Pocok bajok ( Vers )

Erdős Sándor Pocok bajok Odakint a tágas pusztán apró pocok bolyongott. Nem találja lakát az-ám! Ki látott ily bolondot? Arra ő még emlékezik, hogy volt itt egy jó nagy lyuk. Eltűnt innen? Nem létezik! Az volt az ő otthonuk. Sürög-forog keresgeti, körbe-körbe szaladgál. Nincs most idő töprengeni, megáll minden odúnál. Talált ő már vagy száz lyukat, egyik sem haza vezet. Üregi nyúl rajta mulat, nem éppen nagy élvezet. – Mi van komám eltévedtél, nem találod helyedet? – Vagy valamit elvesztettél, búzát vagy a fejedet? – Dehogy – felel – minden megvan kivéve az otthonom, ezért vagyok én most gondban gyöngyözik a homlokom. Nevet a nyúl jó nagyokat. Jó, hogy nem a rokonom! – Orvosolom a bajodat, menj vissza a nyomodon. Úgy is tett a kicsi pocok, meg is lett az otthona. Azóta vidáman kocog, nem téved már el soha. ...