Bejegyzések

Erdős Sándor - Vakond Péter

Kép
Erdős Sándor Vakond Péter   Erdő szélén vakondtúrás áll a fűben magában. Fent az égen esőfelhő gyülekezik javában.   Vajon ki a vakondtúrás erdőszéli lakója? Vakond Péter a kis vakond nézeget ott aggódva.   Nemsokára megnyílt az ég vizet zúdít a földre. Péter szerint csakis azért, hogy otthonát elöntse.   Nemsokára igaza lett beázott az otthona. Péterünknek az arcára ráfagyott a mosolya.   Szegénykének a kis laka olyan, mint egy akvárium. Vízzel teli otthonában úszni tudna maximum.   Vakond Péter kemény legény nem is esett kétségbe. Minden körülmények között nyitott az új élményre.   Hogyha így hozta a sorsa, nem fog ő sopánkodni. Ezzel az új sorscsapással, nem fog senkit vádolni.   Egyszer eláll az eső is újra süt a napsugár Kis házát elöntő víz is elpárolog. Nemdebár?   Csinál majd új vakondtúrást, ácsol rá majd tetőt is. Akkor is föld alá bújik. Vakond, vagy mi amúgy is.

Erdős Sándor - Defekt

Kép
Erdős Sándor Defekt   Van nekem egy kerékpárom, azzal járok suliba. Ám ezen a délutánon történt egy kis galiba.   Hazafelé kis utcában kaphattam egy defektet. Ahogy látom ez a kerék nem sok jóval kecsegtet.   Nagyot sóhajtott a gumi: – Elhagyott a levegő. Rajtam orvos nem segíthet, kellene egy szerelő.   Hazatolva a bicajom mondtam is a guminak: –Szegényem te úgy nézel ki, mint a kókadt libanyak.   –Semmi baj! Ne szomorkodjál. Otthon van az apukám. Ő mindent meg tud szerelni. Ezermester bizony ám!  

A kis kakas gyémánt félkrajcárja

Kép
A kis kakas gyémánt félkrajcárja Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:   - Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.   - Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.   De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamarájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   Megharagudott erre a török császár.   - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé a kútba....

Erdős Sándor - A kis mag dala

Kép
  Erdős Sándor A kis mag dala   Eltávozott már a zord tél, meleg van aránylag. Halkan dúdol a föld alatt az apró virágmag:   – Megjöttek a langyos szelek, beborult az ég is. – Hogyha egy kis eső esik, virág leszek én is.

Erdős Sándor - A lószúnyog

Kép
Erdős Sándor A lószúnyog   Folyó szélén rekettyésben kis ház áll a fű között. Erre a magányos helyre, egy lószúnyog költözött.   Azt hiszed, hogy ilyen állat talán nem is létezik? Akkor te most nagyot tévedsz! Másokkal is megesik.   Semmi köze a lovakhoz, nem képes a vágtára. Ha csak nem vagy apró manó, nem ülhetsz a hátára.   Olyan, mint a többi szúnyog, igaz nagyobb a teste. Viszont az egy pozitívum, sohasem csíp meg este.   Jobb szereti növény nedvét, issza utolsó cseppig. Fejére nőtt szívószállal szopogatja napestig.

Erdős Sándor: Dezső malac dagonyája

Kép
  Erdős Sándor Dezső malac dagonyája   Dezső malac a vízparton sétálgatott éppen. Mikor rátört a fáradság megpihent egy stégen.   Partot nézve ötlete lett, tett követte tervét. Belefekszik most a sárba lehűti a testét.   Langyos iszap csoda jó volt, Dezső ezt élvezte. Ám a sár az nem épp tiszta ez lett neki veszte.   Kimászva a dagonyából rászáradt az iszap. Valószínű mamájától otthon ezért kikap.   Bőrkabátja csupa piszok ki kellene mosni. Házimunkát nem szereti, nem a legjobb hobbi.   Felkészülve legrosszabbra haza felé sétál. Otthon aztán tiszta vízzel vár rá a mosdótál.

Kosztolányi Dezső: A kulcs

Kép
Kosztolányi Dezső: A kulcs Egy tízéves kisfiú odalépett a kapushoz. - Hol van, kérem, az illetékosztály? - Harmadik emelet, 578. - Köszönöm szépen - mondta a kisfiú. Nekivágott a rengeteg épületnek, mely kongó folyosóival, zord, penészes boltozataival úgy terjengett körötte, mint ismeretlen világ. Iramodott a különböző lépcsőkön, hármasával hágva a fokokat. Fölért a harmadik emeletre. Itt ide-oda bolyongott. Nem találta az 578. ajtót. A számozás 411-ig haladt, aztán elakadt, s hiába járta végig a folyosót többször is, az 578. ajtónak nem volt se híre, se hamva. Amikor már percekig tévedezett, szembe jött vele egy testes, őszbe csavarodott öregúr, iratokkal hóna alatt. A kisfiú tisztességtudóan leemelte sipkáját. - Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok. - Pista - ámuldozott az öregúr -, jaj, de megnőttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista? - Édesapámat keresem. - No várj - szólt az öregúr. - Majd odavezetlek. Az öregúr megindult lassan, súlyos ...