Kacagóra. Minden, ami érdekes.

  Erdős Sándor Disznó Dezső dagonyája   Falu szélén apró tanya, udvarában dagonya. Abban fekszik Disznó Dezső a sertések bajnoka.   Nézi őt egy nagy csapat lúd. Köztük van egy hangadó. Meséli, hogy Disznó Dezső dagadt, mint egy csataló.   Nevet is az összes liba, ők is csúfolni kezdik. Azt gágogják, hogy sonkája, csak a böllérnek tetszik.   Bátor is lett a hangadó ráugrott a sertésre, belecsípett a fülébe Dezső állt most vesztésre.   Sárban fekvő sertés röfög:  –Hagyj békén –, de hiába. Nemsokára, mert bántották rárontott a libákra.   Nem rémültek meg a libák, mert ismertek egy mondást: „Sok lúd disznót győz” ez így szólt, nem éreztek kihívást.   A valóság visszaköszönt, erősebb volt a sertés. Elzavarta a sok libát, ez lett nekik nagy égés.

2022-ben tartott megemlékezést a Békés Megyei Könyvtár, volt igazgatójuk Lipták Pál tiszteletére, aki nem mellesleg elismert festő is volt. Egyik festménye kapcsán írtam ezt a kis mesét. Ajánlom szívesen figyelmetekbe. Erdős Sándor Roshental úr zöld autója    Ki ne ismerné Ipiapacs városában Rosenthal úrat? Megbecsült polgára ennek az álmos kis városnak, ami a Veres folyó partján terpeszkedik el. Maga a városka piros színben pompázik, a nevét is innen kapta talán. Piros színűek a háztetők, a kertekben pipacsok és vörös rózsák sorakoznak, és a kedvenc ruhájuk is piros színűek a lakóinak.  Rosenthal úr kivétel volt. Nem szerette a piros színt, ezért mindig fekete felöltőben sétálgatott az utcákon. Kalaposmester volt a foglalkozása, ezért, talán reklám gyanánt minden nap új kalapot vett fel, de még véletlenül sem választott más színűt, csak szürkét, vagy feketét. A hiúsága mellett volt még egy bosszantó tulajdonsága, a feledékenysége, de ezt következésképpen a hiúságából a v...

1988. október 27-én hunyt el Charles Hawtrey (eredetileg: George Frederick Joffe Hartree, született: Hounslow, Middlesex grófság, 1914. november 30.), brit színpadi és filmszínész, komikus. Legismertebb szerepeit az 1960-as, 1970-es években, a Folytassa… filmvígjáték-sorozatban alakította.  George Frederick Joffe Hartree 1914 végén az angliai Middlesex grófságban született, William John Hartree (1885-1952) és Alice Hartree (született Alice Crow, 1880-1965) gyermekeként. Bár apja egyszerű autószerelő volt Londonban, a fiú a színjátszásra kapott rá igen hamar. 1922-ben és 1923-ban kisebb gyermekszerepet kapott két filmben. Mivel családi nevének (Hartree) kiejtése hasonlított az Anglia-szerte ünnepelt idős színpadi színész, Sir Charles Hawtrey vezetéknevéhez, a fiút állandóan arról faggatták, nem rokona-e a színészóriásnak? 1925-ben – két évvel az ünnepelt Sir Charles Hawtrey halála után – a 11 éves George Hartree felvette nagy elődjének nevét. Ettől kezdve Charles Hawrtey néven szere...

  Erdős Sándor Töhötöm a lusta egér   Töhötöm a lusta egér vakargatja a hasát. Éppen egy konzervdobozban vert a tunya ma tanyát.   Mikor ezt a fura tanyát választotta magának, a dobozban akadt egy kis tömőanyag hasának.   Volt benne egy kis maradék, ezért volt kívánatos. A lusta egérnek ez a szálloda ötcsillagos.   Jól lakott és álmában már vakargatja a hasát. Szája szélén nyála csillog álmodik még sok kaját.

  Erdős Sándor A víziszonyos víziló   Nílus partján heverészik Napsugár a víziló. Nyomhat már vagy másfél tonnát, régen volt ő kiscsikó.   Evett ötven kiló füvet, meg némi kis gyümölcsöt. A bőséges táplálkozás okoz neki örömöt.   Viszont van egy problémája, hogyha hiszed, hogyha nem. Irtózik a nedvességtől vízbe nem megy sohasem.   Már kiscsikó kora óta csepp víztől is retteg ő. Nem is meri reklámozni szégyelli, mint sejthető.   Megtudta ezt a krokodil könny jött ki a szeméből. Úgy döntött, hogy a víziszonyt kiveri a fejéből.   Odasétált Napsugárhoz, mondta neki jó szívvel: –    Nézz szembe a félelemmel, barátkozzál a vízzel.   A krokodil erős állat tisztelte a víziló. A szavait elengedni füle mellett nem való.   –    Gyere velem, – szólt krokodil   –   állj a vízbe bokáig. –    Hidd el nekem jó barátom, nem fogsz félni so...

Erdős Sándor A bús őz Őszi szél tépi a fákat vitorláznak madarak. Lombjuk vesztett rőt fák alatt keresgélnek a vadak.   Béke honol az erdőben, senkinek sincs fegyvere. Nincs most veszély, nyugalom van, legvadabb a gesztenye.   Nagy diófa, erdő szélén, nézeget egy bús őzet. Úgy döntött, hogy segít neki megrázza magát csöppet.   Halkan zörren lent az avar lehulló diók alatt. Éhező bús őzikének ez lesz a legjobb falat.

Fodor Sándor: Csipike, a mesemondó Mire feljött a telihold, vidám nevetéstől, jókedvtől zengett az egész erdő. A pisztrángok fel-felugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton, mintha világéletében ezt tanulta volna. Szarvasbika előkelően kijelentette, hogy már az elején tudta, humbug az egész, de amikor azt hitte, nem látják, ő is nagyokat ugrott örömében. Vaddisznó bácsi is ünnepelt, csak Vadmalac búsult, amiért elmaradt az érdekes látnivaló. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról, Harkály mester pedig boldog volt, hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Hiába, az ő korában már nehéz új életet kezdeni, mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkorát nevetett, hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. - Hiába - mondta -, nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben, sőt talán az egész föld...