A FENYŐTOBOZOK (Orosz népmese)

A FENYŐTOBOZOK 

(Orosz népmese) 


Élt egyszer két testvér, az egyik gazdag, szegény a másik. A gazdag kupeckedéssel szerezte a vagyonát, adott-vett, sok embert lóvá tett. A szegény meg a munkájából tengődött. Egyszer a kupec disznókat vitt eladni a székvárosba. Nem tudta a disznait jó haszonnal eladni, hát visszavitte. Kérdezte a szegény: 

- Szerencsével jártál-e? 

- Nem én! - felelte a gazdag. 

- Nincs jó ára a disznónak. 

- Hát minek van jó ára? 

Mérges volt a gazdag testvér, hogy annyit faggatózik az ágrólszakadt. Azt felelte nagy mérgében: 

- A fenyőtoboznak! 

Szaladt haza a szegény ember a feleségéhez nagy lelkendezve: 

- Gyerünk, asszony, az erdőre! Azt mondja a testvérem, jó pénzt adnak Moszkvában a fenyőtobozért. Szedjünk egy szekérderékkal! 

Úgy is tettek. Aztán elszekereztek Moszkvába, messze volt nagyon, félnapi szekérút. Egyenest a piactérre hajtottak. Álltak a szekér mellett, álldogáltak, de bizony nem kérte senki a portékájukat. Még ki is nevették őket! Egyszer csak maga a cár sétált arrafelé. Meglátta a szegény embert meg a hitvány portékáját. Szóba elegyedett vele:

- Mit árulsz, ember? 

- Fenyőtobozt. 

- Aztán minek? 

- A testvérem azt mondta, jó pénzt adnak érte a városban. 

- Kicsoda a testvéred? 

Megmondta a szegény ember. Ismerte a cár a gazdag kupecet, messze földön híres volt a csalásairól. Gondolt egyet a cár. 

- Ne félj, testvér! — biztatta. - Elkel ma a portékád. Akárki kéri: egy ezüstrubelt kérj darabjáért! 

Azzal visszament a palotájába, és kiadta a parancsot: délre a város minden lakosa egy-egy fenyőtobozt vigyen neki ajándékba. 

Törték a fejüket az emberek: hol vegyenek fenyőtobozt? Egyszer csak híre futott: a piacon egy egész szekérrel árul egy ember. Szaladtak a piacra, egy szempillantás alatt megvették a szekér fenyőtobozt. Szekérderék pénz gyűlt belőle, alig győzte számlálni a szegény ember. 

Amikor odahaza elmondta a testvérének, milyen szerencsével járt, az majd megpukkadt irigységében. Futott az erdőre, megrakta mind a három szekerét tobozzal, hajtott a városba. Ott álldogált a piacon három kerek napig, de álldogálhatott! Nem vett tőle tobozt senki. Akkor nagy mérgesen hazakocogott. 


(Átdolgozta Rab Zsuzsa)




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.
Read more »

Erdős Sándor:A zsiráf nyaka ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki? – Saját magát leégeti. – Csomót kötött a nyakára, biztos a nyár ment agyára. Az elefánt épp arra járt, mert ő is levelet kajált. Hallva gonosz róka hangját mély hang hagyta el a torkát: – Tűnj el innen csúnya róka! – Másnak baja az nem móka. – Nincsen benned semmi részvét? – Megtanulod most a leckét! A róka nem járt iskolába. Így a leckét meg sem várta. Elspurizott onnan gyorsan, talán akkor nem lesz gondban. Az elefánt nem kergette. A zsiráfot lefektette. – Fáj a görcs gondolom nagyon. – Gyere majd kimasszírozom. Dögönyözte ormányával, a zsiráf tűrte nagy hálával. Kiment a görcs a nyakából, jobban is lett úgy nagyjából. Azóta ...
Read more »

Erdős Sándor - A fázós kismadár

Kép
Erdős Sándor A fázós kismadár   Megjöttek a hideg szelek kopogtat a fagyos tél. Zúzmara pihen a fákon didereghet, mind ki él.   Apró madár ül egy ágon megremegve tátogat. Arra gondol nemsokára, jön a tél fázhat sokat.   Eltávozó őszi szellő suttog bele fülébe: – Ha megölelsz jó meleget hagyok neked cserébe.   Begyűjt sokat tolla alá melegíti levegő, mint hatalmas tollaslabda vidáman áttelel ő.
Read more »

Az izé ( Vers )

Kép
Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró lába, számolatlanul maradt. Mi lehetett ez az állat? Mert én sajnos nem tudom. Az biztos, hogy nem lehetett macska, kutya, vagy majom. Aki tudja, mondja már meg, segítsetek gyerekek! Biztos nem egy púpúteve, szerintem pók lehetett.
Read more »