 – Rendben van, de a kígyót, hogy győzöm le? – kérdezte Ezüsttoll, miközben megérintette a madár szárnyát.

 – Fogd meg a lábam és olyan erős leszel, mint egyetlen siroki indián sem.

 A fiú a madár lábát is megérintette majd az álom szertefoszlott, mint füstpamacs az égen. Mikor felébredt emlékezett az álmára ezért a folyó felé indult, hogy legyőzze a kígyót. A folyóba gázolt, majd a víz alá bukott. Sajnos álma hamisnak bizonyult, ugyanis mégsem kapott a víz alatt levegőt. Mérgesen rázta le magáról a vizet szidva az álombéli viharmadarat, hogy így megtréfálta őt.

 Mikor megszáradt õ is és a ruhája is, furcsán frissnek és erősnek érezte magát. Ez annak a következménye volt, hogy a víz tisztára mosta piszkos testét, valamit fel is frissítette lelkét. Az álma végül is csak félig volt hamis. Igaz, hogy a víz alatt nem kapott levegőt, de ezentúl naponta mosakodott, nem feküdt a porban és erősnek érezte magát. A vadászösztön is felébredt vérében és bátyjaival együtt edzette testét. Mindenki elégedett volt a faluban, hogy Ezüsttollat az álma a helyes irányba vezette.