Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor Vakond Péter   Erdő szélén vakondtúrás áll a fűben magában. Fent az égen esőfelhő gyülekezik javában.   Vajon ki a vakondtúrás erdőszéli lakója? Vakond Péter a kis vakond nézeget ott aggódva.   Nemsokára megnyílt az ég vizet zúdít a földre. Péter szerint csakis azért, hogy otthonát elöntse.   Nemsokára igaza lett beázott az otthona. Péterünknek az arcára ráfagyott a mosolya.   Szegénykének a kis laka olyan, mint egy akvárium. Vízzel teli otthonában úszni tudna maximum.   Vakond Péter kemény legény nem is esett kétségbe. Minden körülmények között nyitott az új élményre.   Hogyha így hozta a sorsa, nem fog ő sopánkodni. Ezzel az új sorscsapással, nem fog senkit vádolni.   Egyszer eláll az eső is újra süt a napsugár Kis házát elöntő víz is elpárolog. Nemdebár?   Csinál majd új vakondtúrást, ácsol rá majd tetőt is. Akkor is föld alá bújik. Vakond, vagy mi amúgy is.

Erdős Sándor Defekt   Van nekem egy kerékpárom, azzal járok suliba. Ám ezen a délutánon történt egy kis galiba.   Hazafelé kis utcában kaphattam egy defektet. Ahogy látom ez a kerék nem sok jóval kecsegtet.   Nagyot sóhajtott a gumi: – Elhagyott a levegő. Rajtam orvos nem segíthet, kellene egy szerelő.   Hazatolva a bicajom mondtam is a guminak: –Szegényem te úgy nézel ki, mint a kókadt libanyak.   –Semmi baj! Ne szomorkodjál. Otthon van az apukám. Ő mindent meg tud szerelni. Ezermester bizony ám!  

A kis kakas gyémánt félkrajcárja Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:   - Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.   - Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.   De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamarájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   Megharagudott erre a török császár.   - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé a kútba....

  Erdős Sándor A kis mag dala   Eltávozott már a zord tél, meleg van aránylag. Halkan dúdol a föld alatt az apró virágmag:   – Megjöttek a langyos szelek, beborult az ég is. – Hogyha egy kis eső esik, virág leszek én is.

Erdős Sándor A lószúnyog   Folyó szélén rekettyésben kis ház áll a fű között. Erre a magányos helyre, egy lószúnyog költözött.   Azt hiszed, hogy ilyen állat talán nem is létezik? Akkor te most nagyot tévedsz! Másokkal is megesik.   Semmi köze a lovakhoz, nem képes a vágtára. Ha csak nem vagy apró manó, nem ülhetsz a hátára.   Olyan, mint a többi szúnyog, igaz nagyobb a teste. Viszont az egy pozitívum, sohasem csíp meg este.   Jobb szereti növény nedvét, issza utolsó cseppig. Fejére nőtt szívószállal szopogatja napestig.

  Erdős Sándor Dezső malac dagonyája   Dezső malac a vízparton sétálgatott éppen. Mikor rátört a fáradság megpihent egy stégen.   Partot nézve ötlete lett, tett követte tervét. Belefekszik most a sárba lehűti a testét.   Langyos iszap csoda jó volt, Dezső ezt élvezte. Ám a sár az nem épp tiszta ez lett neki veszte.   Kimászva a dagonyából rászáradt az iszap. Valószínű mamájától otthon ezért kikap.   Bőrkabátja csupa piszok ki kellene mosni. Házimunkát nem szereti, nem a legjobb hobbi.   Felkészülve legrosszabbra haza felé sétál. Otthon aztán tiszta vízzel vár rá a mosdótál.

Kosztolányi Dezső: A kulcs Egy tízéves kisfiú odalépett a kapushoz. - Hol van, kérem, az illetékosztály? - Harmadik emelet, 578. - Köszönöm szépen - mondta a kisfiú. Nekivágott a rengeteg épületnek, mely kongó folyosóival, zord, penészes boltozataival úgy terjengett körötte, mint ismeretlen világ. Iramodott a különböző lépcsőkön, hármasával hágva a fokokat. Fölért a harmadik emeletre. Itt ide-oda bolyongott. Nem találta az 578. ajtót. A számozás 411-ig haladt, aztán elakadt, s hiába járta végig a folyosót többször is, az 578. ajtónak nem volt se híre, se hamva. Amikor már percekig tévedezett, szembe jött vele egy testes, őszbe csavarodott öregúr, iratokkal hóna alatt. A kisfiú tisztességtudóan leemelte sipkáját. - Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok. - Pista - ámuldozott az öregúr -, jaj, de megnőttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista? - Édesapámat keresem. - No várj - szólt az öregúr. - Majd odavezetlek. Az öregúr megindult lassan, súlyos ...