Kacagóra. Minden, ami érdekes.

Erdős Sándor Húsvéti csoda Szép tavaszi nap virrad ránk, eljött húsvét reggele. Kéklőn integet mezőkről nyíló virág jelmeze. Szinek szaladnak az égen feltámad alvó tavasz. Apró madarak éneke sérült szívemre tapasz. Sonka illatot hoz a szél tojást fest az aprónép. Hátuk mögött síró anya. Bús, szomorú háttérkép. Fájdalom látszik az arcán nagy lehet a veszteség. Felé küldött kis mosolyom vígasznak már nem elég. Lehajolok egy virágért, leszakajtom, s viszem. Átadom a bús anyának megkönnyebbült azt hiszem. Hálával telik meg szíve, s nekem is könnyebb kicsit. Megemeltem, szerte zúztam sziklává vált terheit. Két bús lélek találkozott, közössé lett a teher. Sok mosolygós vidám ember körülöttünk ünnepel. Apró csoda, ám kettőnknek hatalmas nagy varázslat. Húsvét napján mielőlünk elbújt talán a bánat.

Móra Ferenc: A húsvéti tojások Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük. Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától: – No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre? Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta: – Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz belőle a gyerekeknek. A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, és örömükben mindjárt ugrálni kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig a cseléddel elment a piacra. Hanem jó félóra múlva már vissza is jött megint, átfázva a nagy hidegtől, tüsszentve, és üres kosárral. – Hol van a répa? – kérdezte az öreg nyúl. – Hát a káposztatorzsa? – kérdezték a kicsinyek. – A káposztatorzsának már elmúlt az ideje, a répáé még meg sem jött...

Erdős Sándor Margit a büdösbogár Margit a kis büdösbogár mérges volt a sáskára, mert szerinte azt hitte, hogy ő a mező császára. Pedig aztán a kis sáska születetten szerény volt. Az egyetlen bűne csak az, hogy a réten bóbiskol. Margit szerint az egész rét csakis az ő otthona. Ezért hát a rusnya sáska nem aludhat ott soha. Törte fejét Margit bogár. Mit tegyen a sáskával? Biztos, hogy el nem bűvöli a sosem volt bájával. –Nem fog engem bosszantani, én most kitolok vele! Gondolta, hogy ás egy gödröt a sáska essen bele. Neki is állt nagy erővel ásott sokat őkelme. Izzadt is ám, el is fáradt. Elhagyta a türelme. Gondolta most szusszan egyet le is ült fenekére, ám azonnal belepottyant mély gödör közepébe. Nagy bajban lett Margit bogár, pislogott a gödörben. Gödör szélén ásítozott a kis sáska eközben. –Segíts kérlek, hadd másszak ki, itt lent nincsen élelem – könyörgött a büdös bogár – halálomat itt lelem. –Gyere pajti – mondta sáska –nyújtsad csak a kis kezed. –Kihúzlak a mély gödörből, irhád...