Erdős Sándor - Húsvéti csoda

Erdős Sándor Húsvéti csoda Szép tavaszi nap virrad ránk, eljött húsvét reggele. Kéklőn integet mezőkről nyíló virág jelmeze. Szinek szaladnak az égen feltámad alvó tavasz. Apró madarak éneke sérült szívemre tapasz. Sonka illatot hoz a szél tojást fest az aprónép. Hátuk mögött síró anya. Bús, szomorú háttérkép. Fájdalom látszik az arcán nagy lehet a veszteség. Felé küldött kis mosolyom vígasznak már nem elég. Lehajolok egy virágért, leszakajtom, s viszem. Átadom a bús anyának megkönnyebbült azt hiszem. Hálával telik meg szíve, s nekem is könnyebb kicsit. Megemeltem, szerte zúztam sziklává vált terheit. Két bús lélek találkozott, közössé lett a teher. Sok mosolygós vidám ember körülöttünk ünnepel. Apró csoda, ám kettőnknek hatalmas nagy varázslat. Húsvét napján mielőlünk elbújt talán a bánat.