Ugrás a fő tartalomra

Erdős Sándor - Csigamici és a Rózsaszín Gombák Birodalma

Erdős Sándor

Csigamici és a Rózsaszín Gombák Birodalma


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró, vidám rét, ahol minden egy kicsit más volt, mint máshol. A fű zöldebb, a szél dallamosabb, és még a harmatcseppek is kuncogtak, mikor legurultak a levelekről. De a legkülönösebbek mégis a rózsaszín gombák voltak!

Nem holmi szokványos pöttyös kalapos gombák voltak ezek – ó, nem! A rózsaszín gombák este meséket suttogtak, reggel nevetgéltek, délben meg árnyékot adtak a legkedvesebb lakójuknak: Csigamicinek.

Csigamici egy apró, tejszínű kis hernyó volt, akinek két szív alakú csápja volt – és ez már önmagában is különleges, mert a szívek mindig pirosan világítottak, valahányszor Csigamici boldog volt. Márpedig ő szinte mindig az volt.

Minden reggel előbújt a fű közül, körbepillantott, és azt mondta:

– Jó reggelt, világ! Kész vagyok a kalandra!

A gombák pedig bólogattak, mintha csak azt felelnék:

– Menj csak, Csigamici, de ne feledd el a mosolyt vinni magaddal!

Egy nap azonban furcsa dolog történt. Az egyik gomba, a legnagyobb és legbölcsebb, akit a többiek csak Gombapapának hívtak, elsápadt. Illetve… rózsaszín helyett fakóbb lett, ami gombanyelven azt jelentette: baj van!

– Jaj, Csigamici – sóhajtotta Gombapapa –, elfogyott a színem! A rózsaszín fényem nélkül a rét elszürkülhet!

Csigamici nem tétovázott. Szívei egyet dobbantak, és elhatározta, hogy elindul megkeresni a Rózsaszín Szellőt, aki vissza tudja hozni Gombapapa színét.

Útnak indult, kúszott, mászott, néha megcsúszott egy harmatcseppen, de mindig felnevetett. Útközben találkozott Zizivel, a zümmögő méhecskével.

– Hová, hová, Csigamici? – kérdezte Zizi.

– Meg kell találnom a Rózsaszín Szellőt, mert Gombapapa elsápadt!

– Szellőt keresni? Az bizony repülős dolog! De ha nem tudsz repülni, legalább dalolj! A dal elrepül helyetted is!

Csigamici tehát énekelni kezdett, és láss csodát – a dallam eljutott a messzeségbe, egészen a Rózsaszín Szellő füléig.

A szellő lelibbent a rétre, megcirógatta Gombapapát, és máris újra tündöklött a színe! A rózsaszín fény visszatért, a gombák nevetve ringatóztak, és Csigamici két kis szíve akkorát dobbant, hogy a rét legapróbb virágai is elpirultak.

Azóta, ha este a hold rásüt a rózsaszín gombákra, Csigamici meséket suttog nekik arról, hogy a legkisebbek is képesek nagy csodákat tenni – ha van bennük egy cseppnyi bátorság, és két szív, ami szeret.

Itt a vége, csiga vége,

rózsaszín a gomba széle.

Ha hiszed, ha nem hiszed,

Csigamici integet! 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...

Erdős Sándor : Tóbiás nyári kalandja

Erdős Sándor Tóbiás nyári kalandja Tóbiás a szürke egér elhagyta az otthonát. Nem törődött a hőséggel, csábította a világ. Nyár derekán, korán reggel, felpakolt a nagy útra. Egérlyukban rég heverő hátizsákját áttúrta. Volt abban mindenféle lom, nem is talált hasznosat. Pakolt bele fontos holmit: füstölt sajtból jó sokat. Nagy meleg volt, sütött  a nap. Szomjas is lett Tóbiás. Zsákjában nem volt víz, csak sajt. Stimmelt is a számadás. Közel, s távol sehol sincs víz. Nem volt, ami lehűtse. Árnyék sehol. Vége az lesz: pecsenye lesz belőle. Elterült a tűző napon, letaglózta a hőség. Tűztek rá a napsugarak, úgy érezte, hogy megég. Ám valami eltakarta előle a nap fényét. Bagoly nézte a magasból, a fene az ízlését. Nagyon álmosan, fáradtan repült erre távólról. Késve tartott hazafelé éjszakai műszakból. Tóbiás nagyon megijedt. Jó lenne most eltűnni. Hiszen ez a rusnya bagoly egeret szokott enni. Meg is látta kis Tóbiást, nagyon jó volt a szeme. Kiszáradt jószág fekszik lent, nem egérnek t...

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.