Kacagóra. Minden, ami érdekes.

  Erről lecsúsztál - Közel 2,5 milliárd forintért kelt el a falra szigszalagozott banán Senki többet harmadszor, közel két és félmilliárd forintért elkelt a banán. Maurizio Cattelan provokatív műalkotása, amely egy falra ragasztott banánt ábrázol, 6,2 millió dollárt (2,4 milliárd forintért) ért a New York-i Sotheby's árverésen - négyszer többet, mint az előzetes becslések, és úgy  2,4 milliárdszor, mint amennyit ér. Az aukciósház szerint Justin Sun kínai kriptopénz-vállalkozó szerdán hat másik riválisát túllicitálva szerezte meg az olasz képzőművész „Comedian” című installációját - írja a  BBC . - és meg fogja enni. A leragasztott banánt - amely valószínüleg a valaha eladott egyik legdrágább gyümölcs - a New York Times szerint korábban mindössze 0,35 dollárért (nagyjából 140 forintért) vásárolták meg. Hát jó étvágyat hozzá! Forrás: 82nulla.hu

A kis jégkorszak és a festészet   A kora újkor egyik legizgalmasabb festményének elkészítésére II. Rudolf császár még akkor adott megbízást, amikor jobb pszichés állapotnak örvendett. A kereszténység világi feje udvari festőjével, Giuseppe Arcimboldóval (1527-1593) a termékenység pogány isteneként ábrázoltatta magát, arcát egzotikus és hazai gyümölcsök, gabonakalászok, szelídgesztenye, kukorica, cukkini és őszibarack egyvelege alkotta, szürrealista hatást kölcsönözve a képnek.¹ A terméketlenség akut probléma volt az 1570 körüli években, amikor Közép-Európában a legszörnyűbb éhínség dúlt. Az a vélemény, hogy a manierizmus az egyre fokozódó társadalmi instabilitás és bizonytalanság, avagy Arnold Hauser (1892-1978) szerint a korra jellemző meghasonlottság kifejeződése volna,² a barokk pedig az új egyensúlyra találásé, nem lelt pozitív visszhangra a művészettörténészek körében.³ Ugyanez vonatkozik Hans Neuberger elemzésére, aki a tájképeken található felhők számbavételével keresi a klí...

VERS Tandori Dezső Ez a mackó valahova indul Ez a mackó valahova indul, De a céljához sosem ér el, Mert folyton szembetalálkozik Egy-egy szembejövő medvével. A medvék mind megállnak Egy kis beszélgetésre. Eszükbe se jut, hogy a kis mackó Valahova csakugyan elér-e. Hűvösül az este, sötétül, A kis mackó kezd félni. Megfordul, s indul visszafelé, Jó lesz legalább hazaérni. A kis mackó már alszik; Álmában ismét látja, Hova indul holnap… Szép úticél: A háza s benne az ágya. * Az asztal Mackómnak volt egy asztala, De eltűnt egyszer éjszaka. És ami itt csakugyan nagy baj, Reggelre se lett meg az asztal. „Hova lett a jó kis asztalom!” - És hasztalan vigasztalom. Megyünk az asztalboltba, Hol az asztalok állnak sorra, Komoly asztalok, víg asztalok, De mind másik – s mackóm konok. Megkérdezem: Hát most mi legyen, Ha ez se, meg ez se, meg ez se? „Legyen újra tegnap este, Akkor meglenne az asztalom, S nem veszne el, állíthatom.” * A crikvenicai medve    A játékmedve is álmodik. És lát De l...

Móra Ferenc: Este van Este van, este van, Édesapa fáradt – Aranyhajú lányom, Te bonts nekem ágyat. Szelíden te simítsd Puhára a vánkost, Ágyam szélire is Te ülj ide már most. Homlokomon a bú Nagyon elborongott, Kicsi száddal róla Leheld el a gondot. Virágfejecskédet Hajtsd szívem fölébe, Nevess éjszakára Csillagot beléje. Mesélj is majd egyet Szegény apukádnak, Úgy, mintha mesélnél A hajas babádnak: „Volt egy szegény ember Nagy meseországba, Nem volt mása, csak egy Aranyhajú lánya…”

Erdős Sándor A magányos hópihe   Sötét hófelhőnek szélén ült egy apró hópihe, kíváncsién nézelődött ellátott jó messzire.   Ó, de szép ott lent a vidék, szépek hegyek és folyók. Lombja vesztett erdők fáin gubbasztanak a rigók.   De jó lenne ott lent lenni bámulni a kék eget, Felnézni a hegytetőre látni büszke bérceket.   Gondolatot tett követte, nem tűnődik hát sokat. Csiklandozza felhő hasát, így a felhő jót mulat.   Kacagástól megrázkódik, a hópihe leesik. Lassan-lassan hullik alá, le is ér tán reggelig.   Új nap virrad, kacag az ősz, meglátva a hópihét, Ahogy falevél öleli, mint egyetlen ékszerét.   –   Korán jöttél – mondja az ősz. –   Nem jött még el az időd. –   Télig akár elolvadhatsz, kétséges így a jövőd!   Szomorú lett a hópihe, hogyha tudna sírna tán. A felhőbe vissza nem jut, nem segíthet önmagán.   Vigasztalja a falevél: – ...

