Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor Sáska Samu, a matrózjelölt Sáska Samu, zöld kabátban, ült egy ágon, magányban. Nézte messze a Nagy-Dunát. Álmodozott: „Tengerre hát!” „Leszek én is matróz, vitéz, ki hajón áll, mint Kampókéz! Kormányt fogok, kürtöt fújok, delfinekkel bújócskázok!” Jött a hangya, így szólt rája: „Samu, ez nem sáska-pálya! Tenger nincsen közel, s távol, csak tó miben gólya gázol!” „Nem baj!” – mondta Samu bátran, „Építek hajót a nádban! Levélvitorla, makk lesz kormány, ,hullámtűrő sáska gyártmány!” Elindult, kicsit billegett, egy béka köszönt: „Jó szelet!” De jött egy szél, s a hajó repült, ezen sáskánk jókat derült! Samu nevet: „Ez volt kaland! Tengerész lettem, hát egy nap!” Azóta meséli büszkén, hogy ő hajózott – nádas szélén.

Erdős Sándor Szúnyog Samu és a szuri Szúnyog Samu, apró állat, zimmeg, zümmög néha párat. Ám ha tűt lát, jaj, megáll, szárnya remeg, messze száll! „Injekció? Ne már, kérem! Én csak csípek kérem szépen! Nem bánt senkit, csak egy kicsit, éppen csak egy csepp vért iszik!” Katica áll egy levélen, kicsi tűcske a kezében. „Ne félj, Samu kérlek, nem fáj, csak egy szuri, s kész is vagy már!” Samu reszket, mint a nyárfa, bújna inkább egy virágba. „Ne gyere a közelembe, nem szoktam tűt fenekembe!” Nevet rajta méh és darázs, mind az egész réti bagázs- csiga mondja: „Bátor legyél, egy szúrás, hát el ne tűnjél!” Samu végül rábólintott, szárnyat, lábat összehúzott. Szuri után rikkant egyet: „Ez nem is fájt!” Kacag s nevet. Most már bátran zümmög újra, nem fél tűtől többé soha. S ha valaki fél netalán, Samu mesél: „Ez nem fáj ám!”

Erdős Sándor Krumliáda Ágyás végén kiskert szélén van egy kicsi királyság. Krumliáda annak neve, odajutni kiváltság. Krumplikirály uralkodik ezen a szép vidéken, népének ősei csendben pihennek hűs pincékben. Vidám lenne az életük, ám támad rút ellenség. Krumplibogaraknak hada leveleik ellepték. Szétrágják a királyságot, hogyha nem jön segítség. Ki elűzi bogarakat, azé lesz a dicsőség. Jelentkezett feladatra kis Körömvirág herceg. Nem lesz könnyű feladata, mindenütt bogár hemzseg. Ám a herceg nem retten meg meg is nyeri a csatát, mert a csúf krumplibogarak nem bírják az illatát. Újra vidám Krumpliáda, kacagnak az újkrumplik. Örömében minden gumó a földből majd kiugrik.