Erdős Sándor
A kisfiú és az őzike
Az erdő szélén, lomb alatt,
egy őzike csendben sírogat.
Seb volt a lábán, fájt nagyon,
ki segít rajta vajon.
Jött egy fiú, szeme kék,
szívében szeretet ég.
Letérdelt halkan, szólt neki,
amit tud ő megteszi.
Vizet hozott, kendőt, füvet,
simogatta, mint szeretet.
Az őz szeme csillogni kezdett,
a fájdalom lassan eresztett.
Nap múltán már újra szökkent,
a fiú nézi, csendben biccent.
Az őz visszanéz, szinte mondja,
köszöni, hogy volt rá gondja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése