Erdős Sándor - A kidobott kiskutya

Erdős Sándor

A kidobott kiskutya

 

Élt egyszer egy pici kutya,

nem volt neki otthona.

Amióta eszét tudta

fű volt neki nyoszolya.

 

Kis kölyök volt, mikor egy nap

az erdőben ébredt fel,

körbevéve sosem látott

különféle lényekkel.

 

Oly nagyon félt, úgy rettegett,

ijesztő volt a világ.

Anyukája nem védte már

a kidobott kiskutyát.

 

Körbe-körbe sok-sok állat

az erdőnek lakói,

nézték a reszkető kutyát

nincs ezen mit csodálni.

 

Ám egy róka, megsajnálta

a magányos jószágot.

Tőle kapott szeretetet,

védelmet és jóságot.


Kapott enni, kapott inni

védelmezte a róka.

Míg egy szerencsétlen napon

kirándult egy tyúkólba.

 

Soha többé nem látta őt.

Talán jobb az élete.

Máskülönben visszajönne,

biztos ott van jó helye.

 

Így aztán hát egyedül volt

nem segítették már őt.

Mind ahányszor bajba került

felvette a nyúlcipőt.

 

Egy nap aztán találkozott

sosem látott lényekkel.

Adtak neki pár falatot

megpuhítva könnyekkel.

 

Simogatták, becézgették

boldog volt a kis szíve.

Azt mondták, ha most velük megy

mindig lesz mit ennie.

 

Lesz otthona, meleg ágya.

Mindig lesz ki becézi,

kis táljában a friss vizet

minden nap kicseréli.

 

Azóta az apró állat

megtalálta otthonát.

Kedves család minden este

simogat egy kiskutyát.



 

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor:A bátor nyúl ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A bátor nyúl Erdő hőse a bátor nyúl nem vett még részt harcokban, kidüllesztett mellel sétál mindig csak az árnyékben. Rettegik őt az erdőben, félnek tőle oly nagyon. Messziről elkerülik hát, éjjelen és nappalon. Pedig a nyúl elég vézna nem éppen egy atléta, persze mellette megy medve rávetül az árnyéka. Ha nem lenne ott a medve bajba lenne a hős nyúl. Azon nyomban kiderülne, ő csak egy gyáva ficsúr.
Read more »

Erdős Sándor:A zsiráf nyaka ( Vers )

Kép
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki? – Saját magát leégeti. – Csomót kötött a nyakára, biztos a nyár ment agyára. Az elefánt épp arra járt, mert ő is levelet kajált. Hallva gonosz róka hangját mély hang hagyta el a torkát: – Tűnj el innen csúnya róka! – Másnak baja az nem móka. – Nincsen benned semmi részvét? – Megtanulod most a leckét! A róka nem járt iskolába. Így a leckét meg sem várta. Elspurizott onnan gyorsan, talán akkor nem lesz gondban. Az elefánt nem kergette. A zsiráfot lefektette. – Fáj a görcs gondolom nagyon. – Gyere majd kimasszírozom. Dögönyözte ormányával, a zsiráf tűrte nagy hálával. Kiment a görcs a nyakából, jobban is lett úgy nagyjából. Azóta ...
Read more »

Erdős Sándor - A fázós kismadár

Kép
Erdős Sándor A fázós kismadár   Megjöttek a hideg szelek kopogtat a fagyos tél. Zúzmara pihen a fákon didereghet, mind ki él.   Apró madár ül egy ágon megremegve tátogat. Arra gondol nemsokára, jön a tél fázhat sokat.   Eltávozó őszi szellő suttog bele fülébe: – Ha megölelsz jó meleget hagyok neked cserébe.   Begyűjt sokat tolla alá melegíti levegő, mint hatalmas tollaslabda vidáman áttelel ő.
Read more »

Az izé ( Vers )

Kép
Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró lába, számolatlanul maradt. Mi lehetett ez az állat? Mert én sajnos nem tudom. Az biztos, hogy nem lehetett macska, kutya, vagy majom. Aki tudja, mondja már meg, segítsetek gyerekek! Biztos nem egy púpúteve, szerintem pók lehetett.
Read more »