A FENYŐTOBOZOK (Orosz népmese)

A FENYŐTOBOZOK 

(Orosz népmese) 

Élt egyszer két testvér, az egyik gazdag, szegény a másik. A gazdag kupeckedéssel szerezte a vagyonát, adott-vett, sok embert lóvá tett. A szegény meg a munkájából tengődött. Egyszer a kupec disznókat vitt eladni a székvárosba. Nem tudta a disznait jó haszonnal eladni, hát visszavitte. Kérdezte a szegény: 

- Szerencsével jártál-e? 

- Nem én! - felelte a gazdag. 

- Nincs jó ára a disznónak. 

- Hát minek van jó ára? 

Mérges volt a gazdag testvér, hogy annyit faggatózik az ágrólszakadt. Azt felelte nagy mérgében: 

- A fenyőtoboznak! 

Szaladt haza a szegény ember a feleségéhez nagy lelkendezve: 

- Gyerünk, asszony, az erdőre! Azt mondja a testvérem, jó pénzt adnak Moszkvában a fenyőtobozért. Szedjünk egy szekérderékkal! 

Úgy is tettek. Aztán elszekereztek Moszkvába, messze volt nagyon, félnapi szekérút. Egyenest a piactérre hajtottak. Álltak a szekér mellett, álldogáltak, de bizony nem kérte senki a portékájukat. Még ki is nevették őket! Egyszer csak maga a cár sétált arrafelé. Meglátta a szegény embert meg a hitvány portékáját. Szóba elegyedett vele:

- Mit árulsz, ember? 

- Fenyőtobozt. 

- Aztán minek? 

- A testvérem azt mondta, jó pénzt adnak érte a városban. 

- Kicsoda a testvéred? 

Megmondta a szegény ember. Ismerte a cár a gazdag kupecet, messze földön híres volt a csalásairól. Gondolt egyet a cár. 

- Ne félj, testvér! — biztatta. - Elkel ma a portékád. Akárki kéri: egy ezüstrubelt kérj darabjáért! 

Azzal visszament a palotájába, és kiadta a parancsot: délre a város minden lakosa egy-egy fenyőtobozt vigyen neki ajándékba. 

Törték a fejüket az emberek: hol vegyenek fenyőtobozt? Egyszer csak híre futott: a piacon egy egész szekérrel árul egy ember. Szaladtak a piacra, egy szempillantás alatt megvették a szekér fenyőtobozt. Szekérderék pénz gyűlt belőle, alig győzte számlálni a szegény ember. 

Amikor odahaza elmondta a testvérének, milyen szerencsével járt, az majd megpukkadt irigységében. Futott az erdőre, megrakta mind a három szekerét tobozzal, hajtott a városba. Ott álldogált a piacon három kerek napig, de álldogálhatott! Nem vett tőle tobozt senki. Akkor nagy mérgesen hazakocogott. 

(Átdolgozta Rab Zsuzsa)