Kacagóra. Minden, ami érdekes.

(A.K. András.) Végtelen történet . Csabi csacsi csendet csalva csórja csupa szívet csalitosba. Csókát csalva, csinos csillagokat csuprába csomagolva. Csókás, csókot csalna csinos csucsorító cseles csajoktól! Csábító csajok, csalják csalitosba csacsi Csabit csókával! Csóka, csajos csapatott csábítana csupros csillagokkal. Csalfa csucsorító csajok, csókokat csomagolnak csuporba. Csalafintán, csókokkal csuporba csomagolt csillagokra. Csacsi Csabi, csalódottan csattan Csóka cseles csókján! Csalárd csapda csattan csendesen Csóka csalárd csuprán! Csinos csajok csoportba csatangolnak csalitosba csalfán. Csóka csele csalja csacsi Csabit csillagos csuprán csókra. Csabi csacsi csókát csiklandozva csak csókos csillagokra. Csajosan csicseregnek csókának, Csabi csacsi csupráról. Csélcsap csókát csalárdul csalva csillagokon csókokkal. Csodálatos csuprokba Csabi csacsi csendjét csomagolva. Csókokra, csillagokra, Csabi csacsi csupa szív csalitosába. Csupros csajokat csalitosban csalva csacsi Csabi Csó...

Erdős Sándor A féllábú gém Áll egy gém a nádas szélén, nap csillan a hosszú csőrén. Nem zavarja semmi álmát, maga alá húzza lábát. Mondja béka: – Szegény pára, eltűnt neki a másik lába! Közbeszólt a fehér gólya: – Úgy tudom ez madár jóga. Arra repült a bölcs bagoly arcán derű és mosoly. – Nincsen itten semmi dráma, megvan az, csak fázik a lába! A gém csak állt és bólogatott, szél fújdogált, nap ragyogott. És hopp! – máris leeresztette, mind a kettőt vízbe tette. Mondta is a béka nyomban miközben a vízbe csobban: –Nem is féllábú ez a gém, csak fázós és kicsit bohém.

Erdős Sándor Csiga Csabi a magasugró Magasugró versenyt rendez bagoly mester az orvos. Felhívást intéz azonnal minden jó sportolóhoz: – Figyeljetek kígyók, békák verseny lesz a javából. – Az nyeri ki nagyot ugrik, s lefarag a kajából. Csiga Csabi úgy gondolta elindul a versenyen. Megvan neki az esélye, lényeg keveset egyen. Verseny napján jut eszébe nem hozta el nadrágját. Most már mindegy mit tehetne, lecsatolta a házát. Futni nem tud improvizál, csúszik egyet és lendül. Ugrott is vagy negyed centit úgy érezte, hogy repül. Nyúlt a teste, mint a gumi elszakadt a talajtól. Teljesítményére büszkén nézett le a magasból. A faágon beszélgetnek az unatkozó szarkák. Ne szereti őket senki rosszmájú egy társaság. – Nézd csak csupasz, nincsen háza, még egy zoknit sem vett fel. –A csúszkáló nyálkás Csabi, szégyentelen ma reggel. Ám a zsűri, Bagoly mester rájuk is szólt azonnal: –Tolvaj banda tünés innen, most, behúzott farktollal! – Neked Csabi gratulálok, a versenyt te nyerted meg! – Te tested a...

Erdős Sándor Nyusz Palkó a húsvéti nyúl Nyusz Palkó a húsvéti nyúl megkezdte a munkáját. Hímes tojásokat gyártott festék lepi bundáját. Festett tojást mindenfélét, kéket, zöldet kockásat. Örül neki lesz százféle, egyre jobb a kínálat. Jött egy csibe megkérdezte: – Olyan nincs min búza van? – Azt szeretem, ha nézhetem attól érzem jól magam. Nagyokat néz most Nyusz Palkó. Fessen most egy búzásat? Persze, aztán a farkasnak pingáljon rá birkákat. Jön a róka, neki nyúl kell festhet majd önarcképet. Oroszlánnak hímezhet rá királyi bársonyszéket. – Hát még mit nem te kis csibe, nincsen nekem bűverőm. –Ha most ennyi félét festek tele lesz a hócipőm. –Nem lesz búza, nem lesz birka maradnak a színesek. – Amit pingálok húsvétra így is csodás műremek.

Erdős Sándor A veréb és a róka Apró veréb ül egy ágon élvezi a langy tavaszt, nézegeti lentről róka izgatja ő a ravaszt. Felkiált a magas fára: – Gyere veréb megeszlek! Lecsiripelt a kis madár: – Másszál fel és keress meg. Az már biztos, a ravaszdi ritkán mászik a fára. Nincsen szárnya, s  ha leesik el is törhet a lába. Mondhatjátok, hogy a veréb  el is szállhatott volna. Nem lett volna nyugodalma utána megy a róka. Így bebújt egy levél alá nem látszott ki mögüle, hoppon maradt a ravaszdi kereshet mást ebédre. A verébke jó hangosan ráköszönt a tavaszra, ám befogná a kis csőrét, ha itt járna a macska.

Erdős Sándor Tavasz a tóban Meleg szellő simogatja a kis tónak partjait. Felébredt téli álomból, mindenki ki itt lakik. – Itt a tavasz – szólt a sügér – újra lesz majd élelem. – Ébredjetek halak, békák, kinyitott az étterem! Meghallva ezt a zöld béka kinyújtotta lábait, kinézett az iszap alól egy kis keszeg rákacsint. Úszva egyet a kis tóban túl hidegnek találta, csupasz teste beleremeg nincsen neki kabátja. Ám éhes volt, körülnézett. Lám csak ott repül egy légy. – Te leszel az én reggelim, most elkaplak. Üdvözlégy! Ugrott egyet nyelvét nyújtja, de a kis légy fürge volt. Elrepült és csúfolódott: – Egyél inkább karfiolt! – Most már mindegy, – szólt a béka –  keresek egy másikat. –Lesz itt elég szárnyas szendvics, nem kell várni már sokat.

Erdős Sándor A mérges gomba Gombát szedtem az erdőben, találtam is egy nagyot. Rám is szólt, hogy belőle én nem növesztek pocakot. - Hagyjál már! - kiállt a gomba - Nehogy letépd a fejem! Spórát szórva pufog nekem: - Ne szórakozzál velem! A nagy gomba csak kiabált, bármennyire meglepő. Ott is hagytam, nem kell nekem! Mivel mérges, mérgező. Meg is nyugodott a gomba, motyogott is magában: - Nem vagyok én mérges gomba. Mosolygott ő vidáman.