Erdős Sándor
A kidobott kiskutya
Élt egyszer egy pici kutya,
nem volt neki otthona.
Amióta eszét tudta
fű volt neki nyoszolya.
Kis kölyök volt, mikor egy nap
az erdőben ébredt fel,
körbevéve sosem látott
különféle lényekkel.
Oly nagyon félt, úgy rettegett,
ijesztő volt a világ.
Anyukája nem védte már
a kidobott kiskutyát.
Körbe-körbe sok-sok állat
az erdőnek lakói,
nézték a reszkető kutyát
nincs ezen mit csodálni.
Ám egy róka, megsajnálta
a magányos jószágot.
Tőle kapott szeretetet,
védelmet és jóságot.
Kapott enni, kapott inni
védelmezte a róka.
Míg egy szerencsétlen napon
kirándult egy tyúkólba.
Soha többé nem látta őt.
Talán jobb az élete.
Máskülönben visszajönne,
biztos ott van jó helye.
Így aztán hát egyedül volt
nem segítették már őt.
Mind ahányszor bajba került
felvette a nyúlcipőt.
Egy nap aztán találkozott
sosem látott lényekkel.
Adtak neki pár falatot
megpuhítva könnyekkel.
Simogatták, becézgették
boldog volt a kis szíve.
Azt mondták, ha most velük megy
mindig lesz mit ennie.
Lesz otthona, meleg ágya.
Mindig lesz ki becézi,
kis táljában a friss vizet
minden nap kicseréli.
Azóta az apró állat
megtalálta otthonát.
Kedves család minden este
simogat egy kiskutyát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése