Ugrás a fő tartalomra

A FENYŐTOBOZOK (Orosz népmese)

A FENYŐTOBOZOK 

(Orosz népmese) 


Élt egyszer két testvér, az egyik gazdag, szegény a másik. A gazdag kupeckedéssel szerezte a vagyonát, adott-vett, sok embert lóvá tett. A szegény meg a munkájából tengődött. Egyszer a kupec disznókat vitt eladni a székvárosba. Nem tudta a disznait jó haszonnal eladni, hát visszavitte. Kérdezte a szegény: 

- Szerencsével jártál-e? 

- Nem én! - felelte a gazdag. 

- Nincs jó ára a disznónak. 

- Hát minek van jó ára? 

Mérges volt a gazdag testvér, hogy annyit faggatózik az ágrólszakadt. Azt felelte nagy mérgében: 

- A fenyőtoboznak! 

Szaladt haza a szegény ember a feleségéhez nagy lelkendezve: 

- Gyerünk, asszony, az erdőre! Azt mondja a testvérem, jó pénzt adnak Moszkvában a fenyőtobozért. Szedjünk egy szekérderékkal! 

Úgy is tettek. Aztán elszekereztek Moszkvába, messze volt nagyon, félnapi szekérút. Egyenest a piactérre hajtottak. Álltak a szekér mellett, álldogáltak, de bizony nem kérte senki a portékájukat. Még ki is nevették őket! Egyszer csak maga a cár sétált arrafelé. Meglátta a szegény embert meg a hitvány portékáját. Szóba elegyedett vele:

- Mit árulsz, ember? 

- Fenyőtobozt. 

- Aztán minek? 

- A testvérem azt mondta, jó pénzt adnak érte a városban. 

- Kicsoda a testvéred? 

Megmondta a szegény ember. Ismerte a cár a gazdag kupecet, messze földön híres volt a csalásairól. Gondolt egyet a cár. 

- Ne félj, testvér! — biztatta. - Elkel ma a portékád. Akárki kéri: egy ezüstrubelt kérj darabjáért! 

Azzal visszament a palotájába, és kiadta a parancsot: délre a város minden lakosa egy-egy fenyőtobozt vigyen neki ajándékba. 

Törték a fejüket az emberek: hol vegyenek fenyőtobozt? Egyszer csak híre futott: a piacon egy egész szekérrel árul egy ember. Szaladtak a piacra, egy szempillantás alatt megvették a szekér fenyőtobozt. Szekérderék pénz gyűlt belőle, alig győzte számlálni a szegény ember. 

Amikor odahaza elmondta a testvérének, milyen szerencsével járt, az majd megpukkadt irigységében. Futott az erdőre, megrakta mind a három szekerét tobozzal, hajtott a városba. Ott álldogált a piacon három kerek napig, de álldogálhatott! Nem vett tőle tobozt senki. Akkor nagy mérgesen hazakocogott. 


(Átdolgozta Rab Zsuzsa)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.