  Erdős Sándor Leesett a nap az égről   Leesett a nap az égről jól megütötte magát, rendesen bele is sápadt könny borította arcát.   Most aztán hogy mászik vissza? Magasan van fenn az ég. Na majd visszaugrik gyorsan, gondolta az semmiség.   Nekikészült az ugrásnak, toppantott, majd dobbantott. Ám, hiába ugrott nagyot újra visszahanyatlott.   Na most aztán mi lesz vele, nem jut vissza az égre? Reggelre ki kell cserélni sötétséget a fényre.   Megsajnálta ezüstös hold, napért nyújtja sugarát. Azóta váltja az égen egymást a két jó barát.  

Erdős Sándor A fázós kismadár   Megjöttek a hideg szelek kopogtat a fagyos tél. Zúzmara pihen a fákon didereghet, mind ki él.   Apró madár ül egy ágon megremegve tátogat. Arra gondol nemsokára, jön a tél fázhat sokat.   Eltávozó őszi szellő suttog bele fülébe: – Ha megölelsz jó meleget hagyok neked cserébe.   Begyűjt sokat tolla alá melegíti levegő, mint hatalmas tollaslabda vidáman áttelel ő.

A FENYŐTOBOZOK  (Orosz népmese)  Élt egyszer két testvér, az egyik gazdag, szegény a másik. A gazdag kupeckedéssel szerezte a vagyonát, adott-vett, sok embert lóvá tett. A szegény meg a munkájából tengődött. Egyszer a kupec disznókat vitt eladni a székvárosba. Nem tudta a disznait jó haszonnal eladni, hát visszavitte. Kérdezte a szegény:  - Szerencsével jártál-e?  - Nem én! - felelte a gazdag.  - Nincs jó ára a disznónak.  - Hát minek van jó ára?  Mérges volt a gazdag testvér, hogy annyit faggatózik az ágrólszakadt. Azt felelte nagy mérgében:  - A fenyőtoboznak!  Szaladt haza a szegény ember a feleségéhez nagy lelkendezve:  - Gyerünk, asszony, az erdőre! Azt mondja a testvérem, jó pénzt adnak Moszkvában a fenyőtobozért. Szedjünk egy szekérderékkal!  Úgy is tettek. Aztán elszekereztek Moszkvába, messze volt nagyon, félnapi szekérút. Egyenest a piactérre hajtottak. Álltak a szekér mellett, álldogáltak, de bizony nem kérte senki a port...

Babszem Jankó Magyar népmese Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermekök sem, pedig az asszony mindig azon sírt-rítt, mindig azon kérte az Istent, hogy áldja meg őt egy fiúgyermekkel.Egyszer az ember kint volt a tanyáján, szántogatott két ütött-kopott girhes ökrön, az asszony meg azalatt ételt főzött neki. Amint ott főzögetett, amint főzögetett, megint eszibe jutott, hogy milyen jó volna, ha most egy fia volna, aki kivigye az apjuknak az ételt: "Ó én Uram, Istenem - mormolja magában -, csak egy akkorka kis gyermeket adj, mint egy babszem, holtomig mindig áldalak érte!" Alig mondta ezt ki, ott termett egy babszemnyi kisfiú előtte a padkán, elkiáltotta magát: - No, édesanyám, itt vagyok! Hanem mármost nekem főzzön gombócot, mert olyan éhes vagyok, mint a farkas. Azután majd kiviszem édesapámnak az ételt, ha jóllaktam. De úgy főzzön kend, mintha huszonnégy kaszásnak főzne. Főzött neki az asszony fél véka li...

Fazekas Anna Öreg néne őzikéje Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja. Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget. Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve. Barna szeme bús-szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt. Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás!" Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná! Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázs...

Varga Katalin: Téli lakoma Tél lett. Vastag hótakaró borította a földet. Az erdei állatok éheztek és fáztak. Mit tett a kis sün? Tüzet rakott. Sütni való tököt vett elő. A tököt felvágta, magvait kikaparta, húsát kis darabokra vágta. A tökdarabokat megsütötte. A tökmagot megpörkölte. Mit tett ezután a kis sün? Hócipőt húzott, bundát öltött, és a fejét bekötötte a kockás sáljával. Az illatozó sült tök-darabokat tálcára rakta, és kiült az odúja elé. – Itt a finom, forró, mézízű eledel! – rikkantotta. A vidám kínálgatásra odasereglettek az állatok: a róka, a farkas, a vadkan és a két fia, az őz, a borz és a nyúl. – A hangos sürgés-forgásra felébredt barlangjában Medve Pál. – Brumma, brumma! Mi lehet ez? – indult a lakomázók felé. Hű, de megörült a jó ételnek! Hat darabot falt fel belőle. Mikor vége lett a lakomának, örömében meghívta magához a kis sünt téli vendégnek. A kis sün beköltözött Medve Pálhoz. Pipázgattak, dominóztak, és hozzá pörkölt tökmagot rágtak. Gőgös gúnár