Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor Világgá ment az egér Az egérke gondolt nagyot, elmegy, itt hagy csapot-papot. Vackán kívül mást nem látott, megnézi a nagyvilágot. Csomagolt is a batyuba, lett is abban apró morzsa. Meglett így az útravaló, nincsen is más tennivaló. Kiment hát az erdőszélre, nem számítva ellenségre. Fa mögött egy macska leste, éppen vadászott a beste. Kúszott is hát arra nyomban, így lett egér most nagy gondban. Ám odafent fa tetején ült egy apró rigó legény. Neki az volt a szokása, rá kiabál a macskára. Most sem tett hát más egyebet, figyelmeztette egeret. Nyúlcipőt húzott az egér, ha fut vackáig csak elér. Úgy is történt megmenekült, hazaérve megkönnyebbült. Többé nem vesz hátizsákot, másképp lát majd nagyvilágot. Amíg nincsen testőrsége, addig nézi a tévébe.

 Erdős Sándor A macska és a tehén A macska nem talált tejet. Mi az hogy ő most nem ehet? Elege volt már belőle, megy inkább a legelőre. Kint a réten állt a tehén csodálkozva nézte szegény, hogy valaki utánozza legelészik a kis macska. Annyit tud az ebugatta, hogy a tejet tehén adja. Kideríti a rejtelmét, hogy lesz a fűből tejtermék. Meg is kérdezte a tehén, nem-e agybeteg a szegény. Fel is fújta magát cica. – Menjen maga innen tova! – Minek ez a hatalmas gőg? – Szinte egész nap csak itt bőg. – Legelészés meg van tiltva? – Egyébként is maga marha. Vörös lett a tehén feje, szinte elapadt a teje. Továbbsétált legelészve, hogy a sértést megeméssze. Nemsokára rájött cica, jobb ha inkább elmegy haza. Hiába van megterítve, a fűnek nincs is tej íze.

Erdős Sándor   Pocok bajok   Odakint a tágas pusztán apró pocok bolyongott. Nem találja lakát az-ám! Ki látott ily bolondot?   Arra ő még emlékezik, hogy volt itt egy jó nagy lyuk. Eltűnt innen? Nem létezik! Az volt az ő otthonuk.   Sürög-forog keresgeti, körbe-körbe szaladgál. Nincs most idő töprengeni, megáll minden odúnál.   Talált ő már vagy száz lyukat, egyik sem haza vezet. Üregi nyúl rajta mulat, nem éppen nagy élvezet.   – Mi van komám eltévedtél, nem találod helyedet? – Vagy valamit elvesztettél, búzát vagy a fejedet?   – Dehogy – felel – minden megvan kivéve az otthonom, ezért vagyok én most gondban gyöngyözik a homlokom.   Nevet a nyúl jó nagyokat. Jó, hogy nem a rokonom! – Orvosolom a bajodat, menj vissza a nyomodon.   Úgy is tett a   kicsi pocok, meg is lett az otthona. Azóta vidáman kocog, nem téved már el soha.       ...

Erdős Sándor A kicsi pók Kis pókunk már hálót szőne, bár csak gyorsan nagyra nőne. Hamar eszik egy keveset. Nem sokat, csak egy legyet. Hú, már biztos nagyobb lettem, hiszen már eleget ettem. Nyújtózkodik is nagyokat, most beszővöm a falakat. Meg is indult nagy sietve, muslicákat ijesztgetve. De a fal még oly távoli. Inkább maradok én kicsi.

Erdős Sándor A bugyuta gazda Van egy gazda kinek agya kisebb, mint egy újburgonya, azt hiszi hogy mindent tud már, pedig esze csak poroszkál. Gazdagabb lenne tanyája, ha elmenne iskolába. Nem a legélesebb kés ő, tanulni sohasem késő. Úgy gondolta, minek az már, lám a szamár is poroszkál. Nem járt soha iskolába mégis tele van a háta. Persze zabbal, úgy kell neki, senki sem oktatta őt ki. Amit végez nehéz munka, csak fáradság a jutalma. Hát a gazda gondolt nagyot szekér után lovat fogott, de ötlete semmit sem ér nem gurul a fránya szekér. Kacagott is paripája, mire gondol a gazdája? Tolni olyan alávaló, szekér elé való a ló. A faluban nagy a derű mit is csinál a féleszű. Lovat köt a szekér után, utána meg néz bugyután.  Elég is volt ez hát mára elmegyek én iskolába, gondolta a buta gazda okosság lett a jutalma.

Erdős Sándor A láma Leköpött a jó barátom, a púptalan teveféle. Utólag én nagyon bánom, hogy nem mentem fedezékbe. Pedig nyugodtan kérődzött, mikor hátát felmálháztam. Úgy látszik, hogy megsértődött, pedig mindent megpróbáltam. Láma komát hazavittem, de ő köp, rúg nyakkal bírkóz. Először még kinevettem, de nem tetszik nekem e póz. Nem kap semmit ma ebédre, hát ne szórakozzon itt nekem. Így az lesz ennek a vége, máskor csúzlival etetem.

Erdős Sándor Űrlények és rokonok Űrhajó landolt a réten megjelent pár idegen, érdekes fizimiskájuk nagyon furcsa énnekem. Csápon ülő, nagy szemeik zöld testükből pislog rám, furi brekegő hangjukat nem játssza le zongorám. Meg is rettentem én tőlük olyan furcsa társaság, pedig barátságos népség mind kedvesen pislog rám. Ám a réten közeledik béka koma és csiga, az ő színük és a szemük pont passzol is oda. Már nem tűnik oly furcsának ez a díszes társaság, ha az idegenek testét nem borítanák ruhák.