Erdős Sándor:A zsiráf nyaka ( Vers )

Erdős Sándor

A zsiráf nyaka

Magasan van a falevél.

Zsiráf feje oda felér.

Ám, most jött a tragédia,

begörcsölt a zsiráf nyaka.

Nem volt éppen feldobódva,

nincsen neki görcsoldója.

Most mit tehet? Csak kiabál:

– Édesanyám, most sirassál!

Ám egy arra járó róka

azt gondolta ez jó móka.

Lassan oda lopakodott.

A zsiráfon szórakozott.

– Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki?

– Saját magát leégeti.

– Csomót kötött a nyakára,

biztos a nyár ment agyára.

Az elefánt épp arra járt,

mert ő is levelet kajált.

Hallva gonosz róka hangját

mély hang hagyta el a torkát:

– Tűnj el innen csúnya róka!

– Másnak baja az nem móka.

– Nincsen benned semmi részvét?

– Megtanulod most a leckét!

A róka nem járt iskolába.

Így a leckét meg sem várta.

Elspurizott onnan gyorsan,

talán akkor nem lesz gondban.

Az elefánt nem kergette.

A zsiráfot lefektette.

– Fáj a görcs gondolom nagyon.

– Gyere majd kimasszírozom.

Dögönyözte ormányával,

a zsiráf tűrte nagy hálával.

Kiment a görcs a nyakából,

jobban is lett úgy nagyjából.

Azóta ők jó barátok.

Ilyen barátot ajánlok.

Aki nem hagy ott a bajban,

osztozik veled a gondban.